Nem véletlenül az lett a tanulmány címe, hogy Hová tűnik a vízünk? Az egyre fogyó vizünket nemcsak felelőtlenül pazaroljuk, de számos módon szennyezzük is, a megtartási képességünk pedig pocsék.
A Víz Koalíció még a bíróságot is megjárta annak érdekében, hogy megkaphassa az állami tulajdonú vízszolgáltatók 2024-es közérdekű adatait, de így is csak a választások után tudta elkezdeni azt a munkát, amelynek az eredményeként mostanra elkészült a koalíció 2024-es adatokra épülő szakmai tanulmánya.
A tanulmány fő megállapítása az lett, hogy az ivóvízhálózatok nem mutattak javulást a korábbi évekhez képest – derült ki a Víz Koalíció Hová tűnik a vizünk? című tanulmánybemutató és közösségi részvételi konferenciáján kedden Szentendrén. Az esemény fővédnökségét Fülöp Zsolt, Szentendre polgármestere és Rentz Tamás, az Élő Környezetért Felelős Minisztérium víziközmű-ágazatért felelős helyettes államtitkára vállalta.
A hálózati hibák száma 2023-ról 2024-re 2,5 ezerrel nőtt: 96 449 esetet jelentettek a teljes országos vezetékszakaszon, ami azt jelenti, hogy továbbra is kilométerenként átlagosan évente van egy csőtörés. A teljes hálózat közel 85 százaléka túlnyomóan kockázatos vagy kockázatos.
A kitermelt, megtisztított és a hálózatba betáplált ivóvíz ötöde továbbra is veszteségként jelentkezik (a hálózati veszteség 20,64, az értékesítési veszteség 23,4 százalék). A felújítási ciklus időtartama ismét 324 év, miközben a vezetékek tervezett életkora átlagosan 50–100 év. Összességében a hálózati rekonstrukció üteme mind jobban lemarad a hálózat amortizációjától, miközben a víziközmű-hálózat egyre kritikusabb állapotba kerül. Erről Szolnokon különösen sokat tudnának mesélni.
Az egyre fogyó vizünket nemcsak felelőtlenül pazaroljuk, de számos módon szennyezzük is – áll a tanulmányban. Ezek közé a szennyezők közé tartoznak a mind befogadóképességükben, mind kapacitásukban túlterhelt szennyvíztisztító telepek is.
A tanulmány megállapításai szerint 2024-ben a szennyvíztelepek
- 13 százaléka 100 százalékos, 9 százalékuk 120 százalékos lakosegyenérték kapacitás fölött,
- míg 14 százalékuk 100 százalékos, 6 százalékuk pedig 120 százalékos hidraulikai kapacitás fölött működött, ami a szennyvíztisztító rendszerek jelentős és folyamatos túlterhelését jelenti.
- Még riasztóbb, hogy az összes szennyvíztelep 40 százaléka időről időre meghaladja a kibocsátási küszöbértéket.
Összességében elmondható, hogy a szennyvízkezelés legnagyobb problémája országos szinten a tisztítókapacitás hiánya, ami azt jelenti, hogy a rendszer nem képes maradéktalanul megtisztítani az azon átmenő szennyvizet, mielőtt az az élővizeinkbe kerül.
Az esemény egyik házigazdája a szentendrei Városházán megrendezett eseményen azt mondta, „a térségben élők az idei nyáron a saját bőrükön tapasztalhatták meg azt, amit a Víz Koalíció évek óta hangoztat, hogy egy vizünk van, amelynek alrendszerei elválaszthatatlanok egymástól.
Ha nincs elég víz a tájban (az áradások és a bőséges csapadék elmaradása miatt), és még azt a keveset sem fogjuk meg, ami érkezik, a rendelkezésünkre álló vízzel viszont felelőtlenül bánunk (korlátlanul és ellenőrizetlenül használjuk), akkor nemcsak a vezetékes vízszolgáltatásunkat nyújtó kutak vízhozama, de a teljes magyar vízbázis kerülhet veszélybe.
Ha ezt a szennyvíztelepeink elégtelen működése miatt az élővizeink és így a vízbázisaink szennyezésével tetézzük, miközben az elavult közműhálózatunkból a kitermelt ivóvíz közel negyede elfolyik – akkor nemcsak nemzetstratégiai és nemzetgazdasági, de egyéni szinten is el kell gondolkodnunk azon, hogy hogyan tovább”.
Gajdos László, az Élő Környezetért Felelős miniszter egyébként szerdán jelentette be, hogy 2027-ben 51 milliárd forintos ivóvízhálózat-fejlesztési programot indítanak, amelyben a hálózati veszteség csökkentése a céljuk. További részleteket a Telex.hu cikkéből ismerhetünk meg.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
