Napjainkban inkább már csak az idősebb generáció és az évtizedek óta Szolnokon élők emlékeznek rá, hogy Orbán Viktor miniszterelnök pár esztendőn keresztül a város egyik lakótelepén, a Széchenyin élt feleségével, Lévai Anikóval. Orbán a tavalyi önkormányzati választás hajrájában aktívan kampányolt a megyeszékhelyen, valamint büszkélkedve mesélte, hogy néhány rövid év erejéig az otthonuknak tudhatták Szolnokot. Megkérdeztük, hogyan vélekednek erről a helyiek.
A Széchenyi városrész Szolnok egyik legnagyobb lakótelepe, négy- és tízemeletes épületek váltják egymást sorban.
Az első lakásokat 1977. januárjában vették birtokba a lakók. A beköltözők gyakorlatilag egy munkaterületen éltek, az épülő lakótelep környékén nem volt se bolt, se iskola. Az első ideiglenes ABC-t csak 1977. áprilisában nyitották meg, majd 1980. szeptemberében állandó boltot is kapott a környék. Az ezt következő években egyre több szolgáltatás vált elérhetővé a Széchenyi városrészben. Fodrászat, szabóság, ruhabolt és piac mellett 1979-ben megnyílt az első óvoda, majd 1980-ban egy iskola is.
Ha manapság ott sétálunk, azt látjuk, hogy az utcák és a házak rendezettek, a lépcsőházak viszonylag tiszták, az épületek hőszigetelést kaptak. Ma már csak homályos emlék, hogy az Orosz György utca 19-es szám alatti lakótömb egy ideig nem akármilyen lakóval, lakókkal büszkélkedhetett, bár a büszkélkedés persze nézőpont kérdése: Orbán Viktor és felesége, Lévai Anikó éltek itt.
Lévai 1963. augusztus 15-én született Szolnokon. Az ő korábbi életére vonatkozóan természetesen jóval kevesebb publikus adat áll rendelkezésre, mint ami a férjét illeti, de azért találni forrásokat, például egy interjút, ahol arról beszélt, Szolnok neki mindenekelőtt a szülei Rózsa utcai házát jelenti. És még…
„(…) az udvart, a kertet, ahol felnőttem, és ahova ma is gyakran járok haza, igaz, hogy ma már a nővérem és a családja vár ott, sajnos a szüleim már nem. Odatartozom a Rózsa utcába, hiszen oda kötnek a gyökereim – ott tanultam meg mindent, amit az életről tudni érdemes” – fogalmazott.
Későbbi férje, Orbán Viktor az 1980-as évek elején végezte el gimnáziumi tanulmányait Székesfehérváron, majd katonai szolgálatát követően beiratkozott az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára, ahol Lévai Anikó is tanult. Az elérhető információk szerint az évtized közepén, az egyetemi évek alatt Orbánnal már jegyben jártak.
A Mandiner által közölt, a III/III-as ügyosztálytól származó, 1986-os dokumentum már „dr. Lévai Anikó (Szolnok, Orosz György út 19. I/6.)” cím alatt említi megfigyelt személyként.
„Anikó minden ellenzéki csoportot jól ismert, így a Dialógust is, de sohasem járt a rendezvényén, sem Ő, sem a vőlegénye Orbán Viktor, akivel hamarosan összeházasodnak, Viktor most ötödéves jogász, aztán Szolnokon lesz ügyvédjelölt gyakornok. Ő még egy darabig itt marad Salgótarjánban gyakornoknak, aztán megy Szolnokra. Tervezett házasságukról egyébként meglepő kijelentést tett Lévai Anikó, amiről egy 1986. szeptemberi jelentésében így számolt be Vankó Magdolna titkos megbízott: „Egyébként azt mondta, hogy érdekből megy hozzá [ti.: Orbán Viktorhoz], érdekházasság, de nem fejtette ki, hogy miért” – állítja Ilkei Csaba bizonytalan hitelességű Ügynökök az országgyűlésben című könyvében.
Hogy mi a pontos igazság, azt talán már sosem tudjuk meg, az viszont az Orosz György utcában sétálva világossá vált számunkra, hogy jócskán maradtak még olyan lakók, akik emlékeznek a fiatal pár ittlétére.
