Egy viharos naplementével kezdődött, azóta pedig szinte minden szabadidejében újabb témákat keres Nagy Beatrix,a Jászberényi Család- és Gyermekjóléti Központ intézményvezetője. Bár kizárólag telefonnal fényképez, három alkotása a National Geographic oldalán is megjelent. A fotózás számára elsősorban kikapcsolódás, de ismerősei már egy önálló kiállítás ötletét is felvetették.
Nagy Beatrix 2025 júniusában már szerepelt hírportálunkon, akkor a család- és gyermekjóléti központban végzett munkájáról beszélgettünk vele, ezúttal azonban egy egészen más oldaláról ismerhetjük meg. Az intézményvezető örömmel fogadta az újabb megkeresést, és részletesen mesélt arról, hogyan vált a fényképezés az élete részévé.
– Az előző évben, 2025 júniusában egyszer már szerepelhettem az oldalukon. A felkérést köszönettel fogadtam és akkor a család- és gyermekjóléti központban végzett munkámat mutathattam be az olvasóknak. Most viszont egy privát kedvtelésem, a „fotózás” iránti szenvedélyem kapott figyelmet és érdeklődést az újabb megkeresésük által, ami bevallom bár meglepetésként ért, nagyon szívesen mutatom meg ezt az oldalamat is. Köszönet ezért Fazekas Adriánnak, aki felfigyelt erre a „hobbimra”.” – mesélte Nagy Beatrix.
– Mikor és hogyan kezdett el komolyabban foglalkozni a fényképezéssel?
– Hogy úgymond komolyabban? Úgy gondolom, ez nagyon relatív. Azt viszont szeretném már az elején leszögezni, hogy én nem vagyok egy klasszikus értelemben vett fotós vagy fényképész, nem is tartom magam annak. Nincs fényképezőgépem, telefonnal készítem a képeimet. Ez persze számomra az élvezeti értékén nem változtat. De semmiképp sem szeretném magam olyan fotósokhoz mérni, vagy hasonlítani, akik ezt hivatásként és kellő képzettséggel űzik. Rám szerintem inkább az autodidakta és az amatőr kifejezések illenének. Ebben én nagyon ösztönös vagyok.
Visszatérve a kérdésre: amikor megpróbáltam felidézni, hogy hogyan is kezdődött, eléggé elvesztem az időben. Igazából ez szinte észrevétlenül lopózott be az életembe. Egy-két ügyetlen és még nem is annyira tudatos próbálkozás után emlékszem viszont egy konkrét pillanatra, ami teljesen megváltoztatta a szemléletemet. Talán ott kezdődött a „komolyabban”. Ez úgy 2019-2020 táján lehetett. Kint sétáltam a határban és a naplementében hirtelen jött egy vihar sűrű sötét felhőkkel, ami beborította a horizontot. A kép minősége nem a legjobb, akkoriban még elég egyszerű telefonom volt, de azt a látványt úgy éreztem meg kell örökítenem. Így visszagondolva, talán ott kapott el ez a vonzalom.
A 2019–2020 környékén megörökített viharos naplemente, ami meghozta Nagy Beatrix kedvét a fényképezéshez
– Mit szeret a leginkább fotózni, és miért éppen ezeket a témákat?
– Sokféle téma érdekel. A naplementék nagy szenvedélyem, a kora esti órákat különösen kedvelem. Az úgynevezett arany órában nagyon különlegesek a fények. Mindemellett pedig gyakran örökítek meg tájképeket, virágokat, vagy akár évszakokat. Igazából bármit, ami valamilyen szempontból megragad. Egy adott pillanatot elkapni nem is olyan egyszerű dolog. Pont az a lényege, hogy egyszeri és megismételhetetlen. Mindemellett szerintem mindenkinek, aki ezzel foglalkozik, van egy egyfajta személyes, sajátos látásmódja. Ami csak őrá jellemző. Én úgy tudnám megfogalmazni, hogy egyfajta „kép a képben” érzék.”
Nagy Beatrix Instagram-oldalán Maria Fontaine gondolata szerepel mottóként, amely saját bevallása szerint különösen közel áll hozzá: „A világ és ami benne van, csak annyira gyönyörű, amennyit Te észreveszel belőle! Én ezt szerettem volna idővel másoknak is megmutatni a képeimen keresztül.”
