A Fidesz 32. tisztújító kongresszusa azzal a feladattal kezdődött, amit a párt évek óta nem ismert: be kellett vallani egy elvesztett választást. Orbán Viktor nem kertelt, rögtön a végén kezdte. „Én nem adom fel, én soha, soha, soha, de soha nem adom fel” – jelentette ki, majd tíz pontban sorolta el, miért bukott meg a Fidesz április 12-én.
A lista őszintébb volt, mint a Fidesztől megszokott. Nem működött a kampányüzenet, az ellenfélé vonzóbb volt; végig győzelemre játszottak, és csak későn vették észre, hogy a Tisza köröket vert rájuk a mozgósításban. „A digitális térben katasztrofális vereséget szenvedtünk” – mondta Orbán, aki a fiatalok körében elszenvedett csúfos eredményt személyes kudarcként élte meg. Megemlítette a külföldről vezényelt algoritmusokat és a Tisza eljárás alatt álló nagy támogatóját is, de a felelősséget magára vette: nem akarta elverni a port a kampányfőnökön, a mozgósítási parancsnokon vagy a budapesti választókerületi elnökökön, akik a leggyengébben szerepeltek. „Ki nem állhatom azokat a vezetőket, akik erős jogosítványokat kérnek, majd ha baj van, nem vállalják a felelősséget.”
Ellenjelölt nélkül, 729 érvényes szavazattal választották újra pártelnöknek – csakhogy mindössze egy évre. A volt kormányfő világossá tette, hogy a frakció után a pártvezetésben is nemzedékváltás kell: „Jöjjenek a fiatalok, 40-esek meg 30-asok, akik hajlandók beletenni 30-40 évet az életükből a haza szolgálatába.” Magát nem újítaná meg: „Semmi kedvem megváltozni. Nem fogok herebere partikra járni. Nem festem magam másnak, és fiatalabb sem akarok lenni.” Az ígéret szerint egy év múlva győzelemre esélyes pártot ad át, és nemzetközi pozíciókra nem pályázik. A négy alelnök – Gál Kinga, Bóka János, Gyopáros Alpár és Kreicsi Bálint – az általa javasolt jelöltek közül került ki.
A küldöttek átírták az alapszabályt is: a párt többé nem a választókerületekhez, hanem az önkormányzatokhoz igazodik, megyei választmányokkal és települési csoportokkal. Orbán szavaival mozgalmi alapú, lazább szerkezetű ellenzéki pártot akarnak: „utasítások helyett barátság, fegyelem helyett spontaneitás, bicepszek helyett lelkierő.”
A vidék padsoraiból sorra jött a panasz, hogy a „végeken” feleslegesnek érezték magukat, és nem volt fórum a párbeszédre. Egy küldött arról beszélt, hogy egy iskolai csap megjavításához is Hatvanból kellett engedélyt kérni – „Ez így nem megy, ne haragudjanak”. Mások csak utólag értesültek arról, hogy a helyi jelöltjük helyett mást indítanak.
A legkeményebb szavak azonban nem a szervezésről szóltak. Stumpf István, az első Orbán-kormány kancelláriaminisztere kívülállóként, de a régi szakkollégiumi nemzedék nevében jelentette ki: megbukott az Orbán-korszak, véget ért a NER. Szerinte a becsületesen dolgozó polgári erényt elnyomta a magamutogató „kalmári közszellem”, a korrupció pedig „még a miniszterelnök dolgozószobájának asztaláig is elért”.
A budapesti küldöttek voltak a legélesebbek: Jankovich Tibor szerint a párt demokratikus szervezetből katonai struktúrává vált, ahol „parancsokat kapnak és nulla visszacsatolási lehetőségük van”. Hidvéghi Balázs pedig kimondta, ami fölött évekig elsiklottak: „Dominánssá vált a modorosság, a dölyf, a felfuvalkodottság és az arrogancia.”
És akkor a pikánsabb pillanatok: Deutsch Tamás, aki szerint a „rendszerváltoztatás” nem április 12-én történt, egyetlen mondatban intézte el az ellenfelet: „a Fidesz selejtjéből lett a Tisza pártelitje.” Gyurákovics Andrea ferencvárosi elnök szerint a párt úgy járt, „mint a kutya, ami bement az erdőbe, és tele lett kullanccsal” – a java leesett, a maradékot még le kell vakarni. Gyopáros Alpár a Tiszáról szólva így fogalmazott: „Lehet a piacon sovány gebét csillámpónira festeni, de a csillámpor előbb-utóbb elkopik” – a sajátjaihoz pedig odaszólt, hogy aki nem táncol velük az esőben, annak a napsütésben sincs helye.
Maga Orbán is talált egy emlékezetes képet a Tisza kormányzására: „Ma az ország a Varga Judit” – mondta, egy bántalmazó kapcsolathoz hasonlítva a helyzetet. Kövér László pedig a tőle megszokott stílusban zárta a sort: szerinte „Ungarische Péter” tevékenysége miatt a demokrácia a proletárdiktatúrába lép, az „új Lenin-fiúk” pedig már nem páncélvonaton, hanem „a cukorhegyiek digitális sztrádáján” száguldoznak.
A kongresszus végül azzal a dallal ért véget, amellyel a Fidesz 1990-ben kampányolt: a Roxette Listen to Your Heart című dalával. A párt, amely tizenhat évig kormányzott, most a saját szívére hallgatva próbálja kitalálni, mihez kezdjen ellenzékben.
Nem csak a bukott kormánypárt tartott tisztújítást szombaton: a Demokratikus Koalíció és a Jobbik is új vezetésről szavazott. A DK-t mostantól Varju László vezeti, a Jobbik élén pedig maradt Adorján Béla, aki 2024 óta vezeti a pártot.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