Egy idős hölgy, aki már évtizedek óta az Orosz György 19. lakója, így emlékezett a későbbi miniszterelnökről: „Ismertem, alattam lakott néhány emelettel. Orbánt nem nagyon lehetett látni, mert Pestre járt dolgozni. Felesége, Anikó pedig rendes, segítőkész szomszéd volt. Úgy tudom, ide született a legidősebb lányuk, Ráhel.” (A Wikipédia szerint egyébként Orbán Ráhel Tatabányán született).
„Igen, emlékszem rájuk. Csendes család volt, nem hangoskodtak” – ezt már egy idős férfi mondja. Amikor megemlítettük, hogy lassan a házra is ki lehetne tenni, hogy itt lakott Orbán Viktor, felszisszent: “Nem hinném, hogy jó ötlet lenne, szerintem rövid úton le is vernék” – mondta, hozzátéve, hogy a mai Orbán már nem ugyanaz az ember, aki egykor a szomszédja volt.
Egy másik nyugdíjas hölgy egyszer látta Orbánt a lépcsőházban, lefelé jövet. „Csendes ember volt, mintha mindent állandóan mérlegelt volna maga körül.”
Az általunk megkérdezett, viszonylag új lakók viszonya már vegyes: egy fiatal párnál, akik nemrég költöztek az Orosz György utcába, egyáltalán nem beszédtéma otthon a politika, vagy maga a miniszterelnök. „Én személy szerint nem kedvelem, a páromnak viszont semleges az érzése. Nem hiszem, hogy bármit befolyásolna, hogy itt élt.”
Egy idősebb néni hasonló véleményen van: „Nekünk igazából mindegy, ki lakott itt korábban. A lépcsőház a mai napig ugyanaz, csak a lakók változtak.”
A lakótelep múltját egy negyvenes férfi idézte fel, aki már a gyerekkorát is itt töltötte: „A Széchenyi tele volt gyerekkel. Az utca mindig zsongott a beszélgetésektől, a felnőttek egymásnak adták a híreket. Ma már sokkal csendesebb a környék, a fiatalok kevesebben vannak és az épületek is változtak az évek során.”
Egy 50-es éveiben járó nő csak később költözött a környékre, ezért Orbán Viktorról már nem tudott mesélni. Helyette ő szintén a környék változásáról beszélt, és arról, milyen a Széchenyin élni napjainkban. „Szerintem a legszembetűnőbb, hogy az autók száma nagyon megszaporodott. Ezen kívül a lakótelepen gyakorlatilag minden megtalálható – üzletek, orvosi rendelők, posta – és könnyen elérhető akár gyalogosan is. Az elmúlt húsz évben sokat fejlődött a környék.”
A változások nemcsak az infrastruktúrán látszanak; a lakók közötti viszonyok szintén átalakultak az évek során.
„A szomszédok ma már nem állnak szoros kapcsolatban egymással; amikor ideköltöztünk, talán jobb volt a közösség. Most sokan elköltöztek, és megváltozott a hangulat. A szervezett programok, koncertek még mindig mozgásban tartják a lakótelepet, azokat szeretik az emberek.”
Egy nyugdíjas hölgy, aki a 2000-es években költözött ide, így emlékezett: „Az épületek állapota akkoriban már kezdett romlani, de jó környék volt. A környék régi lakói meséltek róla, hogy Orbánék itt éltek, de személyesen nem találkoztam velük, így csak annyit tudok róluk, hogy kedves, tisztelettudó lakók voltak.”
A fiatal pár a 80-as évek közepén tehát közösen lakott a szolnoki Orosz György úti cím alatt, de aztán közbeszólt a történelem. Orbán 1987-ben lediplomázott, majd 1988 tavaszán, amikor Magyarországon még az állampárt, az MSZMP uralta a politikai mezőt, ő és néhány egyetemi barátja, köztük Kövér László, Fodor Gábor, Szájer József, Deutsch Tamás és Áder János megalapította a Fiatal Demokraták Szövetségét, azaz a Fideszt.
A Ménesi úti Bibó István Szakkollégium lett a mozgalom szellemi központja, Lévai Anikó eközben ügyvédjelöltként kezdett dolgozni és később a férjét támogató háttérszerepben maradt: családot alapítottak, miközben a Fidesz friss pártként 22 mandátumot szerzett az első szabadon választott Országgyűlésben.
Csak rajtuk múlott, hogy a szolnokiak szerint az a bizonyos emléktábla nem élné túl a holnapot, ha kihelyeznék.
Fazekas Adrián – Horváth Zsolt
Képek: Vajó Levente/Szol24, Mfor, HVG
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
