A közösségi médiás oldal előveszi Pócs János botrányait, sőt, tételesen fel is sorolja őket. Pócs gyorsan rájöhet, hogy milyen érzés a támadások kereszttüzében lenni úgy, hogy már nem lesz mögötte a kormányzati többség és a folyamatos védőburok. Úgy tűnik, nem volt éppen szent a képviselő sem.
A Jász-Nagykun-Szolnok vármegye magazin gyorsan reagált a Pócs-féle, Partizánban tett interjúra és az oldal igyekezett kiemelni, hogy az rendben is lenne, hogy Orbán Viktor biztosan hatalmas mértékben felelős a Fidesz látványos bukásáért. Ám szerintük nagyon nem szabad elfelejteni, hogy a leköszönő jászsági képviselő viszont szintén botrányt botrányra halmozott az elmúlt években.
Íme az oldal bejegyzése változtatás nélkül. “Miért „tört el” valami Pócs Jánosnál?
A cikk lényege, hogy Pócs János a Jászságban elszenvedett kudarcot nem a helyi jelöltekre vagy a körülményekre, hanem közvetlenül a központi kampányra és Orbán Viktorra hárította. A lojalitás vége: Pócs eddig a „golyóálló” Fidesz-bázis arca volt. Az, hogy ő kimondta: „a miniszterelnök úr felelőssége a kialakult helyzet”, azt jelzi, hogy a párton belüli fegyelem a választási sokk hatására megbomlott.
Vidéki kontra Központ: Pócs érvelése szerint a budapesti központból irányított, „brüsszelező” és háborús pszichózisra építő kampány nem rezonált a vidéki emberek valós problémáival (infláció, megélhetés, elszigetelődés). Önvédelmi reflex: Ez egy klasszikus politikai túlélési technika: Pócs így próbálja menteni a saját helyi nimbuszát, eltolva magától a felelősséget a „főnök” irányába.
A Jászság „erőembere”, Pócs János olyat tett, amire 14 éve nem volt példa a Fideszben: a Blikk információi szerint kijelentette, hogy a választási eredményekért elsősorban a miniszterelnök a felelős.
A Szol24 is megírta napközben, hogy a jászsági körzetben világossá vált vereség után Pócs János nem finomkodott a véleményével. A képviselő, aki korábban híres volt feltétlen hűségéről, most úgy látja: a központilag vezérelt kampánytémák elszakadtak a magyar valóságtól, és ez vezetett a Tisza Párt és az ellenzék megerősödéséhez a korábbi kormánypárti bástyákban is.
„A miniszterelnök úr felelőssége”
Pócs a cikk szerint úgy fogalmazott, hogy a vidéki embereknek nem „háborús riogatásra”, hanem konkrét megoldásokra lett volna szükségük a gazdasági bajokra. A képviselő szavai szerint a választók „büntettek”, és ezt a büntetést nem a helyi képviselőknek, hanem a kormányzati irányvonalnak szánták.
A kijelentés súlyát növeli, hogy Pócs János eddig a Fidesz legkeményebb magjához tartozott. Ha egy ilyen kaliberű politikus borítja a bilit, az azt jelenti: a párton belül megkezdődött a bűnbakkeresés és a hatalmi átrendeződés. Mi jöhet ezután?
A politikai elemzők szerint Pócs megszólalása dominóeffektust indíthat el. Amíg a győzelmek idején a Fideszben tilos volt a belső kritika, a mostani „pulykapénz” és mandátumvesztés után egyre több vidéki politikus érezheti úgy, hogy a saját túlélése érdekében el kell távolodnia Orbán Viktortól. A teljes cikk és a pontos idézetek a Blikk oldalán olvashatók.
Az internet nem felejt. Pócs János nem az a politikus, aki a finomkodó diplomáciájáról híres. A múltja tele van olyan pillanatokkal, amik ma, a választási vereség és az Orbán Viktort érintő kritikája fényében, egészen más megvilágításba kerülnek. Íme egy kis „turkálás” a Jászság fenegyerekének legemlékezetesebb és legvitatottabb megnyilvánulásaiban:
1. A „kazános” botrány (2019)
Pócs egyik leghírhedtebb ügye egy videó, amelyen az látható, hogy egy roma alkalmazottját bezárja egy kazánba, és azzal viccelődik, hogy rágyújtja a tüzet, mert a férfi ivott.
Az ő magyarázata: „Ez csak baráti viccelődés volt, a férfi a barátom, ő kérte, hogy vegyük fel.”
A közvélekedés: A jogvédők (például a TASZ) és a roma szervezetek szerint ez méltatlan és megalázó volt, sőt, a holokausztot idéző „poén” miatt a lemondását követelték.
2. A „Soros-disznó” (2017 és 2025)
Pócs kétszer is belefutott a „disznóperzselés-politikába”:
2017: Kirakott egy képet egy leölt disznóról, amire az volt írva: „Ő VOLT A SOROS!!!”. Bár mindenki értette az utalást Soros Györgyre, Pócs azzal védekezett, hogy a képet Erdélyből kapta, és a felirat csak annyit tesz: „most ő került sorra”.
2025: Újra elővette a receptet, de most a Tisza Párthoz átállt Ruszin-Szendi Romulusz volt vezérkari főnököt célozta meg. Egy disznóra a „Ő volt a Soros Romulusz” feliratot perzselte, és „akciós Romolusz-zsírt” reklámozott, utalva egy állítólagos zsírleszívási botrányra.
3. „Ilyen mellbőséggel kételkedem benne, hogy valaki kiskorú” (2024)
A kegyelmi ügy és a gyermekvédelmi viták idején sikerült egy olyan megjegyzést tennie egy televíziós interjúban, ami kiverte a biztosítékot. Egy kiskorú lány kapcsán a fizikai adottságai alapján kérdőjelezte meg annak életkorát, amiért még a párton belül is kaptak hideget-meleget.
4. Jászság vs. Brüsszel (Idézetek)
Pócs mindig is a „nép egyszerű gyermekeként” pozicionálta magát. Kedvenc fordulataiból:
„A jászsági embernek nem Brüsszel mondja meg, mi a jó, hanem a józan paraszti ész.”
„Én nem politikus vagyok, hanem jász gazda, aki védi a portáját.”
Miért érdekes ez most?
Pócs János az a típusú politikus volt, aki tűzbe ment volna Orbán Viktorért, amíg a rendszer működött. A stílusa – a nyers, sokszor határfeszegető humor és a feltétlen lojalitás – a Fidesz vidéki bázisának egyik tartóoszlopa volt.
A mostani pálfordulása éppen ezért döbbenetes: az az ember, aki korábban Soros-disznókkal és kazán-poénokkal védte a mundér becsületét, most pont abba a kézbe harap bele, amelyik évtizedekig etette. Ez azt jelzi, hogy a Jászságban (ahol a Tisza Párt most megverte őt) Pócs úgy érzi: a „főnök” és a budapesti stratégia miatt veszítette el a saját „portáját”.
Szerinted egy ilyen múltú politikusnak van hitele, amikor hirtelen a szakmai kampány hiányát és a miniszterelnök felelősségét kéri számon?” – írja az oldal.
Mi hogy vélekedünk? Pócs János megérdemelte a súlyos vereséget, vagy ő mindent jól tett és csak a Fidesz felső vezetése a felelős?
Most úgy támogatja a független médiát, hogy ez önnek egy fillérjébe sem kerül. Ajánlja fel adója 1%-át a Szol24 kiadójának és járuljon hozzá a szabad sajtó túléléséhez!
