Fél évszázada hunyt el Kanizsa Tivadar, a magyar vízilabdasport egyik legkiemelkedőbb egyénisége. Pályafutását úszóként kezdte 1949-ben a Szolnoki MTE színeiben, majd néhány év múlva már a vízilabdában bontakozott ki kivételes tehetsége. A legnehezebb időkben is hű maradt szülővárosához és klubjához, annak ellenére, hogy számos csábító ajánlatot kapott más egyesületektől.
Kanizsa Tivadar 1950-től a frissen alakult Szolnoki Dózsa versenyzőjeként üstökösként tört be a magyar élmezőnybe.
Mind úszásban, mind vízilabdában magyar bajnoki címeket szerzett, de nemzetközi szinten a vízilabda hozta meg számára a legnagyobb elismerést. A magyar válogatott tagjaként kétszer lett Európa-bajnok (1958, Budapest; 1962, Lipcse) és egy főiskolai világbajnokság győztese (1954, Budapest).
Olimpiai sikerei pedig örökre beírták nevét a sporttörténelembe: 1956-ban Melbourne-ben és 1964-ben Tokióban aranyérmet, 1960-ban Rómában bronzérmet nyert. A magyar válogatottban összesen 106 alkalommal szerepelt, 1955-től 1965-ös visszavonulásáig 103 mérkőzésen képviselte hazáját.
Nemcsak vízilabdázóként, úszóként is kimagasló eredményeket ért el. Hatszor volt a válogatott tagja, 1954-ben a 4×100 méteres gyorsváltóban, 1957-ben 400 és 1500 méteren nyert országos bajnoki címet, sőt az 1958-as Európa-bajnokságon bronzérmet szerzett a 4×200 méteres gyorsváltóban. A Balaton-átúszás örökös bajnokaként is ismerték.
Sportolói pályája lezárultával sem távolodott el a víztől: 1965-től a Szolnoki Dózsa, majd a Szolnoki Vízügy Dózsa vezetőedzőjeként dolgozott. Elhivatott munkájának köszönhetően a szolnoki vízilabda utánpótlása évtizedeken át erős maradt – tanítványai közül többen szintén olimpiai bajnoki címig jutottak.
Kanizsa Tivadar emléktáblája a margitszigeti Sportuszodában, a szolnoki városházán és a Testnevelési Egyetem aulájában egyaránt láthatók. 1984-ben, a Los Angeles-i olimpia idején posztumusz beválasztották a Nemzetközi Vízilabda Hírességek Csarnokába.
Szobra – Pogány Gábor Benő alkotása – a róla elnevezett szolnoki tanuszoda előtt, valamint a Tiszaligetben áll, két olimpiai bajnok csapattársa, Boros Ottó és Hasznos István társaságában. Sírját 2006-ban a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánították.
Képek: Nemzeti Sport Archív, Wikipédia, Petrovits László MTI/MTVA
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
