A Miskolci Nőknek is Esélyt Alapítvány 2004 óta nyújt intenzív segítséget abban, hogy a megyében élő nők a munkaerőpiacon megtalálják a helyüket.
Az Alapítványban tevékenykedő szakemberekre igencsak nagy szükség van. A kvalifikált, magasan képzett munkaerő egy része ugyan talál munkát, ugyanakkor mégis erős volt az elmúlt években az elvándorlás, különösen a fiatalabb korosztály körében. A helyben maradók pedig a megyében történt beruházásoknak köszönhetően sokkal inkább az üzemi, gyári munka, a segédmunka és a betanított munka palettáján találnak inkább lehetőséget.
A MINŐIES Alapítvány többek között abban vállalt feladatot, hogy a nőket kompetencia bővítéssel, készségfejlesztéssel, felkészítő tréningekkel támogatni tudja a munkavállalásban. Tartozzanak akár az alacsonyabb képzettségű, akár a magasan kvalifikált, de más szempontból hátrányos helyzetben lévők közé.
Matiscsákné dr. Lizák Marianna az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Közgazdaságtan Tanszékének mesteroktatója. Közgazdász szociológus, foglalkoztatási és rehabilitációs jogi tanácsadó, az Alapítvány munkatársa, a kuratórium tagja. Egyetemi oktatói munkáját nem csak a szakképzett utánpótlás terén érzi fontosnak. Számos kutatás eredményével járul hozzá ahhoz, hogy a munkaerőpiac folyamataiban mind a munkáltatók, mind a munkavállalók tisztábban láthassák a tendenciákat. Az Alapítványban évek óta segít a nőknek abban, hogy fel tudjanak zárkózni az új kihívásokhoz. Ezáltal könnyebben tudjanak elhelyezkedni amikor a családi feladatok, a gyermeknevelés után visszatérnek a munka világába. Jobb eséllyel induljanak a munkakeresésnek, ha valamiért kikerülnek az előző munkahelyükről. Vagy egy szükség hozta pályamódosítás alkalmával ne a munkanélküliség nehéz évei várjanak rájuk.
Úgy tűnik, hogy a civil szervezetek munkájára egyre nagyobb igény van. Hogyan lehet ezt úgy megoldani, hogy biztosítható legyen a folyamatos elérhetőség?
Úgy tapasztaljuk, hogy a közösség szerepe erősödik és felértékelődik. Az Alapítvány tevékenységében évente 20-25 fő vesz részt önkéntesként, és nagyságrendileg 700-1400 óra közötti időtartamban járulnak hozzá a működéshez. Ezért az ő felkészítésüket elsődlegesnek tartjuk. Miskolcon és a megye más térségeiben is jellemző, hogy az egyesületek, segélyszervezetek külső helyszínen is szerveznek programokat. Ezeknél az eseményeknél is kellenek a jól felkészült önkéntesek.
Azok, akik az aktív korosztályba tartoznak, milyen eséllyel tudnak elhelyezkedni? Mik a legjellemzőbb tendenciák?
Úgy látjuk, hogy aki nagyon szeretne dolgozni, az talál magának lehetőséget. Az azonban tagadhatatlan tény, hogy egyáltalán nem törvényszerű a korábbi képesítésnek megfelelő poszton való elhelyezkedés lehetősége. Számos cég vállalja be, hogy betanítja és integrálja az új munkavállalót a szükséges feladatra. Ez viszont azt a folyamatot indította el, hogy a társadalom peremére sodródott, eddig elszigetelődött réteg is megmozdult. Lehetőséget lát abban, hogy újra dolgozni kezdjen, mert a megkereshető bér már elég vonzó választási lehetőségnek bizonyul a szociális, segélyalapon történő tengődéshez képest.
A férfiak és nők aránya mennyire követhető ezekben a folyamatokban?
A megyében a többgyerekes család egyrészt a hátrányos helyzetű, peremre került rétegnél jellemző. A leszakadó, elszegényedő vagy szegregált körbe tartozó nők visszatérése a mindennapi foglalkoztatásba abban jelent nehézséget, hogy az alacsony iskolázottságuk miatt szinte kizárólag betanított munkát tudnak elvállalni. Ezek pedig elsősorban üzemek, gyárak számára végezhető feladatok.
A munkaidő itt vagy több műszakos, vagy reggel 6 órai kezdéssel jár. A kisgyermek óvodába, vagy oktatási intézménybe vitele pedig ilyen korai időpontban alig oldható meg külső segítség nélkül. Ezen a téren valamilyen előrelépés viszont tapasztalható a munkáltatók részéről. Van olyan gyár, amelyik „kismama sor” beállításával igyekszik kiküszöbölni ezt a családi időbeosztásból fakadó problémát.
Ebben a konstrukcióban olyan részfeladatok kerülnek megszervezésre, amelyeket más munkarendi beosztással is meg tudnak valósítani. Így a termelés is folyamatos lehet és a nők foglalkoztatása is megoldható.
Az értelmiségi, jó egzisztenciával rendelkező családoknál pedig a kicsik növekedésével az anya általában először részmunkaidősként kezd újra dolgozni, illetve home officeban végezhető munkát vállal el szívesen. Nagyobb gyerekek mellett pedig teljes munkaidőre vált, ha van erre lehetőség.
A magasabban kvalifikált vagy az alacsonyabban képzett munkaerő talál könnyebben munkahelyet magának?
Úgy látjuk, hogy az alacsonyabban képzett, betanított munkát vállalók vannak előnyben. Ez azt is jelenti, hogy a munkaerőpiacra történő visszatérés sikerét az is befolyásolja, hogy az alulfoglalkoztatottságot, az eredeti képesítési szint alatti munkakör betöltését vállalja-e az illető.
