Este 8 körül még csak gyülekeztek, egy órával később már egymás nyakába borultak. A szolnoki Kossuth téren vasárnap este nem egyszerű eredményváró zajlott, hanem egy olyan kollektív élmény, amit sokan történelmi pillanatként éltek meg.
Az első csoportok még bizonytalanul álldogáltak este nyolc körül a szolnoki Kossuth téren. Baráti társaságok, párok, kisebb közösségek és persze főleg fiatalok érkeztek, mintha még mindenki próbálná felmérni, mire számíthat az este. Egy órával később viszont már több százan álltak ugyanott, a tekintetek pedig egy irányba szegeződtek: a kivetítőre, ahol a Partizán élő közvetítése ment.
A feldolgozottság ekkor már közel járt a 40 százalékhoz, és a számok elkezdtek egyértelmű irányt mutatni. A tömeg hangulata egyik percről a másikra változott meg. Előbb csak halkabb reakciók érkeztek, majd egyre többen kiabáltak, végül egységesen szólt a “Mocskos FIDESZ!”.
Ekkorra már Rost Andrea győzelme is egyértelművé vált a megye 1. számú egyéni választókerületében.
Ahogy nőtt a feszültség, úgy húzódtak egyre közelebb az emberek a kivetítőhöz. A személyes tér megszűnt létezni, mindenki látni akarta a számokat, a grafikonokat, az arcokat a képernyőn. Egy középkorú nő, akivel beszélgettünk, láthatóan még maga sem tudta feldolgozni, amit lát: “Szavaztunk a változésért, és most itt van! El sem tudom hinni!”.
A tér közben fokozatosan megtelt energiával. Sok fiatal volt jelen, érezhetően olyanok is, akik életükben először szavaztak. Egyikük könnyeivel küszködve fogalmazta meg, mit jelent neki ez az este:
“Végre van egy párt, ami nem csak politikusokat tol előtérbe, hanem olyan embereket is, akik nem híresek, viszont tényleg értenek ahhoz, amit csinálnak.”
A fordulópont este kilenc után nem sokkal érkezett el. Amikor a képernyőn megjelent Orbán Viktor, a beszéde gyakorlatilag hallhatatlanná vált. A tömeg reakciója mindent elnyomott. Füttyök és kiabálás keveredtek egy olyan kollektív zajban, amely inkább hasonlított egy koncert csúcspontjára, mint politikai eseményre.
Nem sokkal később már pezsgős dugók repültek a levegőben. Idegenek borultak egymás nyakába, sokan sírtak, mások csak álltak és próbálták értelmezni a helyzetet. A “Megnyertük!” és az “Árad a TISZA!” skandálása hullámokban söpört végig a téren.
Tíz óra körül érkezett a színpadra Szolnok polgármestere, Györfi Mihály. A beszéd hangulatán már érződött az este súlya – és hogy a polgármester is kivette a részét az ünneplésből. A mondatok időnként szétestek, de a fő üzenetek így is átjöttek.
A polgármester több helyi ügy kivizsgálását ígérte, köztük a színház és a tiszaligeti strand helyzetét, és egy konkrét dátumot is említett: július 19-ét jelölte meg a fürdő nyitásaként. A tömeg minden ilyen kijelentést hangos reakcióval fogadott, még ha a részletek nem is mindig voltak világosak.
“Készen álltok arra, hogy ezt a várost a szolnokiak vezessék?” – majd hozzátette: “Nem attól függ, hogy ki hova született, hanem hogy ki minek érzi magát. Hajrá Olajbányász!” – hangoztt el a kaotikus üzenet.
Külön blokkot kaptak a fiatalok. A polgármester szerint a 18–22 éves korosztály kulcsszerepet játszott az eredményben, és ezt nyíltan ki is mondta: “Ők voltak azok, akik megváltoztatták a rendszert.” A téren álló fiatalok erre látványosan reagáltak, sokan egymást ünnepelték.
A beszéd későbbi része már sokkal direktebb politikai üzeneteket hordozott. A “Vége van!” kijelentés többször is elhangzott, a hangnem pedig egyre keményebbé vált, különösen az igazságszolgáltatás és a politikai felelősség kérdésében. Ezen belül külön is kiemelte Szolnok korábbi polgármesterének, Szalay Ferencnek az elszámoltatását.
A retorika néhol személyes és történelmi utalásokkal keveredett, máskor inkább indulati kitörések jellemezték. A “Ruszkik haza!” skandálása például pillanatok alatt közös rigmussá vált a téren. A beszéd végén már egyértelműen ünnepi hangulat uralkodott. A polgármester köszöntötte Magyar Pétert, mint az ország új miniszterelnökkét, majd lezárásként áldást kért az országra és Szolnokra.
Az este azonban itt nem ért véget. A beszéd után spontán ünneplés indult, amelynek részeként a polgármester mindenkit meghívott egy sörre a Korzó Kávéházba. A hely rövid idő alatt megtelt, a sörcsapok pedig nem bírták a tempót.
A téren közben tovább folytatódott az ünneplés. A jelszavak újra és újra felhangzottak: “Vége van, vége van, hihetetlen.” – mondta két fiatal nő egymásnak. Egy első szavazó pedig így foglalta össze az estét: “Nem hittem volna, a győzelemben sem bíztunk a srácokkal, aztán hoppá!”
A tömegben feltűnt Rost Andrea is, akit hamar körbevettek az emberek. Nem mondott beszédet, de jelenléte önmagában is jelképes volt sokak számára.
Képek: Vajó Levente
Most úgy támogatja a független médiát, hogy ez önnek egy fillérjébe sem kerül. Ajánlja fel adója 1%-át a Szol24 kiadójának és járuljon hozzá a szabad sajtó túléléséhez!
