Az elmúlt húsz évben harmadával csökkent a szőlőművelési terület Magyarországon, azonban javult a megtermelt bor minősége. Az elmúlt fél évszázadban viszont 25%-kal nőtt a hőösszeg, és ezzel összefüggésben – az éves ingadozások ellenére – a termésátlag is. Jelenleg a hazai borvidékek 70%-án fehér borszőlő van telepítve, azonban a változó klimatikus viszonyok miatt ez radikálisan megváltozhat.
2001 óta napjainkra harmadával csökkent a szőlőművelési terület Magyarországon, azonban javult a megtermelt bor minősége. A szőlő alapvetően egy melegigényes növény, a cukorfokkal a klimatikus viszonyokból számítható hőösszeg erősen összefügg.
Az elmúlt fél évszázadban viszont 25%-kal nőtt a hőösszeg, és ezzel összefüggésben – az éves ingadozások ellenére – a termésátlag is. Alegbőségesebb termést 2018-ban szüretelték, s a hőösszeg is ebben az évben volt a legmagasabb
Jelenleg a hazai borvidékek 70%-án fehér borszőlő van telepítve, ugyanakkor a fajták közül a kékfrankost művelik a legnagyobb területen – mely a vastag héja miatt az időjárással szemben jól ellenáll.
Míg az 1970-80-as években inkább csak az alföldi vidékeken volt 2000 °C körüli a hőösszeg, addig az elmúlt 20 évben szinte az ország egészén efeletti értékeket találunk, de a Csongrádi, Hajós-Bajai és Kunsági vidéken 2300-2400 °C-os értékeket látunk már. A legkisebb változást Tokajban mérhettük, míg a legnagyobbat az észak- és közép-dunántúli régiókban (Pannonhalma, Neszmély, Tolna nyugati fele és Balatonfüred-Csopak).
Néhány kivétellel a fehér borszőlő az alacsonyabb összegekkel is megelégszik, míg 2000 °C hőösszeg felett főleg vörös fajtákat találunk. Érdemes lehet ezek után elgondolkodni, hogy jelenleg a globális felmelegedés következtében növekvő hőösszegeknek megfelelő fajtákat termesztenek-e az adott borvidéken. Ausztriában meg is történtek az ezzel kapcsolatos lépések, aminek a következményeként elkezdett háttérbe szorulni a vidékre jellemző híres zöldveltelini.
A pesszimista forgatókönyv (nem kezdünk semmit a kibocsátásokkal) szerint a mostani dél-spanyolországi vagy tunéziai borvidékekre jellemző hőösszegek jelentkezhetnek a jövőben a Duna-Tisza közén. A Párizsi Megállapodás céljaival összhangban lévő azonnali kibocsátás-csökkentés viszont megállítaná a nagyon meleggé váló területek további növekedését.
Sokkal többről van szó, mint hogy a jelenlegi (főleg fehér) szőlőfajták képtelenek lesznek megélni az adott területen, és fehérboros országból vörösboros országgá változunk. A globális felmelegedésből adódó szélsőséges időjárási események nem fogják kímélni a szőlőtőkéket sem, amelyek nem kedvelik túlzottan a változást.
A század végére a kibocsátás-csökkentés nélküli forgatókönyv hatalmas növekedést vetít előre a forró napok számában, ami a levelek és bogyók megperzselődéséhez vezethet, lassítja az érési folyamatot és csökkenti a fotoszintézist is. A borvidékeken jelenleg előforduló tavaszi fagyok gyakorisága háromszorosára nőhet, ha nem foglalkozunk a kibocsátás-csökkentéssel, ami jelentős terméshozam veszteséghez fog vezetni.
Vannak bizonyos alkalmazkodási módszerek (korai szüret, többszöri szüret, új szőlőfajták telepítése és nemesítése stb.), de ezek anyagi nehézségeket okozhatnak a kistermelőknek, és ezáltal nem mindenkinek elérhetőek, valamint nem helyettesítik a valódi és hatékony kibocsátás-csökkentést.
Forrás: Másfélfok
