Ha valaki a XX. század legelején látogatott Jászberénybe, bizony nehezen tájékozódhatott, utcanévtáblák hiányában. Aztán még az első világháború előtt egységesítették a rendszert és felszögelték a táblákat. Van, ahol azóta sem került le, de akadnak modernebb variánsok is, ahol direkt megtartották a régi formavilágot.
Fábián-Rigó Attila a Jászok Egyesülete nevű közösségi médiás csoportban tette közkinccsé, mennyire sokat jelent a városlakóknak a hagyományos utcanévtáblák sora. Mióta vannak házszámtáblák a jászberényi házakon? Ma már természetesnek vesszük, hogy utcáinkat utcanévtáblák, házainkat házszámtáblák jelölik – pedig nem volt ez mindig így -, különösen Jászberényben. II. József császár 1786-os házszámozási rendeletét a magyar közigazgatás még elszabotálta, de a 19. században a város régi térképein már feltűnnek az ún. ”népsorszámok”.
A cikkíró elmondása szerint ezek kerületenként, folyamatos számozással jelölték a házakat, de csak a térképen, a valóságban nem. Ennek a folyamatos, ún. „körbeszámozásnak” emlékét őrzi máig a városban a Lehel Vezér tér és a Szabadság tér. A város többi utcája az eredetileg Napóleon által bevezetett utcánként újrainduló páros-páratlan rendszert viszi tovább. Alighanem elcsodálkoznánk, ha 1900-ban bejárnánk a várost és nem találnánk a házakon utca- és házszámtáblákat. Hogyan tájékozódtak az ide tévedő idegenek? Bizony nehezen.
A korabeli Jász Kürt újság fel is veti: „illő volna a szegény névtelen utcákat is névvel ellátni”, hiszen „az afrikai őserdőkben könnyebb az eligazodás, mind Jászberény nyolc kerületében”. 1904-ben a nyolc kerület olvasóköreiben összeülnek bizottságok, hogy a készülő közterületi villanyvilágítás lámpáinak helyét megállapítsák. Ezek a bizottságok kapják feladatul a „névtelen” utcák elnevezését is. Az ún „utcanévgyártó bizottságok” listáit Dósa Kálmán városi mérnök fésüli össze, hiszen szinte minden kerület terjeszt be Rózsa, Kígyó, Sas, Petőfi neveket, és a több kerületben futó utcák kerületenként kaptak különböző neveket.
Szintén megtudhattuk, hogy a régi vízivilág, a Zagyva és a Csincsa áradásai miatt Jászberény magas pontjain összezsúfolódó aprócska házak közé rajzolt utcák-közök-kutyaszorítók főleg formájuk alapján kaptak nevet (pl. Hableány, Agancs, Göncöl, Róka, Üstökös). Néhány helyen egész utcacsoportok formája volt a névadó (Bajnok, Dárdás, Harcos, Toldi) máskor az utcát lakó családok (Vas, Herkules), vagy korabeli munkaeszközök (Nádverő, Gyalu, Eke stb.). 1907-re elkészül a térkép az új nevekkel – a sok gazdálkodással kapcsolatos utcanév (Bika,Tyúk, Eke, Szarka ismét kritikára ad alkalmat: „a történelmi jelentőségű nevek alkalmazása helyett annyi a háziállatokra emlékeztető elkeresztelés, miszerint legalábbis azt kell hinnünk, hogy nem Jászberényben, a kultúra iránt fogékony városban, hanem Montenegróban, a kecskék hazájában lakunk.”
De a fejlődést nem lehet megállítani. Már készülnek Budapesten, minden házra egyedileg az impozáns, historizáló ún. „bástyafüles” vagy csak „füles” öntött házszám- és utcanévtáblák. A táblák költsége 5000 (még nem inflációs) korona, mai áron talán 20 millió forint, a közel 4500 házra. Csikorgatják is a fogukat a magas költségek miatt a lakosok, másoknak más problémájuk is akad: ”főtéri sártenger és a csinos utcatáblák között olyan az összhang mint midőn gatyás magyar fejét cilinderrel födi be.” Mindenesetre 1909-ben felszögelik a táblákat, és közel 120 év távlatából a néhány „túlélő”, minden darabjában egyedi „műemlék” táblácska őriz egy darabot a város és épületeinek múltjából. Vigyázzunk rájuk! – írja a bejegyző. Néhány további példa a régi típusú utcanévtáblákra Berényben. (Fotók: Fábián-Rigó Attila)
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
