A Jász-Nagykun-Szolnok megyei települések túlnyomó többsége évek óta népességcsökkenéssel küzd, és ez nemcsak a kisebb falvakra igaz. A legnagyobb városokban szintúgy egyre látványosabb a visszaesés: Szolnok mellett Jászberény, Karcag, Mezőtúr és Törökszentmiklós sem tudta megállítani az elvándorlást és az elöregedést.
A demográfiai hanyatlás nem egyik napról a másikra jelentkezik, mégis a hatásai évről évre egyre inkább érezhetőbbek. Kiürülő iskolák, bezáró háziorvosi rendelők, munkaerőhiány és elöregedő közösségek jelzik, hogy valami alapvetően változik a magyar vidék szerkezetében.
A fiatalok elvándorlása, a csökkenő születésszám és az idősek arányának növekedése lassan, de biztosan formálja át a társadalmi-gazdasági viszonyokat, és sajnálatos módon nem kivétel ezalól szűkebb lakóhelyünk, Jász-Nagykun-Szolnok megye sem.
A Központi Statisztikai Hivatal adatait böngészve azt látjuk, míg Szolnok lakónépessége a 2011-es népszámlálás idején meghaladta a 73 ezer főt, 2025-re már alig több mint 65 ezer ember él a városban. Ez mintegy 11%-os visszaesés tizenöt év alatt, a megyei átlagot is meghaladó arány.
A tendencia mögött elsősorban a fiatalok elvándorlása, a kedvezőtlen demográfiai szerkezet és a főváros elszívó hatása állhat, de a csökkenés nem kizárólag a megyeszékhelyen érezhető.
A Jászság fővárosának nevezett Jászberényben a 2011-es népszámlálás 27 ezer lakost regisztrált, idén viszont ez a szám nem ugrotta meg a 24 ezer főt, ami 8%-os fogyást jelent. Hasonló mértékű a visszaesés Karcagon is, ahol a város 20 ezer fős népessége mára 18-19 ezer főre olvadt. Mezőtúron a 17 és fél ezres lakosságszám 16 ezer alá csökkent, ez körülbelül 9%-os mínuszt mutat.
A térség nagyvárosai közül talán Törökszentmiklós áll a legjobban: ott 2011-ben még 21 ezer fő élt, most pedig 19-20 ezer, vagyis a veszteség „mindössze” 6 százalék körüli. Bár ez is jelentős, a megyei összevetésben lassabb ütemet jelez.
A tendenciák nem állnak messze az országos helyzettől, hiszen az elmúlt negyed évszázadban jelentős mértékben csökkent Magyarország lakossága. 2001-ben még több mint 10,1 millió ember élt az országban, addig ez a szám idén már 9,5 millióra süllyedt.
A népességcsökkenés ettől függetlenül nem egyformán érinti hazánk térségeit.
Egyes megyék valamennyire képesek lassítani a fogyást, máshol viszont vészesen apad a lakosság. A természetes népességfogyás, vagyis a halálozások és születések különbözetének mértéke Békés megyében a legmagasabb, míg Pest és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékben a legkedvezőbb a helyzet.
A vándorlási folyamatok szintén jelentős különbségeket mutatnak. Pest az elmúlt évek legnagyobb nyertese, az agglomeráció települései gyors ütemben gyarapodnak, sőt, lassan a túlzsúfoltság jelei mutatkoznak. Ezzel szemben Borsod-Abaúj-Zemplén az ország egyik legnagyobb vesztesének számít, ahol a népességmegtartó erő kifejezetten gyenge.
Budapest továbbra is az ország legsűrűbben lakott térsége, a népszámlálás idején a teljes magyar lakosság csaknem egyötöde élt a fővárosban. Megyei szinten Pest, Komárom-Esztergom és Győr-Moson-Sopron a legsűrűbben, és Somogy a legritkábban lakott terület.
A számok azt mutatják, hogy Jász-Nagykun-Szolnok megye egyik városában sem sikerült megállítani a népességfogyást, legfeljebb mérsékelni tudták annak mértékét. A visszaesés mindenütt 6 és 11% között mozog - a megye lakosságszáma szinte minden szinten apad.
A társadalmi hatások rövid és középtávon egyaránt jelentősek lehetnek. Csökkenő lakosság mellett az iskolák állapota, az egészségügyi ellátás és a helyi kisvállalkozások fenntarthatósága sem tűnik biztosítottnak. A legnagyobb probléma mindettől függetlenül az elöregedő vidék, ahol ha a fiatalok távoznak és ezáltal az aktív keresők aránya csökken, nem marad semmi, csak a munkaerőhiány és a szolgáltatások minőségének drámai visszaesése.
Fazekas Adrián - Horváth Zsolt
Kép: Unsplash
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
