Ha azt hittük, hogy a 2015-ös milánói világkiállítás magyar pavilonjának karcagi újjászületése már minden képzeletet felülmúlt a közpénzköltés terén, akkor tévedtünk. A lassan már legendássá váló Sámándob története újabb fejezettel bővül: ezúttal 135,7 millió forintnyi bútor és konyhai felszerelés költözik az épületbe, hogy végre teljessé tegye azt, amit egyesek a magyar közpénzköltés művészetének csúcsteljesítményeként emlegetnek.
A történet önmagában is figyelemreméltó: egy eredetileg 2,6 milliárdosra tervezett beruházás végül 4,4 milliárd forintra hízott, mire egyáltalán tető került az épületre. De úgy tűnik, ez még mindig nem volt elég. Most éppen 1063 darab bútor, 400 kiegészítő, 9 elektronikai eszköz és 32 konyhai kellék beszerzésére írtak ki közbeszerzést – szúrta ki az Átlátszó. Mintha egy űrbéli luxusszállodát rendeznének be közpénzből.
A tender két részből állt, és mint oly sokszor a magyar közbeszerzések történetében, most is ismerős nevekkel találkozhatunk. A fő nyertes, az Alex Fémbútor és Iskolabútor Gyártó és Forgalmazó Kft. 132 millió forintos szerződést zsebelt be, míg a Zericom Projekt Kft. szerényebb, 3,7 milliós megbízást kapott. Az Alex Fémbútor egyébként nem panaszkodhat: 2022-ben 283 millió forintos állami támogatást is kapott egy zsámbéki üzemcsarnok építésére, ahol még Szijjártó Péter külügyminiszter is tiszteletét tette.
A projekt különös pikantériája, hogy Sárkány Sándor, az eredeti milánói pavilon tervezője tavaly bejelentést tett az Integritás Hatóságnál, miután kiderült: a pavilon elemeit évekig szabadtéri “érlelésnek” vetették alá Karcagon, mígnem használhatatlanná váltak: a karcagi önkormányzat gyakorlatilag évekig hagyta rozsdásodni a pavilon elemeit. A tervező szerint a felelősségre vonás politikai okokból maradt el – bár ez aligha meglepő egy olyan projektben, ahol a milliárdok olyan könnyedén folynak, mint a tavaszi eső.
Ha összeadjuk az eddigi költségeket, az ötezer forintos belépővel látogatható Sámándob már több mint 5,3 milliárd forintot emésztett fel az adófizetők pénzéből – ez még nem tartalmazza a bútorok költségeit.
Ez az összeg különösen érdekes annak fényében, hogy az épület hivatalos neve “Karcag Kincse Művészeti és Konferencia Központ” lett – bár az igazi kincs talán nem is maga a Sámándob, hanem az a képesség, ahogyan újabb és újabb forrásokat tud magához vonzani.
Varga Mihály pénzügyminiszter a megnyitón azt mondta, az épület a helyiek szellemi központjaként szolgálhat majd. Valóban, a Sámándob sok mindenre tanít minket: például arra, hogy egy világkiállítási pavilon újjáépítése hogyan válhat végtelenített közpénzköltési gyakorlattá, vagy hogy miként lehet egy 2,6 milliárdos projektet 5,3 milliárdossá fejleszteni anélkül, hogy bárki különösebben zavarba jönne.
Most pedig várjuk a következő fejezetet: vajon milyen új beszerzésekkel gazdagodik még a karcagi csoda? Elvégre egy ekkora kulturális központnak biztosan szüksége lesz még valamire. És ha mégsem, majd kitalálnak valamit.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz
