Kállai Mária, Szolnok szülötte és korábbi alpolgármestere évtizedes pedagógiai tapasztalattal a háta mögött lépett a nagypolitika színpadára. A magyar–orosz szakos tanárból lett politikus 2018 óta ül az Országgyűlésben a Fidesz színeiben, ahol elmondása szerint elsősorban kulturális és társadalmi ügyekben vállal aktív szerepet. A napokban alkalom adódott, hogy Szalay Ferenc után újra megszólaltassunk egy kormánypárti frontpolitikust a megyéből: Kállai Mária elmondta, mire a legbüszkébb az elmúlt évekből, mi a véleménye Györfi Mihályról, és persze a kínai KunlunChem is szóba került. Nagyinterjúnk első részét olvashatják.
– Ritka, amikor egy független hírportál, vagy kritikus sajtóorgánum kormánypárti országgyűlési képviselővel beszélget és készíthet nagyinterjút, bár nem példa nélküli. Ön mit gondol az ilyesfajta eszmecseréről?
A partnerség és az együttműködés egy nagyon fontos érték. Mindent normálisan végig lehet beszélni, el lehet fogadni egymás érveit, meghallgatni, vagy mérlegelni, ez beletartozik az elemi kultúrába. Sokszor ennek vagyunk híján, pedig a kommunikációnak jelentős szerepe van akár a bizalomépítésben is.
– A választások előtt különösen érdekes a kérdés, hogy miközben a kormány az éppen aktuális beruházásaival, fejlesztéseivel támogatja Szolnok városát, a másik oldalon viszont, a szolidaritási hozzájárulással és a különböző elvonásokkal sújtja az önkormányzatot. Erről mi a véleménye?
Szolnok a körülötte lévő kistelepülésekkel képez egy térséget, azok szerves részei a megyeszékhelynek, hiszen az ott élők számottevő része a megyeszékhelyen dolgozik, itt vásárol, azaz erősíti a helyi gazdaságot, itt költi a pénzét. Egy nagyváros gazdasági eredményei a környező agglomeráció nélkül nem lennének értelmezhetők. Számunkra az egy értelmezhetetlen világ, hogy a kistelepüléseknek mindent saját maguknak kéne megteremteni, hiszen a bevételt hozó üzemek, szolgáltatások a nagyvárosban telepednek le. Úgyhogy a kicsiket segíteni kell. Szolnok és térsége a TOP plusz során is ebben az együttműködésben pályázott. Hozzáteszem, egy új ciklus elején érdemes újragondolni egyes részkérdéseket, gondolok itt arra, hogy rendben van-e a szolidaritási adó mértéke, az önkormányzatok világában mi az, ami változást igényel.
– Ha már itt tartunk, mik a legjellemzőbb beruházások a térségben?
Az utak rendkívül fontosak a falvakban, a munkába, iskolába járás miatt. Ezen túl meghatározó a falvak megtartóerejében a közintézmények állapota, akár egy faluház, egy bölcsőde, vagy egy művelődési ház felújítása. Az igények minden településen mások, Hunyadfalván például, a térség legkisebb községében úgy örültek a helyiek a játszótérnek, hogy még a felnőttek is felugrottak a libikókára, másutt ez nyilván nem ekkora örömforrás. Hasonlóan jelentős egy templom, ravatalozó rendbe tétele, vagy az orvosi rendelők, iskolák felújítása, kisbolt nyitása. Lényegesnek tartom a civil közösségek forrásteremtését, hisz a falusi lét komoly értékei a kis közösségek.
A térség fejlődése, fejlesztése egy hosszú, szívós, sok örömmel és nehézséggel, széles összefogással járó feladat. A magyar kormány hosszú évek óta a teljesítmény és az együttműködés mentén támogatja Szolnokot és annak gazdasági szereplőit, nagyon sok eredményt értünk el az infrastruktúra, a közösségi szolgáltatások, intézmények fejlesztésének területén is. A kemény és következetes munka gyümölcse, hogy a három nagy forrás, a Magyar Falu Program, a Modern Városok Program, illetve a Versenyképes Járások Program szintén nagyban hozzájárul a térség fejlődéséhez.
– A kistelepüléseknek kétségtelenül jó, de mi lesz Szolnokkal?
A szolnoki gazdaság továbbra is remekül teljesít, idén 850 millió forinttal több lett az iparűzési adóbevétel. Ez a másik oldala a mérlegnek, hála és köszönet az előző években kialakult adófizetési morálnak és a gazdasági teljesítménynek. De ne csináljunk úgy, mintha Szolnokot magára hagyta volna a kormány, hiszen csak a TOP Plusz forrásokból milliárdok jutnak fejlesztésekre, ami óriási tétel! A városba 2019 óta százmilliárdos nagyságrendben érkezett forrás fejlesztésekre, közösségépítésre, kultúrára, gazdaságba, az M4-esre, s még hosszasan sorolhatnánk! Azért az nem véletlen, hogy a vármegyeszékhely munkanélküliségi mutatói 4 százalék alattiak. Csak az elmúlt napokban, hetekben jelenthettünk be egy 40 milliárd forintos fejlesztés a Drenik nevű papírgyárnál, s a kormányzat döntésének értelmében újabb jelentős megrendeléseket kapott a Stadler vonatgyár és a MÁV Vagon járműjavítója. Ez álláshelyekben, adóbevételekben is érezhető lesz a városnak!
– Azonban ha összevetjük, mennyivel lett több az iparűzési adóbevétel, és ez mennyi szolidaritási adóval járt, a tendencia az, hogy a plusz bevételekkel már nem a város rendelkezik, ahogy az korábban volt.
Nem azt mondom, hogy könnyű, ezt egy percig nem vitatom, de azt is gondolom, hogy Szolnokot millió dologgal tudjuk támogatni. A kormány segíti az itt működő vállalkozásokat, sok olyan cég van, amelyek egyéni támogatást kaptak, mert jól pályáztak. A mértékek változtatása nem kizárt természetesen. Arról nem is beszélve, hogy az idén elvont növekmény a következő esztendőben már Szolnokon marad, azaz nem veszik el.
– Egyes felvetések szerint van szándékosság abban, hogy Szolnoktól pénzt von el az állam.
Ez biztos, hogy nincs így, ez pusztán politikai motivációjú állítás, semmi több. Ha ez így lenne, akkor nem ide hozzák az előbb említett fejlesztéseket, nem itt épül meg 60 milliárd forintért az ország és a régió legmodernebb laktanyája, szintén újabb munkahelyek százait teremtve.
– Szijjártó Péter külügyminiszter szerint Szolnok polgármesterének, Györfi Mihálynak a nyilatkozatai aláásták a város vonzerejét.
Sajnos egyet kell értenem miniszter úrral, a befektetők nagyon érzékenyek arra, ha nem korrekt az önkormányzat, s az egyik pillanatban teljesen mást mond, mint korábban. Amikor ott voltunk Budapesten egy tárgyaláson az elektrolitgyárral kapcsolatosan, még közös kép is készült erről, tehát letagadni sem lehetne, s ott korrekt módon beszélgettünk, megállapodtunk, majd utána úgy tett a polgármester, mintha mindez nem történt volna meg… Én úgy gondolom, ezzel nem lehet mit kezdeni. Nekem ez az a mérce, amikor Esterházyt hívom segítségül: „Egy bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá.”
– Egyébként Györfi Mihály polgármester szerint Ön, Szolnok fideszes országgyűlési képviselője annyit tudott mondani a szolnoki bántalmazott gyerekek ügyére, hogy ő lejárató kampányt folytat Ön ellen. Ennél bővebb információkat megosztana a gyermekotthonban történtek kapcsán, tud valamit a vizsgálatról?
