A karcagiak személyes tárgyain keresztül ismerhettük meg a múltat

Megosztás

A karcagi Déryné Kulturális Központban izgalmas kiállítás nyílt decemberben, Gyűjtsük együtt múltunk értékeit címmel. Az itt élők emlékeiből, használati tárgyaiból és fényképeiből összeállított egyedi tárlat sok érdeklődőt vonzott.

Az elgondolás az volt, hogy valamifajta szomszédolás legyen, amikor a város egy-egy része, kerülete megmutatja azt, hogy neki milyen emlékei vannak a múltból, milyen ételeket főznek azon a városrészen, és meg lehet kóstolni azokat a süteményeket, lehet recepteket cserélni – idézte az előzményeket Szepesi Tibor polgármester a Info Karcagnak adott interjúban.

A kiállítás egyik darabja

A tárlaton 17 tulajdonos 156 db tárgyát láthattuk. Az összegyűjtött régi tárgyak kiváló lehetőséget nyújtottak a személyes élmények felidézésre, történelmi, társadalmi eseményekről való kötetlen beszélgetésekre.

Nagy Emese néprajzos, a Gazdaház egyik tulajdonosa, a kiállítást koordináló Bengecseg Alapítvány vezetője elmondta, hogy körülbelül húsz magánszemély hozta el személyes kincseit, melyeket közel egy hónapig bárki megcsodálhatott a Dérynében:

-A legrégebbi tárgyon 1822-es dátum szerepel. Ez egyébként a Gazdaházból került elő Kovács Sándor patkolókovács és állatorvosnak kéziratos állatorvosi recepteket és eseteket tartalmazó füzetecskéje, ami azért izgalmas, mert Kossuth egyik beszéde is lejegyzett benne, mint népköltészeti variáns. A másik legrégebbi könyv, ami szépirodalmat szerető emberként nagyon közel áll hozzám 1857-ből való Petőfi kötet gyönyörű színes ábrákkal. A csipkéket, a hímzéseket is nagyon megszerettem, szinte hihetetlen az az aprólékosság, az a vékony cérna, horgolótű, amivel készülhettek. Fiatal gyűjtők is hoztak be tárgyakat. Ez attól izgalmas számomra a velük való beszélgetés kapcsán, hogy hogyan kötődnek a múlthoz, s hogyan találtak rá a tárgyra. A családi emlékekkel, relikviákkal kicsit azért elfogult vagyok. Pár darabot hoztunk, például ilyen volt a Panni lószőrkefe, számolt be személyes kedvenceiről Nagy Emese.

Fotók: Bengecseg Alapítvány

Kapcsolódó cikkek