Az édesapját bántalmazással és terrorral vádoló úszónő ezúttal egy televíziós műsorban osztott meg újabb részleteket eddig sem egyszerű és vidám élettörténetéből, aminek 2015-ben elmondása szerint kis híján vége is lett.
Újabb megrázó részleteket osztott meg bántalmazásáról Szilágyi Liliána a Hír Tv Magánterület című műsorában. A sportoló szerdán beszélt először arról, hogy gyermekkora óta testileg, lelkileg és szexuálisan bántalmazza édesapja, Szilágyi Zoltán.
A vasárnap este megjelent riportban Szilágyi Liliána azt mondta, nincs túl sok jó élménye gyermekkorából. „Amire emlékszem az otthoni közegből az, hogy folyamatosan rettegek, folyamatosan kiszámíthatatlan az, hogy mikor robban ki valami veszekedés vagy bántalmazás (…), mikor kell látnom a földön az anyámat” – idézte fel az emlékeit a 25 éves úszó.
„Egy másodpercig nem tudom, hogy egyébként milyen, hogy ha van egy apja az embernek. Az apám soha nem viszonyult hozzám érzelmileg, ha csak nem manipulálni akart.”
Arról is beszélt, hogy egy gyerek általában meg akar felelni a szüleinek és el akarja fogadtatni magát, ez nála is így volt. Nagyjából másfél-két évvel ezelőttig szinte minden verseny előtt az volt a fejében, hogy „bárcsak az apám egyszer azt mondta volna, hogy büszke rám.”
Ő magától nem az úszást választotta volna
„Húszéves koromig nem dönthettem semmiről” – mondja a műsorban Szilágyi, és ma már abban sem biztos, hogy magától az úszást választotta volna-e gyermekkorában. Bár mindig is szerette a vizet, inkább a balett, az öttusa vagy vívás felé ment volna el. Van olyan emléke nyolcéves korából, hogy ritmikus gimnasztika (rg) edzésről vitte haza az édesapja, amikor hátrafordult az autóban, és megkérdezte tőle, hogy mit szeretne csinálni holnaptól: úszni vagy balettozni. „Tisztán emlékszem, hogy azt mondtam, hogy balettozni. Mire visszafordult, és annyit mondott csak, hogy rendben, akkor holnap az uszodában találkozunk.”
Aki nem élte át, Szilágyi szerint az igazából nem is érti a bántalmazást, de akik átélték, sem feltétlenül tudják, hogy miben voltak benne. Ő maga sem tudta ezt sokáig. Mint fogalmazott, akkor döbbent rá, hogy nemcsak ennyi az élet, amikor már olyan állapotban volt, ami végzetes is lehetett volna.
Ez 2015-ben volt, amikor egy izraeli családi nyaraláson öngyilkos akart lenni, mert nem látott más kiutat.
Abban az évben hetedik lett a világbajnokságon, és egyre komolyabb eredményeket ért el az úszásban. Úgy fogalmazott, édesapja egyre jobban elborult, és ahogy jöttek az eredmények, annál jobban törte meg és nyomta el őt.
A 19 éves úszónő elszökött a tengerpartra a nyaralás utolsó estéjén, és magával vitte a nagyapjától örökölt kiskést. „Levittem a tengerpartra, és azt mondtam, hogy nem megy tovább. Itt a tenger mellett, én nekem elég volt, kiszállok. És csak ültem ott, teljesen egyedül, és valami belső hang azt mondta, hogy nincs vesztenivalóm, és most, akárhogy, de el fogok jönni” – fogalmazott.
Egy évvel később, 2016-ban jött el otthonról az édesanyjával, és kezdte meg a traumák feldolgozását. A bántalmazásról szóló bejelentése után összegyűjtöttük 2016-os furcsa nyilatkozatait, amelyek utólag, a fentiek fényében már egészen más értelmet nyertek, mint amikor a versenyek után elmondta. A műsorban megerősítette, hogy 2016-os nyilatkozata egyedül az apjának szólt. További részletek a Telex.hu cikkében olvashatók.