A lenyugvó nap fényei tükröződnek a tó vizén
– Hogyan fér bele a fotózás az intézményvezetői feladatai mellé?
– Hát nem könnyű, de bele kell férnie! Szokták mondani, hogy mindenkinek arra van ideje, amire szakít magának. A hétköznapokban gyakran elsodor a munkám, de törekszem tudatosan kiszakadni akár csak egy-két órára is a nap végén, ha tehetem. Ez nyáron kicsit jobban sikerül, hiszen elég sokáig világos van. Sajnos most már épp nem ennek fognak kedvezni az egyre rövidebb nappalok. Emellett persze hétvégén is gyakran útra kelek, akár spontán is, és kicsit „világgá megyek” új helyeket, vagy témákat keresve.
– Segít-e a fényképezés abban, hogy kikapcsolódjon egy nehéz munkanap után?
– Mindenképpen! Számomra a testmozgás mellett ez a feltöltődés, rekreáció, a regenerálódás egyik eszköze, vagy módja. Engem rendkívül ki tud kapcsolni. Ilyenkor csak magammal vagyok, lehetek.
– Milyen kapcsolat fűzi Jászberényhez, és melyek a kedvenc fotós helyszínei?
– 1995 óta élek Jászberényben. Bevallom véletlenül keveredtem ide, de megszerettem itt élni. Szép ez a város. Itt helyben kedvenc helyeim a Vasas Horgásztó és környéke, ahol gyakran órákat barangolok. Szívesen sétálok a Zagyva gáton és a Belső Zagyván is. Emellett imádom a Balatont, és más egyéb természeti vidékeket.
Hétköznapi pillanatokat örökít meg különleges módon
– Van olyan fényképe vagy fényképsorozata, amely különösen fontos az Ön számára, és amelyhez érdekes történet kapcsolódik?
– Több is van ilyen. Már évek óta pl. ellátogatok a vérszilva fasorok virágzása idején Berkenye és Gyöngyöstarján településekre. Gyönyörűek virágba borulva. Ezek az egyik kedvenc sorozataim. Viszont talán, mint érdekesség, ami egyfajta „elismerést” jelentett számomra, hogy még 2020-ban nagy lelkesen beküldtem néhány képemet a National Geographic „Önök küldték” rovatába, ahová végül 3 képemet beválasztottak és megjelentettek. Sajnos csak az egyiket találtam meg most rákeresve, ami még elérhető az oldalon a mai napig. Ez azonban akkor nagy megerősítést jelentett a számomra. Bevallom azóta nem is próbálkoztam ilyesmivel.
Az említett, Tapolcán készült vasmacskát ábrázoló fénykép a National Geographic oldalán ma is megtekinthető. A felvétel elkészítéséhez ráadásul nem mindennapi testhelyzetet kellett felvennie.
A National Geographic által 2020-ban közölt három fotó egyike, amelyet Nagy Beatrix Tapolcán készített.
– Ez a kép konkrétan a földön fekve született. Van, hogy ki kell lépni a komfortzónánkból egy jó fotó téma érdekében. Egy másik beválasztott képemet pedig végül pár év múlva a kollégáimtól kaptam meg ajándékba vászonképként, ami az irodám falára került. Nagyon kedves gesztus volt tőlük.
– Gondolkodott már kiállításban, vagy szeretné szélesebb közönségnek is megmutatni a munkáit?
– Jómagam még nem gondolkodtam ezen, de több ismerősöm is felvetette már az utóbbi időben számomra, hogy szívesen látnák a képeimet akár egy kiállításon is. Bevallom én személy szerint „kicsinek” érzem magam ehhez. Viccesen azt szoktam mondani, hogy majd nyugdíjas éveimben talán lesz rá időm és akkor majd komolyabban ezzel szeretnék foglalkozni. Közösségi oldalaimon persze most is szívesen osztom meg őket, hogy akit érdekel elmerülhessen a képek nyújtotta élményekben, szépségekben. De ki tudja? Még akár valóra is válhat egyszer!
Képek: Nagy Beatrix
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
