November közepétől jelentősen átalakul Magyarországon a közfoglalkoztatási rendszer. Az új rendelet szerint azok, akik több mint tíz éve dolgoznak közmunkásként, ezentúl nem hosszabbíthatják meg automatikusan a szerződésüket. A döntés célja, hogy a közmunka újra a munkaerőpiacra való visszatérés eszköze legyen, ne pedig tartós megélhetési forma. A változás azonban sokakban félelmet és bizonytalanságot kelt, különösen olyan városokban, mint Szolnok, ahol a közfoglalkoztatás évek óta stabil, ha nem is bőséges, de biztos megélhetést jelentett sok családnak.
A kormány szerint a módosítás ösztönző erejű – egyéni mérlegelés alapján döntenek majd arról, ki folytathatja a közfoglalkoztatást.
Figyelembe veszik az iskolai végzettséget, a szociális helyzetet, a helyi munkalehetőségeket, és csak azok kapnak kivételt, akik három éven belül elérik a nyugdíjkorhatárt.
Csakhogy a papíron logikusnak tűnő szabályozás a valóságban egészen mást jelent. Szolnokon sok közmunkás számára ez az egyetlen biztos jövedelemforrás. Többen attól tartanak, hogy a változás után végleg kiesnek a rendszerből, miközben a munkaerőpiacon nem tudnak elhelyezkedni.
A Szandaszőlősön élő, középkorú Lajos már több mint 11 éve dolgozik közmunkásként. A hulladékszállításnál segédmunkás, nap mint nap hajnalban kel, hogy időben a teherautóra ülhessen.„Ott maradtam meló nélkül, mentem ide-oda, de sehol se kellettem. Aztán jött a közmunka, és azóta kukás vagyok, már vagy tizenegy éve.” – meséli. Fiatalabb korában az építőiparban dolgozott, de egy munkahelyi baleset után megsérült a háta, így nehezebb fizikai munkát már nem tud vállalni.
„Nem könnyű, főleg télen, mikor fagy a kezed, de én megszoktam. Legalább tudom, hogy hasznos vagyok. Csak most, hogy azt mondják, nem biztos, hogy meghosszabbítanak, hát nem tudom, mi lesz. Nem sok helyen keresnek ötvenhat éves, nyolc osztályos embert. Mondják, majd elbírálják… de mit? Hogy tudok-e dolgozni? Hát tessék kijönni reggel hattól velem, meglátják.”
Lajos története nem egyedi. A közfoglalkoztatás sokaknál nem a visszatérés eszköze lett, hanem az utolsó kapaszkodó. Az alacsony iskolai végzettség, a rossz egészségi állapot, vagy a kor mind-mind olyan tényezők, amelyek miatt a piaci munkahelyek elérhetetlenné válnak.
A Városmajor utcában élő Mária is közmunkás. Két gyermeket nevel egyedül, férje évekkel ezelőtt elhagyta. Ő is csak nyolc általánost végzett, jelenleg a piac környékét tartja tisztán. „Most közmunkásként a piac környékén dolgozom, seprűzök, szedem a szemetet. Nyolc éve vagyok benne, nem nagy pénz, de legalább tudom, hogy minden hónapban jön valami.” – mondja.
„Én nem akarom sajnáltatni magam, de ha ez is elvész, akkor tényleg nem tudom, miből tartom el a gyerekeket. Más munka meg nincs, vagy ha van is, oda papír kell, meg kocsi, nekem meg egyik sincs. Csak dolgozni akarok, nem segélyen élni.”
Szolnokon jelenleg több százan dolgoznak közfoglalkoztatottként a városüzemeltetésnél, a hulladékszállításnál, vagy a parkfenntartásban. A legtöbben alacsony iskolai végzettséggel rendelkeznek és a koruk vagy egészségi állapotuk miatt kicsi az esélyük arra, hogy a versenyszférában elhelyezkedjenek.
Annyi biztos, a közfoglalkoztatási rendszer átalakítása önmagában nem ördögtől való, de a változások akkor lehetnek hatékonyak, ha valódi alternatívát kínálnak az érintetteknek. Ha viszont a támogatás megvonása nem jár együtt képzésekkel, átképzési programokkal, akkor sokakat egyszerűen a szegénység peremére sodorhat.
A szolnoki közmunkások hangjaiból is az derül ki, hogy nem a munka hiányzik belőlük – csak a lehetőség. Az általunk megkérdezett két közmunkás története egyaránt arról szól, hogy a rendszerben maradás nem lustaság kérdése, hanem a túlélésé.
Szabolcsi testvéroldalunk cikke:
Kép: Getty Images
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
