A város bizonyos részei belefulladnak a szemétbe, szinte már a rosszabb napokon tapasztalható nápolyi állapotokat láthatjuk. De miért kell így élnünk?
Sz.-B. Kata monológját az egyik helyi csoportban olvashattuk, tipikusan olyan költői kérdések serege, amire mi is szívesen keresnénk a választ, csak nem találjuk. A szolnoki mindennapok.
“Miért így?
Miért kell így?
Egyszerűen már nem találok szavakat.
Szomorú vagyok, hogy így kell … “élni”.
Nem értem és borzasztóan bánt.
Nem tudok a gyermekemmel elmenni sétálni, vagy a játszótérre bemenni, mert mindenhol szemét.
Nem tudok a kutyámmal sétálni, mert mindenhol szemét.
Engem átkoznak el, mikor megkérdem miért?
Miért kell így?”
Nem mindenki fogadta empatikusan, ebből ki is alakult egy apróbb pengeváltás.
“Vannak elegen, akik ott laknak, zsák, délutáni program és meg is van” – írta Róbert. Kata azonban nem sokat várt a válasszal. “Miért az itt élő családoknak kell felelősséget vállalni más emberek felelőtlensége miatt? Miből gondolja, hogy ezt nem tettünk meg heti több alkalommal?
Hiába. Összeszedjük. 10 perc múlva újra ez történik. De, ha valóban így gondolja, hogy ez a mi feladatunk lenne, akkor szívesen várjuk a segítő kezeket és esetleg még pár szemeteszsákot” – dobta fel a labdát Kata. Kíváncsian várjuk Róbert válaszát, hogy valóban részt vesz-e egy ilyen délutáni programban, mint segítő.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
