Jászberény és a hűtőgépgyártás neve évtizedeken át elválaszthatatlan volt egymástól. Ami 1952-ben egy szerény állami vállalkozásként indult, abból a magyar ipar egyik legfényesebb sikertörténete, egy globális vállalatbirodalom bástyája vált. A hányatott sorsú történet végére azonban hamarosan pont kerül, az Electrolux április 22-én, szerdán jelentette be, hogy végleg leállítja a termelést a Jászság szívében. A céget arról kérdeztük, milyen juttatási csomagot dolgozott ki a munkavállalói számára.
Történetünk fémmegmunkálással kezdődött, az 1950-es évek elején, a Rákosi-korszak erőltetett iparosítása során alapították meg a Fémnyomó és Lemezárugyárat, amely kezdetben egyszerű használati tárgyakat, például alumíniumedényeket és szódásszifonokat gyártott. Akkoriban persze aligha sejthette még bárki, hogy a tálcákat és olajos hordókat előállító üzem egyszer majd világhírű lesz. Az áttörést az ’50-es évek vége hozta meg, amikor a gyár nemzetközi szinten is letette a névjegyét, miután a Brüsszeli Világkiállításon tarolt a Heller–Forgó-féle légkondenzációs hűtőberendezés, amelynek hűtőelemét fejlesztették.
Ez a technológiai siker alapozta meg a jövőt. A ’60-as években a budapesti Hűtőgépgyár és a jászberényi üzem egyesülésével létrejött a Lehel Hűtőgépgyár. Az új korszak meghatározó alakja Gorjanc Ignác lett, aki előbb igazgatóként, majd 1968-tól haláláig vezérigazgatóként irányította a vállalatot. Nem túlzás, hogy Gorjanc neve fogalommá vált Jászberényben. Vezetése alatt a gyár túlélte a szocialista gazdaság nehézségeit, sőt, virágzásnak indult. Amikor alapanyaghiány miatt a tervezett acélhüvelyeket nem tudták legyártani, Gorjanc rugalmasságának köszönhetően új profilokat találtak.
Irányítása alatt európai színvonalú háztartási és kereskedelmi hűtőgépgyártás épült ki, a „Lehel”, mint márkanév pedig egyet jelentett a megbízhatósággal és a modern otthonnal.
A hatvanas évek derekára a választék jelentősen kibővült, a vásárlók már hat különböző befogadóképességű modell közül válogathattak az üzletekben. Az üzem ekkorra érte el termelékenysége csúcsát: a gyártósorok olyan feszített tempóban pörögtek, hogy átlagosan minden második percben elkészült egy újabb berendezés. A paletta ráadásul a háztartási gépeken túlmutatva professzionális irányba is nyitott, megjelentek a hűtő- és fagyasztópultok is. 1970-ben aztán ünnepélyes keretek között legördült a szalagról a jubileumi, egymilliomodik Lehel hűtőszekrény.
A gyár meghódította a magyar konyhákat a „Lehel 70-es” és hasonló robusztus típusaival, de a KGST-piacon is megkerülhetetlen szereplő lett. Ebben az időszakban már a nyugati licencek alapján gyártottak, ami technológiai előnyt biztosított számukra a régióban.
A rendszerváltás hajnalán a Hűtőgépgyár volt a magyar ipar egyik koronaékszere, így nem véletlen, hogy az ország egyik első és legsikeresebb privatizációjaként tartják számon, amikor 1991-ben a svéd Electrolux 83 millió dollárért megvásárolta a vállalatot. Az ígéret egy modern, európai színvonalú jövőről szólt, és egy ideig úgy is tűnt, hogy Jászberény marad a régió hűtőgépgyártó központja.
Igaz, hogy a Lehel, mint név az ezredforduló előtti években már kikopott a márkajelzésekből – átadva helyét a Zanussinak és az Electroluxnak –, a gyár fejlődése akkor még töretlennek tűnt. 1998-ban porszívógyár nyílt Jászberényben, 2005-ben pedig Nyíregyházán építettek új, zöldmezős hűtőszekrénygyárat. 1991 és 2015 között a cég 140 milliárd forintot fektetett be Magyarországon. A termelés az évi félmillióról jócskán felugrott, a Jászság fővárosa ráadásul Európa egyetlen Electrolux porszívógyárává vált.
