A Szapáry utca épületei évszázados történeteket rejtenek: polgárok és városi vezetők, iparosok és vendéglátósok mind hozzátették életüket Szolnok arculatához. A régi házak falai mesélnek a város fénykoráról, a háborúkról, államosításról, és azokról a családokról, akiknek neve ma már csak archívumokban él tovább.
Szolnok belvárosának egyik legismertebb utcája, a Szapáry út, hosszú történelmi múlttal bír. Az 1800-as évek végétől kezdve a város előkelő polgárai, gazdag molnárok és tehetős polgárcsaládok választották lakóhelyül. A Szapáry utca épületei, köztük a Szapáry utca 32. számú Wollek-ház, a 19. század végén épültek, és azóta is őrzik polgári stílusukat. A ház egykor Wollek Géza, a Verseghy Gimnázium nyugalmazott igazgatójának otthona volt, aki 1900-tól tanított német-latin szakos tanárként, magas, szigorú tekintetű emberként ismerték.
A ház története nem csak polgári családokról szól: a két világháború között az udvaron Ehrlich Mór, a Zsidó Hitközség elöljárója lakott, akit feleségével együtt 1944-ben Auschwitzba deportáltak, ahol életüket vesztették, egyetlen unokájuk azonban túlélte a vészkorszakot. Később a ház államosításra került, Lánczi Ferenc ügyvéd lakott benne az 1950-es években, és az udvarban autófényező műhelyet is működtetett, majd az 1970-es évektől az Egri Borozó, később Stock Pub 1927, végül Stage Pizza & Bár működött a helyén.
A Szapáry utca 34. számú épületének helyén korábban egy kisebb, földszintes épület állt, ahol a Csépai-család élt. A ház a környékbeli termelőszövetkezetek mérnökei számára épült, és a család életét az 1940-es évek végéig követte a város története.
A 21. számú ház története különleges, hiszen a közelmúltig rejtély övezte annak eredetét. A Hubay-család leszármazottai birtokában álló épületet sokan Hubay-házként emlegették, ám a valóságban a 20. század elején Berki-házként ismerték. Berki József vármegyei tiszti főügyész és felesége, Horánszky Berta volt a tulajdonosa. Berki 1924-ben, felesége 1945-ben hunyt el, gyermekük nem született, így a ház a nővér leszármazottaira szállt, majd később a Hubay család birtokába került.
A ház tetőszerkezete 2024 novemberében omlott össze, szerencsére személyi sérülés nem történt. A vármegyei kormányhivatal hatósági eljárást indított az élet- és balesetveszély miatt, helyreállításra vagy bontásra kötelezve a tulajdonost. A történeti kutatások és levéltári iratok szerint a Szapáry út 21. számú ház, bár formálisan a Hubay leszármazottak nevén maradt, tulajdonjogilag sosem volt az övék a Rákosi-korszak kényszerintézkedései miatt.
A Wollek-, Csépai- és Berki-Hubay-házak mellett a Szapáry utca más épületei is fontos szerepet játszottak a város társadalmi és kulturális életében. A 36. számú Sugár-ház a Tiszavidék Hitelintézet tulajdonában állt, lakói a fakereskedelmi szakmában voltak elismert szakemberek. A 38. számú Gergelyffy-ház pedig a Galéria étterem mai helyén állt, korábbi tulajdonosa dr. Gergelyffy Géza ügyvéd volt, aki családjával együtt református neveltetésben részesítette gyermekeit, miközben felesége, Graff Irén, a helyi első női önkormányzati képviselőként politizált.
A Szapáry utca házai nem csupán épületek: múltjuk a város polgárainak, családjainak, iparosainak és kulturális életének története. Ahogy a Wollek-, Sugár- és Hubay-leszármazottak emlékei, fényképei, levelei is megőrződtek a múzeumokban és archívumokban, úgy az utca ma is hordozza évszázadok eseményeinek lenyomatát.
Képek: Blogszolnok.hu, Szolnoki Napló, Nagy Balázs, Galéria étterem oldala
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
