Régészetileg döbbenetes, mit műveltek – tudtuk nélkül – a helyiek egy évezredes temetkezési hellyel. A kengyel-bagimajori külterületről egyszerűen elhordták egy kunhalom felét. Mire észbe kaptak az illetékesek, már helyrehozhatatlan károk keletkeztek a kurgánban.
A kunhalomra egy természetvédelmi őr, Nagy Gábor hívta fel a régészek figyelmét. Nagy Fanni, a szolnoki Damjanich múzeum munkatársa lapunk érdeklődésére elmondta, sajnos ez nagyon jó termőtalaj, ezért is kaptak rá többen, hogy innen hordjanak el földet maguknak.
A halom szerencsétlen helyen van egyébként, mert fele egy szántóföldre, fele pedig egy útkereszteződésre esik. Erre a részre nem is ügyelt senki, nem is törődtek vele. A szántóföld felé eső részen meg is maradt a halom, ám az útkereszteződésre néző részt megbontották azzal, hogy az senki földje, így a földhordás senkinek nem okozott gondot.
Mint a régész elmondta, amikor a gazda megtudta, hogy egy kunhalomról van szó, meg is ígérte, hogy kiveszi a művelés alól a területet.
A régészek a gazdától azt is megtudták, hogy évtizedek óta hordhatták el a földet a helyiek. Tehették is ezt, hiszen ez a terület nem volt semmilyen védelem alatt.
A régész azt is elmondta, hogy az Alföldön nagyon sok kunhalom van, olyan is, amit még nem regisztráltak, Mivel ezek nagy része szántóterületen van, a folyamatos művelés alatt állandóan kopnak, fogynak. Egy-egy kis halomról, dombocskáról nem lehet tudni, hogy az természetes vagy mesterséges képződmény.
Amit most elhordtak halom, nagyjából 2 méter magas lehetett, de ezek általában lefelé is tartanak még. Bármely részében lehet bennük valami, hiszen ezek temetkezési halmok. Ezekbe egy vagy akár több személyt is eltemethettek, folyamatosan hordva az előző rétegekre az újabbakat. Az biztos, hogy volt benne legalább egy sír, de hogy benne van-e még, azt vizsgálni kellene. Sajnos azonban ezek nagy részét már kifosztották. Nagyon kevés háborítatlan fordulhat elő.
Ám a régészek sem nagyon akarják ezeket bolygatni, mert természetvédelmileg is fontos területek ezek. Így is van bőven más ásnivaló az országban. Arról nem is beszélve, hogy hatalmas földmunkával jár egy ilyet feltárni.
Természetesen így, hogy a lakosság már elvégzett némi feltárást a bagimajori halmon, a régészek erre ránéztek. Ahogy fogalmazott Nagy Fanni, fémre utaló jelet nem adott a műszer, tehát fémtárgy valószínűleg nincs a sírba helyezve.
Tudni kell, hogy ezek a halmok a rézkortól a középkorig szolgáltak temetkezési helyként. A rézkoriakban nagy értékekre nem is lehet számítani.
A múzeum azonnal bejelentette az Örökségvédelmi Hivatalnál a halmot, így már régészetileg is védett lett. Kitáblázták, hogy miről van szó, hogy immár védett, nem lehet elhordani onnan földet, mert ezt a törvény bünteti. Bírság járhat érte. Sőt, ezek után rendszeresen ellenőrizni fogják, hogy nem bolygatják-e tovább.
A régészek egyébként igyekeznek regisztrálni minél több halmot. Ebben a munkában van segítségükre Nagy Gábor, aki értesítette a múzeumot, hogy mit is talált.
A Hortobágyi Nemzeti Park természetvédelmi őre ezzel a munkával foglalkozik.
Lapunk érdeklődésére elmondta, nem is tudtak erről a kunhalomról. Mivel nem volt nyilvántartásba véve, nem is ellenőrizték. Viszont más megfigyelések alkalmával egyszer csak szem elé került. Előbb a természetvédelmi hatóságot, majd a régészeket.
Most már, hogy védett a terület, hiába kiváló minőségű földről van szó, nem lehet egy homokzólapátnyit sem elvinni onnan belőle.
Mint a szakembertől megtudtuk, jelenleg a HNP nyilvántartásában 2 ezer kunhalom található. Ezek zöme a Tiszántúlon található. Ám folyamatosan újabb és újabb halmokra bukkannak. Az utóbbi pár évben 3-400 halmot fedezett fel munkája során, ami nem könnyű, hiszen ma már csak kisebb halmokról beszélhetünk.
Ezeket is igyekeznek régészeti lelőhelyként nyilvántartásba venni, hiszen ezek a kulturális örökségünk részét képezik.
Sajnos ezek mind szántottak és az emberek nem is tudják, hogy milyen fontos kulturális èrtèkeket rejt földjük, amire pedig vigyázni kellene.
Úgy tudni egyébként, hogy a Szolnok közeli Beke Pál halma a legnagyobb kunhalom térségünkben.
Nyitóképünkön: Ha már a felét elhordták, a régészek megvizsgálták a halmot.
Fotó: Damjanich János Múzeum
