„…Gaudeamus igitur iuvenes dum sumus, Post iucundam iuventutem…” Valami ilyesmit énekelt pénteken, bár a szövegét sohasem értette, a dallama meg nem is érdekelte. Kálmánka szerette ezt a napot. Az idén ballagott harmadszor nyolcadikból. Kezdi már megszokni.
Szereti, mert végre jó erősen meg lehet szorongatni az előtte lévő leányka vállát, néha kicsit lejjebb is csúszik a keze, de ezt csak ő veszi észre.
Aztán ott van az a sok virág. Néha ki sem látszik mögüle, de büszke, hogy ő kapja a legnagyobb csokrokat. Már évek óta. Csak egyszer volt kicsit kellemetlen, amikor valamelyik kuzinjától –mostanában csak így hívja a rokonait, mégiscsak elegánsabb, mit az unokatestvér – egy nagy medvetalp kaktuszt kapott.
Gyorsan tovább is adta Klári néninek, megköszönve az egész éves munkáját, meg hogy az idén is megbukott magatartásból. Meg még jó pár tárgyból, de kit érdekel.
Persze a legjobban a ballagótarisznyát szereti. Mindig jó nagyot választott, hadd férjen bele minél több zsozsó.
Igyekezett minél közelebb menni a sorfalat álló rokonokhoz, ne legyen nekik probléma belecsúsztatni a tarisznyába azokat a ropogós „útravalókat”.
Alig várta, hogy eljöjjön az ünnepi vacsora.
A vendégek, úgy kb. százan, már az asztal körül ültek, éppen a nyolcadik pohárköszöntő kívánt sikeres életét és pótvizsgát Kálmánkának, amikor kiszökött a teraszra és nekilátott a számolásnak. Régen szép sorba rakta a tíz- és húszezreseket, megszámolta kétszer, háromszor, aztán örömmel nyugtázta, hogy ezen a nyáron sem lesz gondja a zsebpénzzel.
De ez meg most mi a kunbéla? Mik ezek a lepedőnyi papírok?
Szórakoznak ezek itt velem?
Ál-lam-pa-pír. Mi? Álom? Nem, ál-lam.
Fater! Gyere csak! Ti teljesen hülyének néztek engem? Ebből megyek én a jövő héten a Balatonra? Vicceltek? Mi ez?
Először én sem értettem Kálmánkám, de amikor meg akartam nézni az elektronikus naplóban, vagy miben – tudod, az a Kréta –, hogy miért buktál már meg megint fejenállásból, azt írta a Klári néni, hogy „Tisztelt Szülő! Minden ballagást/tanévzárót nagy készülődés előz meg, hiszen szeretnénk maradandót ajándékozni gyermekeinknek. Erre kiváló megoldás lehet a magyar állampapír, és szerintünk érdemes lehet az ajándékba kapott összeget ebbe fektetni. Lepje meg gyermekét vagy saját magát magyar állampapírral!”
Ezért aztán ezt kapod.
Lepjen meg benneteket ezzel a Matolcsi bátyó, de ne engem!
Lehet, hogy jövőre már el se megyek a ballagásra! (Gellérfy László)
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
