A tájházak, skanzenek parasztházak szépsége talán abban rejlik, hogy hűen megőrzik és bemutatják a helyi népi építészet és életmód sokszínűségét. Nemcsak ápolják a múltat, de inspirálják a jelen emberét. A hagyományos építészeti stílusok és eredeti berendezések által jobban értékelhetjük, vagy egyszerűen csak megérthetjük őseink életét, munkáját és kultúráját.
Hasonlóan gondolja ezt Rácz Miklós régész és műemlékvédelmi szakember is, aki egyetemistaként vágott bele egy elképesztő feladatba, nevezetesen szülővárosa, Tiszaföldvár egyik parasztházának megmentésébe.
Minden a 2000-es évek elején kezdődött, Miklós egy séta alkalmával fedezte fel a Földvár szélén, egy félreeső utcában álló, rettenetes állapotban sínylődő házat. „A legkülönlegesebb mégis a szabadkémény volt: ez egy nagyon archaikus építészeti megoldás, és én nem tudtam másik házról a megyében, ahol még megmaradt ilyen. Viszont az is látszott, hogy az épület (ami a végső alakját az 1890-es években nyerhette el) borzalmas állapotban van. A tető nagy része tönkrement, ezért a falak áztak, nagyon rosszul néztek ki” – árulta el az NLC-nek.
A fiatal először a helyi múzeumhoz fordult, azonban falakba ütközött, kellő befolyás és pénz sem állt rendelkezésére, hogy a parasztház megmentésének, felújításának projektje egyről a kettőre lépjen.
Miklósnak egy idő után elege lett és a kezébe vette az irányítást: megkereste a tulajdonosokat és elhatározta, ha másnak ennyire nem kell, akkor ő veszi meg a telket. „Ekkor hívtam fel a tulajdonosokat, mondtam, hogy megvenném. Egyrészt, mert meg akartam menteni, másrészt azért, mert a nagymamám házát a család ekkorra eladta, én meg nagyon szerettem volna egy helyet, ami által továbbra is Tiszaföldvárhoz kötődhetek.”
Sokat elmond, hogy mennyire nyűg volt a tulajdonosok számára a kis parasztház, hogy egy egyetemista félretett pénzéből meg lett oldva a tranzakció. Bár a történet vége happy end, Miklós hosszasan részletezi, hogy kezdetekben alig jött össze valami. Aztán elindult a bontás, újjáépültek a falak, kicserélték a tetőszerkezetet: a dolgok hirtelenjében alakulni kezdtek.
„Amikor a külső falak felújítása elkészült, már álltak, akkor egyfajta szimpátia alakult ki helyben. Az emberek rácsodálkoztak, hogy itt valami elkészült, a ház érdeklődést keltett. Ismerősök révén időnként szerveztem látogatásokat, ilyenkor sokan eljöttek, láttam rajtuk, hogy lelkesek és érdeklődőek.”
Az elkészült parasztházra azóta is büszkék Tiszaföldváron, sikerült elérni továbbá, hogy műemléki védettséget kapjon az épület. Emellett az önkormányzat többször adott támogatást, a helyismereti sétáknak pedig rendszeres helyszíne lett. Mindezt szó szerint a semmiből. El tudunk képzelni ennél inspirálóbb történetet?
Képek: Rácz Miklós