Természetesen ez nem igaz, polgármester úr ebben is, mint sajnos oly sok mindenben, kizárólag politikai hasznot lát. Én például a hisztériakeltés helyett megkerestem a vezetőt, s tájékoztatást kértem tőle a részletekről. A múltbéli vitás eseteket vizsgálják a hatóságok, az ítéletet majd ők mondják ki. A sajtóban nyilvánosságot kapott eset egy régi ügy kapcsán robbant ki, azóta már sokat modernizálódott az intézmény, maga a kritikát megfogalmazó polgármester is elismerte ezt később. Tudom, divat lett a gyermekvédelmet szidni, vádaskodni minden kormányzati politikussal szemben, de ettől még nem ez a valóság. Ami rossz, azt ki kell javítani, aki törvénytelenséget követett el, annak meg kell kapnia a méltó büntetését, aki pedig a gyerekeket abuzálta, bántalmazta, az csak a törvény teljes szigorát érdemli meg. Ebben erős az elkötelezettségünk!
Ugyanakkor kiemelt megbecsülést érdemel az óriási többség, aki alázattal, szakértelemmel, szeretettel áll helyt ebben a hivatásban. A szolnoki intézményben pedig több felújítás, építkezés történt, az egyik új befogadó épületet például éppen Györfi Mihály alpolgármesterségének idején adtuk át hivatalosan.
– Visszatérve az elektrolirgyárra: Ön tudja, mikor indul el az építkezés?
Furcsa lenne, ha most dátumot tudnék mondani. Attól is függ, hogy mikor adja be a cég az összes engedélykérelmét. Abban teljesen biztos vagyok, hogy ma Magyarországon a vegyipari szabályozás egy elvitathatlanul komoly, szigorú procedúrát jelent. Megkérdeztük a Nemzeti Befektetési Ügynökséget (HIPA), ők azt mondták, a legutolsó információjuk szerint az előkészítő anyagok elkészítésével hamarosan végeznek a szakemberek és beadják elbírálásra.
– Mi a személyes véleménye a gyárral kapcsolatban?
Úgy gondolom, meg kell várni mindenkinek bölcsen az engedélyezési folyamatot. Abban biztos vagyok, hogy semmi olyan nem kerül engedélyezésre, ami káros lenne. Kormánymegbízottként láttam, hogy a környezetvédelmes kollégák milyen komoly munkát végeztek és milyen felelősséggel adtak ki engedélyeket. Nem vagyok szakember, de abban biztos vagyok, hogy szigorú szabályok mentén hozzák ezeket a határozatokat. Azt is teljesen egyértelművé tette a befektető, hogy a nyilvánosság számára alapérték, amit megnyugtatónak tartok.
– Volt lehetőségünk részt venni a KunlunChem kínai tanulmányútján. Akik elutaztak velünk és szakértőknek számítanak, azt mondták, hogy a technológiával alapvetően nincs baj, a kérdés az, hogy betartják, illetve betartatják-e a szabályokat?
Na látja, a lényeget ön is kimondta: a technológiával nincs gond. Egyébként pedig kinek lenne érdeke hihetetlen összeget befektetni, majd hagyni azt tönkremenni? Nézze, amíg ember él a Földön, addig mulasztás is történik, de ennek szellemében semmit sem érdemes csinálni. Vagy ne üljünk autóba, mert baleset lehet? Az engedélyezések, a hatósági ellenőrzések, a modern technológia arról szól, a hibákat minimalizálják. Sajnos azt kell látnom, hogy a tiltakozók egy része teljesen lezárt az érvek előtt, nem hajlandó elfogadni a másik fél egyetlen mondatát sem. Én a szakma képviselőit mindig meghallgatom, hogy segítsék a munkámat, bármilyen területről legyen is szó, amely nem a szakmám. A bizalom borzasztóan fontos, amit épp a párbeszéd erősíthet meg. Ezt a folyamatot nem segíti, ha a szakemberek tudását, elkötelezettségét, törvénytiszteletét állandóan megkérdőjelezik!
