A mai majális úgy vonul be Szolnok történelmébe, hogy az elmarad. Ezzel kezdte mondandóját Györfi Mihály, az MSZP megyei elnöke a szolnoki famunkás emlékműnél tartott koszorúzás előtt.
Úgy folytatta:
“Meg kell emlékeznünk arról az ünnepről, amit ma úgy ismerünk, hogy a munka ünnepe. Amikor 1886-ban a chicagói tüntetések hatására a munkások napjává nevezték ki május 1-et, ma már elképzelhetetlenek voltak a kiváltó okok. Akkoriban nem volt ritka ugyanis, hogy a munkások 14-16 órát dolgoztak, ráadásul hihetetlenül alacsony bérért.”
Ma már elképzelhetetlen, mit jelentett akár 100 évvel ezelőtt is nyomorban élni, kizsákmányolva.
A munkásmozgalmak ezért törtek felszínre. Ezért is volt hatalmas támogatottsága nagyon sokáig a munkásmozgalomnak. A szolnoki famunkás emlékmű is erre tanúbizonyság.
A szónok úgy vélte, az is nagy baj, hogy a Tiszaliget bejáratától elvitték az úgynevezett “fagyis szobrot”, ami Szolnok munkás múltjára emlékeztet. Hiszen Szolnok munkás iparváros volt.
És nem 1945 után jött létre a famunkás emlékmű jelenete sem, hanem jóval előtte, hiszen a város jelentős munkássága, a famunkások megmozdulására emlékeztet.
Bár a Szabó László által készített emlékmű múltja elég homályos, hiszen azt sem lehet tudni, 1965-ben, 1966-ban vagy 1967-ben adták-e át, de emlékeztet rá, hogy Szolnokon mindig is voltak munkások. Egyben kifejezte reményét, hogy a következő években is meghatározója lesz a város gazdaságának az ipar, ami azt is jelenti egyben, hogy minél több munkahelye lesz a városnak.
Ezt követően a megjelentek koszorúkat és virágot helyeztek el az emlékmű talapzatán.