Mi a tendencia a megyében munkaerő választásban? A végzettség, a kompetencia megléte, a személyiség, illetve a nemek szerinti választás megjelenik a munkakör betöltésénél?
Úgy tűnik, jelenleg a legfőbb szempont a beintegrálási lehetőség mértékegysége. A fluktuáció csökkentése, illetve elkerülése lényeges szempont. Akkora a verseny a piacon, hogy a termelés fenntartása mindenekelőtt való. Ezért a HR egyik legfontosabb feladatává vált, hogy jól beilleszkedő munkaerő kerüljön felvételre.
Amikor ugyanazzal a kvalitással és végzettséggel pályázik egy férfi és egy nő az adott posztra, akkor a férfi felvétele az esélyesebb?
Úgy látom, hogy ez nem jellemző. Sőt a gyermekes anya hátrányos helyzete sem annyira domináns, mint ahogy az a köztudatban él. Műszaki területeken is egyre szélesebb körben találkozhatunk női döntéshozóval. Ebben egyébként szerepet játszik az is, hogy a munkavállalás területén egyre férfiasabb viselkedési jegyeket vállalnak fel a nők. Határozottságban, markáns kommunikációban, vezetői stílusban is. Valamint képzettség és gyakran kvalitás tekintetében sem maradnak el a férfi munkatársaktól. Egyébként ma már nem csak az a szempont egy állásinterjún, hogy hány gyereke van a nőnek. Az is számít, hogy milyen korúak? A nagyobb, iskoláskorú, felső tagozatos, vagy középiskolai tanulmányokat folytató gyerekek esetében a nők már sokkal inkább teljes állásban szeretnének elhelyezkedni. Ami nyilván kevesebb kockázattal jár a munkaadó számára, mint a kisgyermekes anya esetében.
Az Alapítvány miben tudja elsősorban támogatni a hozzá forduló nőket?
Önismerete kiszélesítésében, az érdekérvényesítési képességének erősítésében. Emellett segítünk abban, hogy a munkaerőpiacon megtalálja a pozíciót, amit be tud tölteni. Biztosítani tudunk egyfajta közösséghez való tartozást, ahol meghallgatják, ahol támpontokat kaphat. Ahol a közösség részeként nem kell, hogy azt érezze, teljesen egyedül maradt a problémájával. Különböző szakterületen jártas kollégákkal tudja felvenni a kapcsolatot. Pszichológus is rendelkezésre áll. Tehát több oldalról tudunk egyszerre támogatást nyújtani. Bejelentkezés szükséges, amit írásban vagy telefonon lehet megtenni. A megbeszélt időpontban szeretettel várjuk a hozzánk fordulókat. Mindemellett cégek is megkeresnek bennünket.
Elsősorban alacsonyabb képzettséggel rendelkezők fordulnak önökhöz, vagy kvalifikált munkaerő is megjelenik az alapítványnál?
Végzettség szempontjából teljes a skála. Olyan esetünk is volt, ahol egy középkorú hölgy szeretett volna elhelyezkedni, miután a 3 gyereke felnőtt. Mivel ő addig csak a családjának élt, nem dolgozott korábban, ezért a diplomái számától függetlenül, szakmai gyakorlat nélküli munkavállalónak számít. Ebben az értelemben olyan, mint egy huszonéves pályakezdő. Ezek nem könnyű helyzetek. Kell a segítség abban, hogy el tudjon helyezkedni és az önértékelése is rendben legyen.
A legnagyobb problémát egyébként az jelenti a több éves kiesés során, hogy minden szakma nagyon gyorsan fejlődik technológiai és módszertani, szakmai értelemben is. Tehát az akár egy évtizeddel korábban megszerzett tudás elavul.
A munkaerőpiacra való visszahelyezkedés egyik fontos ismérve, hogy az illető tudott-e haladni az évek során az időszerű tudás megszerzésében és szinten tartásában. A tréningeken ezért különös figyelmet fordítunk arra, hogy a tudás és képességfejlesztés terén segíteni tudjunk a hozzánk fordulóknak. Például a digitális kompetenciafejlesztés elkerülhetetlen. Önmagában azonban ez sem elegendő. A saját szakterületén muszáj követnie az új tendenciákat és ha kell, képzéseken kell felzárkóztatni a jelenlegi szinthez szakmai tekintetben is.
A munkakör alapú bérezésnél tagadhatatlan hátrányt jelent, ha valaki a negyvenes évei közepén, vagy az ötvenes éveiben kerül csak be a munka világába, mert addig a család volt az elsődleges vagy kizárólagos feladata. Nagyon nehéz ilyen esetben a hátrányos helyzetet elviselni, hiszen kevesebb bérért kell elvégeznie az adott feladatot, mint amennyit egy évtizedek óta folyamatosan dolgozó munkavállaló megkap. Talán a munkahelyi közösségbe való beilleszkedés sem könnyű. Viszont érdemes ebben elfogadni tőlünk szakmai segítséget, mert létfontosságú az adott nőnek az, hogy ne veszítse el az önértékelését, a személyes tartását. A szakembereink ebben feltétlenül segíteni tudunk.
Az Alapítványnál azt is feladatunknak tekintjük, hogy az „X generációt”, a 43-58 év közötti munkavállalókat segítsük a munkaerőpiacon való boldogulásban, a kompetenciák kialakításában, a felzárkóztatásban. Ez a korosztály nem segélyeket akar, hanem munkát, mert úgy szocializálódott.
Szerző: Csaba Beatrix
Kiemelt fotó: Getty Images
