Négy próbaárokkal indult a feltárás Szandaszőlős déli határában, a helyiek által jól ismert egykori tsz-hez vezető út mellett – a végén viszont egy évszázadok óta lappangó középkori település, Nyénye nyomaira bukkantak a régészek. A Damjanich János Múzeum Régészeti Osztályának munkatársai a Nemzeti Régészeti Intézet megbízásából dolgoztak a helyszínen.
„A területre úgy vonultunk ki, hogy egy szórványos régészeti lelőhely lesz jelen, amely nagy meglepetésünkre végül néhány sírral, temetkezéssel gazdagodott” – mondta a próbafeltárásról a szolnoki múzeum régésze, Dr. Kovács Péter.
A terepbejáráson már az első napon nagy mennyiségű kerámiatöredék került elő a felszínről, ami egy 15–16. századi település jelenlétére utalt. Az ásatás ezt igazolta: több árok és gödör feltárása után egyértelművé vált, hogy egy egykor létezett, mára elpusztult falu területén dolgoznak. Hamarosan nyugat-keleti tájolású sírok is előkerültek – ez a tájolás, vagyis hogy az elhunytak arccal kelet felé néznek, arra utalt, hogy a közelben templomnak is állnia kellett.
A korabeli oklevelek átvizsgálása vezette a régészeket a megoldáshoz. A Nyénye nevű falura vonatkozó birtokjogi vitákban szereplő szomszédos településekből egyértelműen azonosítható volt, hogy a megtalált lelőhely a régóta keresett, ám pontosan sosem lokalizált középkori faluval azonos. Nyényét utoljára 1548-ban említik írott források – azóta nyoma veszett.
A négy kutatóárok egyikében több sír is előkerült, bár a foltjuk alig látszott, ezért nehéz volt rájuk bukkanni. A tájolásuk viszont világos jelet adott: minden valószínűség szerint egy középkori templom körüli temetőt találtak meg. A sírok nyomán a régészek elkezdtek az ásatási területen kívül is kutatni, és így bukkantak rá a templom helyére – amelyet hatalmas mennyiségű kő- és téglatörmelék jelzett.
A templom körüli temetkezés a 11–12. századtól vált jellemzővé a településeken. A most feltárt sírok a templomtól délre, viszonylag ritkásan helyezkednek el, hiszen már távolabb esnek a templom lokalizált helyétől – tájolásuk azonban egyértelműen a templom köré rendezi őket. Az eddig feltárt három sírban egyetlen melléklet sem került elő, legfeljebb néhány viseleti tárgy fordulhat elő ilyenkor, az is ritkán.
A templom körüli temetők jellegzetessége, hogy megszentelt földbe, a templomtól számított meghatározott területre temetkeztek – ez a hely idővel be is telt, ezért gyakori az egymásra rétegzett temetkezés. A feltáráson két ilyen sírt is találtak: a fiatalabbat egy korábbi sírra ásták rá, a régészek pedig jól látták, hogy a korábban eltemetett lábfejét finoman arrébb tolták, hogy helyet csináljanak az újabb halottnak.
„Meglehetősen zsúfoltak szoktak lenni ezek a temetők” – jegyezte meg a régész, hozzátéve, hogy a feltárás jelenlegi szakaszában csak két ilyen sírt találtak ezen a sarkon, de a munka folytatódik, és további sírok kerülhetnek elő.
A templom maga még kívül esik a jelenlegi kutatási területen. A régészek szerint egy nagyobb felületű feltárás esetén valószínűleg csak néhány métert kellene haladni a templom irányába ahhoz, hogy újabb sírokra bukkanjanak.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
