A közepesen erős és súlyosan aszályos évek gyakorisága jelenleg 20 évente átlagosan csupán 1-2 év, de ez jelentősen megnövekedhet az üvegházgáz-kibocsátás mérséklése nélkül, ugyanakkor egyes területeken csökkenhet is az évszázad végére, ha azonnali kibocsátás-csökkentésbe kezdünk – derül ki a Másfélfok legfrissebb cikkéből.
Az időnkénti aszály hazánk éghajlatának természetes velejárója, azonban az éghajlatváltozás következtében annak fokozódására számíthatunk. A Másfélfok szaklap a Pálfai-féle aszályindex egy módosított változatát használva arra jutott az elmúlt 48 év adatait vizsgálva, hogy a tavalyi évben fordult elő a legsúlyosabb aszály hazánkban a területi átlagok alapján. 2022 mellett csupán egy év, 1992 érte el a közepes erősségű aszály kategóriát a magyarországi átlagértéket tekintve.
A mérsékelt aszály kategóriájába tíz év esett (súlyosság szerinti sorrendben: 2003, 2012, 1993, 2015, 2000, 1990, 2021, 1983, 2007, 1994), az aszálymentes évek száma pedig 20-nak adódott, amely a teljes vizsgált időszak kevesebb, mint fele.
Mint írják, ha a kibocsátásokat továbbra is a mostani szinten folytatjuk, akkor 2060-tól a jelenlegi átlagosan 3 helyett inkább 4 évben számíthatunk húszéves skálán súlyosan aszályos félévre a vegetációs időszakban. Az optimista, jelentős kibocsátáscsökkentéssel számoló forgatókönyv szerint a 21. század végére viszont elkerülhetjük az extrém aszályok növekedését.
A lap összevetette a Pálfai-féle aszályindex alakulását a kukorica termésátlagával az 1990 és 2022 közötti évekret tekintve. Ez alapján a magasabb termésátlag általában azokban az években jellemző, amikor alacsony volt az aszályindex értéke, és ez fordítva is igaz . A legalacsonyabb termésátlagot tavaly regisztrálták (az előzetes számítások szerint 3420 kg/ha), amikor az aszályindex a maximumát vette fel (8,6 °C/100 mm). A cikk megjegyzi, hogy jogy hasonló elemzést a búzával és a burgonyával is készítettek, azonban ezen esetekben gyengébbnek adódott a kapcsolat.
Kevesebb aszálymentes év, több súlyos aszály az évszázad végére
Az elkövetkezendő években várhatóan csökkenni fog az aszálymentes évek területi aránya hazánkban. Míg a megfigyelések átlagát tekintve Magyarország területének 37%-a jellemzően aszálymentes volt 2001 és 2020 között, addig a 21. század során az üvegházgáz-kibocsátás későbbi csökkentését feltételező (RCP4.5), illetve az azt teljesen mellőző (RCP8.5) forgatókönyvek szerint ez csökkenni fog, a legpesszimistább szcenárió szerint 2081‒2100-ra 10% alá is eshet. Ha viszont azonnal életbe lépne a kibocsátások csökkentése, a század végére egyes szimulációk szerint valamelyest növekedhetne is az aszálymentes terület aránya.
Az elmúlt évek megfigyelései alapján hazánk középső és északnyugati területein fordult elő a legkevesebb (20 év alatt 2-4) ilyen év, míg az amúgy is csapadékosabb nyugati országrészben 8 feletti, az Északi-középhegységben pedig 10-15 évet meghaladó értékeket is kaptunk egy-egy rácspontban. Hazánk nagy részén 4-8 év volt aszálymentes a 20-ból, illetve legalább 2 év aszálymentes volt minden rácspontban (pontosan 2 aszálymentes év az egész országban mindössze három rácspontban fordult elő).
A jövőre vonatkozó szimulációk átlaga szerint a 2021‒2040-es időszakra az Alföldön csökkenni fog az aszálymentes évek száma minden forgatókönyv esetén.
Az évszázad végére viszont meghatározó lesz, hogy mit kezdtünk a kibocsátásokkal: az RCP2.6 esetén (tartjuk magunkat a 2 Celsius-fokos célhoz) a 2001‒2020-as időszak megfigyeléseihez hasonló képet kaptunk, míg az RCP8.5 (nem kezdünk érdemi kibocsátás-csökkentésbe) az ország legnagyobb részén 2-nél kevesebb aszálymentes évet valószínűsít a 20-ból.
A pesszimista, kibocsátás-csökkentés nélküli (RCP8.5) szcenárió esetén jelentős növekedés valószínűsíthető a közepes erősségű és súlyosan aszályos területek arányában, amely a legszélsőségesebb modelleredmény esetében megközelíti az 50%-ot is. Ugyanakkor azt is megjegyzi a cikk, hogy ha az optimista RCP2.6 forgatókönyvet követjük, akkor a jelenlegi értékhez képest kisebb mértékű csökkenés is bekövetkezhet.
A 2081‒2100-ra vonatkozó szimulációk alapján azt láthatjuk, hogy minél tovább halogatjuk az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését, annál nagyobb területet fog elfoglalni a 20 évből legalább 5 évben előforduló közepes erősségű vagy súlyos aszály.
A klímaváltozás következtében az évszázad végére ezen aszályok növekedésére számíthatunk a gyakoriságot és az intenzitást tekintve is, amennyiben nem csökkentjük az egyre növekvő energiaigényünk miatt a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásából adódó kibocsátásokat. Tehát az éghajlatváltozás mielőbbi mérséklése kulcsfontosságú a biztonságos élelmiszer-ellátás szempontjából is.
Szerzők: Kis Anna, Szabó Péter, Pongrácz Rita; A teljes cikk grafikákkal együtt ide kattintva olvasható!
