Ahogy korábban már olvashattak róla a Szol24-en, a Telekomosok Fesztiválja július 19-én, szombaton Szolnokra érkezett, ahol a Tiszavirág híd alatt egy különleges szabadtéri előadásként elevenedett meg Szép Ernő Május című drámája. A délutáni órákban kezdődő darab előtt lehetőségünk volt Fehér Balázs Benő rendezővel beszélgetni a helyszín jelentőségéről, a szabadtéri színház lehetőségeiről, valamint arról, hogyan lehet lebontani a klasszikus színházi kereteket.
„Szimpatikus és meglepő számomra, hogy Szolnokon a megkérdezettek nagy százaléka azt mondta, nyári színházi előadást szeretne látni. Nagyon örülök, hogy erre lehetőséget adtak. Az a bátorság, amivel a Telekomosok megbíztak bennünk, valamint teljesen szabad kezet adtak, egy nagyon jó alaphelyzet volt, amiben komfortos volt működni” – fogalmazott hírportálunknak a Telekomosok Fesztiválja formátumáról és kulturális jelentőségéről a Junior Prima díjas magyar színész, rendező, Fehér Balázs Benő.
A darab eredetileg a Városligetben játszódik, de most a Tisza-parti környezetbe helyeződött át. Arról is faggattuk a rendezőt, ez a váltás mit ad a darabhoz: „Kifejezetten a városra, kifejezetten a hídra és a híd alá találtuk ki. Nagyon konkrét pontok vannak az előadásban, konkrét gesztusok, amik használják az adott teret” – válaszolta.
A fesztivál célja az is, hogy olyanokat is bevonzzon, akik nem feltétlenül járnak színházba. Fehér Balázs Benő szerint ez sikerülhet is: „Sokan még mindig azt gondolják, hogy színházba csak öltönyben lehet menni, mutogatva a legjobb bundánkat. Szerintem ez már nagyon nem így van. Minden ilyen helyzet tágítja azt az elképzelést, hogy a színháznak milyen formái lehetnek. Nem kell hozzá színházépület, nem kell hozzá szék – csak emberek kellenek, akik ki akarnak valamit fejezni, meg nézők, akik meg akarják azt érteni.”
A szabad tér sajátos lehetőségeiről az alábbi módon vélekedett: „Olyan körülmények adódhatnak, melyek folyamatosan frissen tartják az élményt, többletjelentést adnak az előadásnak: mert egyszer csak elrepül egy madár, megszólal egy mentőautó, megszólalnak a harangok… Olyan helyzetek ezek, amik zárt térben nem történnek meg.”
A beszélgetés után, a Tisza partján hamburgert, lángost és frissítő limonádét kínáltak, miközben a Telekomra jellemző magenta díszítő elemek borították be a környezetet. Fél három környékén aztán a Tiszavirág hídon bohócok, gólyalábasok és zsonglőrök vezettek át minket az előadás helyszínére.
Díszlet, mint olyan szinte nem is létezett: mindössze egy vízibicikli, egy autó és egy nadrágszíj szerepelt kellékként. A színpad nélküli tér mégis működött, a természetes háttér és a szemközti erkélyről szóló élő dobkíséret finoman keretezte a történéseket.
A darab olyan súlyos témákat vonultatott fel, mint a magány, a depresszió és az élet értéke, szeretete. A szöveg Szép Ernő Május című drámáján alapult, de modernizálták és szolnoki sajátosságokkal, helyszínekkel egészítették ki – például a Tiszavirág híd és a Zagyva-híd mellett a közeli Szajol települése is említésre került a darabban.
A két főszereplő – Debreczeny Csaba és Cseke Lilla Csenge – játéka érzelmes, minimalista és nagyon életszerű volt. Pontosan és koncentráltan adták át a történetet, minden sallang nélkül. A természet közelsége nemcsak díszletként volt jelen, hanem mint állandóan változó, kiszámíthatatlan elem: egy madár átrepült a jelenet felett, a víz hangjai beleolvadtak a monológokba.
Az előadás élő volt – a szó legjobb értelmében.
Amikor az előadás után egy gólyalábas bohóc visszakísért minket a hídon, megkérdezte: “Ki hisz abban, hogy az élet szeretete összeköti az embereket?” – Sokan bólintottak. Ekkor csak annyit mondott: „Ma kevés dologban értenek egyet az emberek – nagy dolog, hogy ebben igen.” Egyszerű mondat volt, mégis nehéz lett volna jobban lezárni az alkalmat.
Szerző: Horváth Zsolt
Képek: Soós Bertalan, Horváth Zsolt
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
