A honvédség egykori főhadnagya, Hanzély Pál hőstettére emlékeztek meg Szolnokon, a József Attila úti márványtáblánál.
Miként más hideg téli napokon, 1927. január 8-án is sokan korcsolyáztak Szolnokon, a Horthy Miklós (ma József Attila) úti honvédségi laktanya mögötti területen, a Bakoshalom (ma Vasvári Pál) utca előtti hatalmas, vízzel telt kubikgödrök jegén. Köztük volt Oreskó Sári, Oreskó Dezső ipariskolai tanító 19 éves leánya és Herbst Jenő cukorgyári vegyész, a leány vőlegénye is. Úgy 16 óra tájban beszakadt az alig 3–4 cm vastag jég, s a két fiatal a vízbe esett. A folyton töredező, s előttük torlaszt alkotó jégtábláktól nem tudtak menekülni, és segítségért kiáltottak. A közelben korcsolyázó Kozák Gyula MÁV tisztviselő a segítségükre sietett, de alatta is betört a jég. Oreskó Sári egy ideig az ő nyakkendőjébe kapaszkodva tartotta fenn magát.
Hanzély Pál azonnal a segítségükre sietett. Hosszas küzdelem után a fiatalok megmenekültek, a hős főhadnagy azonban életét vesztette.
A megemlékezésen a Széchenyi István Gimnázium és Művészeti Szakgimnázium tanulójának szavalata után Boros András görögkatolikus iskolalelkész, a Szolnoki Ökumenikus Lelkészkör tagja osztotta meg gondolatait. A Magyar Honvédség Szolnok helyőrség alakulatainak képviselői után a város vezetői és a Hanzély család tagjai koszorúztak az emléktáblánál.
kép forrása: Györfi Mihály
