Budapestről irányított tartalom, kiszervezett felelősség és a háttérben meghúzódó, logisztikai kényszer szülte kompromisszumok – miközben a vidéki napilapok példányszámai az elmúlt években drasztikusan zuhantak, a színfalak mögött a terjesztési gépezetben a politikai lojalitás vált az egyik legfőbb elvárássá. Egy megyei terjesztési koordinátor hírportálunknak a saját példáján keresztül számolt be arról, miként büntette a Mediaworks-konglomerátum a különvéleményt a rendszerben.
A magyar média átalakítása a 2010-es “fülkeforradalom” után a közmédia átszervezésével és központosításával indult az MTVA égisze alatt, amelyet a magánpiaci orgánumok fokozatos felvásárlása követett. A fideszes gazdasági szereplők sorra szerezték meg a meghatározó digitális és nyomtatott termékeket, például az Origót és a TV2-t, miközben a független szerkesztőségeket az állami hirdetések elvonásával és szabályozói eszközökkel szorították vissza.
A megyei napilapok megszerzése a Mediaworks felvásárlásával és a regionális kiadók bekebelezésével vált teljessé, így rövid időn belül az összes hazai megyei lap egyazon politikai-gazdasági érdekkör alá került. A médiaholding építésének csúcspontja itt viszont még nem ért véget, ugyanis 2018 végén létrehozták a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványt, ez volt a hírhedt KESMA. Ekkor az történt, hogy a Fidesz-közeli üzletemberek mintegy 500 sajtóterméküket, beleértve tévéket, rádiókat, hírportálokat és a teljes megyei laphálózatot hirtelen egyszerre „ajánlották fel” ingyenesen az alapítványnak. A fúziót a kormány rendelettel nemzetstratégiai jelentőségűvé minősítette.
Történetünk innen, az elmúlt 16 év körülményeinek ismeretében válik érthetővé.
Nem a megyei sajtónál dolgoztak, de szintén fontos szerepvállalók voltak a propagandagépezetben: a TV2 két kormánypárti bemondója
Azt már a Szol24-et megkereső informátorunktól tudjuk, hogy a hazai vidéki sajtóterjesztési hálózat egy rendkívül szigorúan strukturált alvállalkozói rendszerre épül. Egy-egy megyében általában néhány nagyobb régióért felelős vezető koordinálja a munkát, akik saját cégeikkel és saját embereikkel, alvállalkozói szerződések alapján látják el a feladatokat a központi médiavállalat megbízásából. Ez a struktúra biztosítja, hogy a nyomtatott lapok minden éjszaka eljussanak a postaládákba, ám a rendszeren belül a logisztikai hatékonyság mellett természetesen a politikai igazodás is alapvető elvárássá vált az idők során.
Az érintett terjesztési koordinátor, aki a megyeszékhely és a környező települések lapterjesztéséért felelt, a választási kampányok során rendszeresen elvállalta az akkori ellenzéki pártok kampányanyagainak és szórólapjainak kézbesítését is. Mint mondta, ez számára egyrészt a vállalkozása fenntartásához szükséges üzleti döntés volt, másrészt személyes politikai meggyőződésével is egybevágott.
A médiavállalat vezetése azonban egyértelmű határokat szabott: nyomatékosan megtiltották az ellenzéki kiadványok terjesztését. Mivel a koordinátor a tiltás ellenére sem mondott le ezekről a megrendelésekről, a kiadó egyik hónapról a másikra felbontotta a cégével kötött szerződést. Az elbocsátás indokaként hivatalosan „ésszerűsítésre”, „összevonásra” hivatkoztak.
Az azonnali felmondás azonban komoly működési krízissel fenyegetett a megyeszékhelyen. Ha a koordinátor teljesen kivonja az eszközeit, az újságok kézbesítése azonnal leállt volna, a terjesztéshez szükséges eszközök ugyanis a korábbi koordinátor tulajdonában és kezelésében maradtak. Az utódként kijelölt új terjesztő így megoldhatatlan feladat elé került volna.
Archív fotó: készül az Új Néplap
A helyzetet végül a háttérben egy csendes, hallgatólagos kompromisszummal rendezték el, mondhatnánk azt is, hogy amolyan magyaros megoldás született. A korábbi koordinátor papíron lekerült a médiavállalat fizetési listájáról, de a gyakorlatban alvállalkozóként továbbra is az ő munkatársai végzik az éjszakai szállítást és a kézbesítést. A kiadó vezetése felé így hivatalosan teljesült a személyi csere, miközben a logisztika zavartalanságát a régi, „nemkívánatosnak” minősített stáb biztosította.
A terjesztési lánc átalakítása mellett a vidéki sajtó tartalmi kiüresedése is jól látható folyamattá vált.
Kérdésünkre válaszolva a bennfentes megerősítette a nyilvánvalót, miszerint a helyi szerkesztőségek autonómiája szinte teljesen megszűnt, a lapok szerkesztését és tartalomgyártását Budapestre, a központi propagandacsapatba helyezték át. Az sem meglepő jelenség, hogy ennek eredményeképpen az utóbbi években a különböző megyék napilapjai szinte teljesen megegyeztek egymással: ugyanazok a központilag megírt politikai anyagok jelentek meg bennük, miközben a helyi oldalakon csupán súlytalan bulvártémák, semmitmondó anyagok maradtak.
Egyencímlapok az online felületeken
A szerkesztőségeken belüli légkört a félelem és a halk elégedetlenség határozta meg. Bár a helyi munkatársak többsége nem értett egyet a központilag diktált fideszes iránnyal, véleményüket csak suttogva, egymás között merték megosztani. Aki ugyanis nyíltan felvállalja a különvéleményét – például azzal, hogy megjelenik egy ellenzéki demonstráción –, azt azonnali hatállyal elbocsáthatták a szerkesztőségből.
A nyomtatott megyei napilapok piaca súlyos, strukturális válsággal küzd – ezt szintén megerősíti alanyunk. Az előfizetők száma az elmúlt években a korábbi bázis töredékére zuhant vissza, és a közelmúltbeli átállás a heti lapformátumra az első tapasztalatok alapján újabb tömeges lemondásokat eredményezett.
A kézbesítők közvetlen jelzései szerint a drasztikus visszaesés hátterében nem kizárólag a digitalizáció és a print lapok általános megtorpanása áll. A vidéki előfizetőkkel napi kapcsolatban álló, a díjakat személyesen beszedő kézbesítők rendszeresen szembesültek az olvasók kemény kritikáival: például a lapokban megjelenő egész oldalas, agresszív kormányzati hirdetésekkel és reklámokkal.
Sokan találgatják most, mit hozhat a jövő?
Bár a hagyományos, központosított megyei sajtó fenntarthatósága állami támogatások nélkül, a Tisza elsöprő győzelmével bizonytalanná vált, a terjesztési tapasztalatok azt mutatják, hogy a nyomtatott sajtónak továbbra is van valós piaci alapja. Az olvasók részéről ugyanis a kritikus hangvételű, minőségi gazdasági és politikai elemzéseket nyújtó független hetilapok iránti kereslet stabil maradt, ezek a kiadványok – amelyeket szintén a helyi hálózat kézbesít – képesek piaci alapon is életben maradni a jelenlegi nehéz gazdasági körülmények között is.
A téma kapcsán kérdésekkel fordultunk a Mediaworks sajtóosztályához, amennyiben válaszolnak, be fogunk róla számolni.
Képek: TV2 Facebook, Media1
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