2015-ben az Electrolux Lehel Kft. már a 25. legnagyobb magyar vállalat volt, termékeit Japántól az Egyesült Államokig a világ minden tájára exportálták.
A sikerszéria látványosan 2019 és 2020 környékén tört meg először. A cég egy stratégiai vizsgálat után bejelentette, hogy a hatékonyság növelése érdekében megszünteti a jászberényi porszívógyártást. Ez az egyetlen döntés összesen 800 ember munkájába és megélhetésébe került. A termelést Ázsiába szervezték át, ahol az alacsonyabb bérköltségek versenyelőnyt jelentettek. Bár ekkor még bíztak a hűtőgépgyártásban, a kedvezőtlen folyamatok nem álltak meg.
2023 elején jött a következő sokk: a vállalat bejelentette a nyíregyházi gyár bezárását, a szintén svéd Qvantumnak adták el, amely hőszivattyúgyárrá alakította át. A magas infláció, az elszálló energiaárak és a drasztikusan visszaeső kereslet fenntarthatatlanná tette az ottani termelést, további 650 dolgozót bocsátottak el.
A végkifejlet a gyár életében 2026. április 22-én érkezett el: a Szol24-en a délelőtti órákban írtuk meg az Electrolux Group közleményét, miszerint az év végén végleg leállítják a termelést jászberényi gyárban is, ezzel teljesen megszüntetve a hazai termékgyártás. Arra hivatkoztak, hogy a globális stratégiai átrendeződés, a stagnáló kereslet és az erősödő piaci árnyomás után optimalizálniuk kell a működésüket, ami további 600 munkavállalót érint közvetlenül.
Budai Lóránt, Jászberény polgármestere szomorúan, de nem meglepetten írt a bejelentésről, kiemelve, hogy a város egyik legfontosabb szimbóluma és fejlődésének motorja veszik el:
A polgármester bejegyzésében említett egy juttatási csomagot is, ami sokak érdeklődését felkeltette, hiszen számtalan ott dolgozó és családjuk kerül ezzel a döntéssel nehéz helyzetbe. Szentpéteri Ferenc, az Electrolux Magyarország ügyvezető igazgatója arról tájékoztatott minket, hogy ennek a csomagnak a részleteit ma, azaz április 23-án terjesztik az üzemi tanács elé, és Budai Lóránttal is személyes találkozó keretében egyeztetnek a fejleményekről.
„Polgármester úr emellett biztosította vállalatunkat, hogy a lehetőségekhez képest minden segítséget megad, vállalatunk pedig mindenben együtt fog működni az önkormányzattal. A program segítséget nyújt pénzügyi, jogi és szociális területeken, emellett továbbképzési lehetőségeket, helyben szervezett állásbörzét és a munkából munkába történő átlépést segítő támogatásokat is tartalmaz. A munkatársak Kollektív Szerződése a végkielégítés tekintetében a hatályos magyar munkajogi előírásoktól jóval kedvezőbb feltételeket tartalmaz. Emellett a vállalat külső szakértőt is bevon, hogy ösztönözze a munkából munkába történő elhelyezkedést” – fogalmazott.
1952-től 2026-ig tartott az út. A Fémnyomó és Lemezárugyár tálcáitól Gorjanc Ignác egyedülálló európai vízióján és az Electrolux globális sikerein át vezetett az ösvény a szomorú bezárásig. Sokan arról írnak, Jászberény sötét napjai ezek. A tervek szerint az év végén a gyártósorok végleg leállnak, és lezárul egy ipartörténeti fejezet, amely generációk életét határozta meg Jászberényben.
Képek: Reviczky Zsolt/HVG, Electrolux, Pavel Bogolepov/Népszava
Most úgy támogatja a független médiát, hogy ez önnek egy fillérjébe sem kerül. Ajánlja fel adója 1%-át a Szol24 kiadójának és járuljon hozzá a szabad sajtó túléléséhez!
