Az internetes mémek régen túlléptek azon, hogy egyszerű vicces képek legyenek: egyre inkább sajátos közös nyelvként működnek, amelynek nemcsak jelentése, hanem lassan kialakuló illemszabályai is vannak. A Yettel friss, országos kutatása szerint tízből nyolc magyar rendszeresen találkozik mémekkel az online kommunikáció során, de korántsem biztos, hogy ugyanaz a kép ugyanazt jelenti egy huszonévesnek és egy ötvenesnek.
A felmérés szerint a magyar internetezők több mint fele úgy gondolja, hogy egy emoji, GIF vagy mém segítségével olykor könnyebben ki tudja fejezni az érzéseit, mint szavakkal. Hasonló arányban vélik úgy, hogy a mémek már az internetes kultúra szerves részévé váltak. Ugyanakkor ezeknek a képeknek, videóknak és belsős poénoknak sokszor csak egy meghatározott közösség számára van egyértelmű jelentésük. A megkérdezettek kétharmada szerint léteznek olyan mémek, amelyeket csak bizonyos csoportok tagjai értenek igazán.
Dr. Guld Ádám médiakutató szerint ez nem véletlen. A mémek olyan szerepet tölthetnek be az online közösségekben, mint korábban a közös történetek, élmények vagy visszatérő poénok: jelzik, hogy a résztvevők ugyanahhoz a körhöz tartoznak, ismerik ugyanazokat a kulturális utalásokat. A kutatás szerint a magyarok hetven százaléka legalább hetente küld mémeket ismerőseinek. A legtöbben azért teszik ezt, hogy megnevettessenek valakit: ezt a válaszadók 56 százaléka említette.
Sokan mémmel reagálnak egy adott helyzetre vagy eseményre, illetve belsős poént osztanak meg barátaikkal. Minden harmadik megkérdezett pedig egyszerűen azért küld tovább egy ilyen tartalmat, mert megtetszett neki.
Nem mindegy azonban, hogy kinek.
Tízből hat embernek van olyan ismerőse, akinek inkább nem küld mémet, mert úgy gondolja, hogy az illető valószínűleg nem értené. A válaszadók 28 százaléka pedig egyenesen kínosnak tartja, amikor valaki már elcsépelt, sokszor látott mémeket oszt meg. Guld Ádám ezt „kulturális gyorsírásként” írja le: egyetlen kép vagy rövid videó képes néhány másodperc alatt előhívni olyan közös élményeket és utalásokat, amelyeket egyébként hosszasan kellene elmagyarázni.
Arató András látható, aki a „Hide the Pain Harold” („Fájdalmát elrejtő Harold”) néven lett világszerte híres mémszereplő
A mémek értése ezért lassan a digitális kultúrában való eligazodás egyik sajátos képességévé válhat.
A felmérés egyik érdekes eredménye, hogy a mémekhez már valamiféle online etikett is társul. Tízből négy magyar szerint illik valamilyen módon reagálni egy kapott mémre, még akkor is, ha az nem különösebben tetszik. Ha egy mém betalál, a legtöbben – 59 százalék – valamilyen emojival válaszolnak rá. Körülbelül minden harmadik ember szöveges reakciót ír, minden negyedik pedig egy másik mémmel válaszol.
A generációk között ezen a téren jól látható különbség van. A 18–35 évesek az átlagosnál gyakrabban küldenek válaszként újabb mémet, elmentik a kapott képet vagy írnak hozzá megjegyzést. Az 54 év felettiek 15 százaléka viszont egyáltalán nem reagál.
Ez akár félreértésekhez is vezethet, mivel a fiatalabbak körében sokkal gyakoribb az a vélekedés, hogy a reakció teljes hiánya udvariatlanságnak számít.
Ha valakinek nem tetszik a kapott mém, tízből négyen inkább egyszerűen figyelmen kívül hagyják. A nyílt kritika ritka: mindössze 15 százalék közölné a küldővel egyenesen, hogy nem találta jónak.
Nem ritka az sem, hogy a küldő és a fogadó teljesen eltérő jelentést tulajdonít ugyanannak a tartalomnak.
A megkérdezettek negyedével már előfordult, hogy másként értelmezett egy mémet, mint az, aki elküldte neki. Ilyenkor vannak, akik rákérdeznek a jelentésre, mások rákeresnek az interneten az eredeti történetre. És akad egy harmadik megoldás is: tízből egy válaszadó inkább úgy tesz, mintha pontosan értené, miről van szó. Ez különösen a 18 és 35 év közöttiek körében jellemző – igaz, ők egyben azok is, akik gyakrabban keresnek rá a mém mögötti háttértörténetre.
A világhírre szert tett kislány, Chloe egykor és tíz évvel később
A kutatás néhány konkrét mém ismertségét is megvizsgálta. A felsorolt példák közül a legtöbben, a válaszadók 73 százaléka a több mint tízéves „Side Eyeing Chloe” („Oldalra sandító Chloe”) mémet ismerte fel, amelyen egy hátsó ülésen ülő kislány meglepett, kissé bizalmatlan arckifejezése vált világszerte ismertté. Azok közül, akik ismerték, hetven százalék még mindig viccesnek találta, annak ellenére, hogy mindössze 26 százalék szerint számít ma is aktuálisnak.
Magyar klasszikusként erősen tartja magát a roller és a nyúl találkozásából született mém is. A megkérdezettek 66 százaléka ismerte, hetven százalékuk szórakoztatónak találta, és körülbelül minden második ember szerint még ma is megállja a helyét. Ezzel szemben a jóval újabb, Marc Cucurella spanyol futballistához kötődő macskás mémet csak a válaszadók 41 százaléka ismerte.
Guld Ádám szerint éppen ez mutatja meg, mitől válhat egy mém igazán tartóssá. Az olyan képek, mint Chloe oldalra pillantó arca vagy a magyar rolleres jelenet, idővel elszakadhatnak eredeti történetüktől, és önálló kulturális referenciává válhatnak.
A gyorsan változó hírekhez és konkrét eseményekhez kötődő mémek ezzel szemben sokszor ugyanolyan gyorsan eltűnnek, mint ahogyan megszülettek.
A kutatás 1027 ember megkérdezésével készült 2026. július 24. és 27. között. A minta a 18–65 éves magyar internetező lakosságra nézve reprezentatív nem, kor, településtípus és régió alapján. A vizsgálat politikai témájú mémekkel nem foglalkozott.
Nyitókép: A napjainkban az egyik leghíresebb magyar mémalapanyagnak számító rolleres és a nyúl esetét feldolgozó vicces AI-alkotás
Forrás: Yettel – országos mémkutatás, az Instant Research közreműködésével.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