– Mire a legbüszkébb az elmúlt évekből?
Nehéz a választás, mert oly sok dolgot említhetnék. Tulajdonképpen ez is lehet egyfajta büszkeség. De ha már konkrétumot kell említeni, az M4-es fejlesztése és további építése Karcag irányába kiemelten fontos a gazdaságnak.
Úgy érzem, hogy jól tudtuk megragadni a kínálkozó lehetőségeket, és tudatos, határozott jövőkép mentén haladunk. Ennek most is látható példája a 21. századi szakképzés fejlesztése, erről akár egy órát is lehetne beszélni. Szolnok történetének legnagyobb oktatási beruházása gőzerővel halad, a 6 milliárd forintos fejlesztés persze önmagában nem lenne elegendő, ha mögötte nem állna egy olyan szakképzési centrum, amelynek minden intézménye azon dolgozik, hogy a szakoktatás, szaktudás presztízse erősödjön.
A térségi kistelepülések fejlődését ugyancsak örömmel élem meg, tudtunk csökkenteni olyan infrastrukturális hátrányokon, mint például a Nagykörű és Besenyszög felé vezető út felújítása, orvosi rendelők, bölcsődék, iskolák felújítása, építése, közösségi rendezvények erősítése. Azért azt ne feledjük, hogy egyre több olyan települése van a térségünknek, mint Besenyszög, Tószeg, vagy éppen Rákócziújfalu, Szászberek, ahol már egyre nehezebb eladó házat találni. Ez ennek a fejlődésnek is köszönhető!
Ha megenged még egy, a lelkemhez nagyon közel álló megjegyzést, Szolnok művészeti és kulturális életére nagyon büszke vagyok. Az oktatás, a humán terület a szívemhez nőtt, hiszen akkor van értelme nagy épületeket felhúzni, ha abban jó színház van, jó iskola van, jó sportlétesítmények vannak…
– Önt közoktatási vezetőként, pedagógusként is ismerik szerte a térségben. Mit gondol arról, hogy a tankötelezettség 16 éves korban véget ér?
A tankötelezettség kérdését nem lehet önmagában, a 14–16 éves korosztállyal kezdve vizsgálni. Ha például egy gyerek otthagyja az iskolát 16 évesen, akkor annak okát nem a tankötelezettségben kell keresni, ennél sokkal összetettebb a kérdés. Tanárként sokat foglalkoztam ezzel és meggyőződésem, hogy nem a tizennegyedik életévben kellene megpróbálni pótolni mindent, ami addig elmaradt. A felelősség ennél sokkal korábban kezdődik. Ez egy pedagógiailag sokkal összetettebb kérdés, s túl egyszerű a korhatárra fogni, ha elhagyja az oktatást a fiatal.
A nehéz helyzetű családoknak működik például a Biztos Kezdet Gyerekház, ebbe a programba a családok bevonásával nemcsak a gyerek kap fejlesztést, hanem a szülők is támogatást, például nevelési tanácsot, életvezetési segítséget, sőt, sokszor anyagi támogatást is. Itt kezdődne a valódi felzárkózás.
Innen megy tovább a gyerek a kötelező óvodába, ahol szintén fontos a követés és a támogatás. Az óvodának is kell, hogy legyen felelős fenntartója. A lényeg az, hogy valaki figyelje, mi történik ott és segítse a családot. Csak ezután érkezik az általános iskola, ahol a nyolc esztendő komoly lehetőség, és egyben felelősség is. Tehát nem az a kérdés, hogy mit kezdünk a 14 évesekkel, hanem hogy mi történt velük 0 és 14 éves koruk között.
Ha ezek a lépések nem működnek jól, akkor teljesen mindegy, hány év a tankötelezettség, a problémák csak újratermelődnek.
Interjúnkat folytatjuk…
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
