A reggeli ébresztő elleni kilátástalan küzdelem, a hátsó padokban energiaitallal indított napok és a délelőtti órákon zombiként ücsörgő kamaszok képe a legtöbb közoktatási intézményben ismerős jelenség. A társadalmi beidegződés a mai napig a lustaságot, a szülői szigor hiányát vagy az éjszakába nyúló képernyőbámulást okolja mindezért, ám az alváskutatók és pszichológusok szerint a valóság ennél jóval mélyebb rétegekben gyökerezik. A Nekem9 szakmai munkacsoport most tudományos alapokon nyugvó változtatást kezdeményez: azt javasolják, hogy a négy- és ötosztályos középiskolákban a megszokott reggel 8 helyett 9 órakor kezdődjön a tanítás.
“Szinte semmire sem emlékszem a középiskolából. Csak annyira, hogy végletekig kimerült voltam és gyűlöltem az egészet.” “Előbb kéne lefeküdni, nem tudnak gazdálkodni az idővel!” “Szerintem ne is járjanak suliba, csak TikTokozzanak egész nap. Ne legyen megterhelő nekik az élet” – egyenesen felrobbant a kommentszekció a Peer Krisztina gyermekpszichológus és Simor Péter alváskutató által jegyzett Telexes cikkre reagálva. A megosztó visszajelzések annyiban várhatóak voltak, hogy nem titkoltan a középiskolai oktatás kezdési időpontjának eltolását szorgalmazzák, sőt, már egy egész munkacsoport, a Nekem9 dolgozik azon, hogy későbbre tegyék az órakezdést. Az időzítés sem véletlen: a szakemberek úgy látják, az oktatási rendszer megérett a reformra, amely összhangba hozható a diákok biológiai alvásigényével is.
De tényleg minden fiatal lusta, aki alig bír felkelni az ágyból?
Hosszú évtizedek óta kíséri a hazai oktatást az a megfellebbezhetetlennek hitt elv, miszerint „aki korán kel, aranyat lel”, a korai iskolakezdést ellenző fiatalok pedig egyszerűen csak túl kényelmesek, vagy eltunyultak a jómódban. Mint azt Simor Pétertől megtudtuk, aki évtizedek óta foglalkozik a témával, a kronobiológiai és idegtudományi kutatások egyértelműen rácáfolnak erre a sztereotípiára.
Azt javasolják, hogy a négy- és ötosztályos középiskolákban a megszokott reggel 8 helyett 9 órakor kezdődjön a tanítás
A serdülőkori alváshiány nem akaraterő vagy nevelés kérdése, a pubertáskorba lépve ugyanis a fiatalok szervezete olyan drasztikus élettani változásokon megy keresztül, amelyek rendkívüli módon megnehezítik a kora esti elalvást és a reggeli éberséget.
Az alvás és az ébrenlét szabályozását a nemzetközi szakirodalom a magyar származású Alexander Borbély professzor kétfolyamatos modelljével írja le. Eszerint az elalvást két független, de egymással szorosan összefonódó mechanizmus irányítja. Az S-folyamat, avagy a homeosztatikus alvásnyomás során minél hosszabb időt töltünk ébren, értelemszerűen annál erősebben halmozódik fel a szervezetünkben az alvás iránti igény. Ezzel szemben a C-folyamat, a cirkadián ritmus a belső biológiai óránk által vezérelt ritmus, amely a környezeti ingerek, leginkább a természetes fény hatására meghatározza, mikor vagyunk éberek, és mikor nyílik meg az elalvási kapu.
Fordítást készítette: Agykutatás egyszerűen / Eredeti: Amiya Patanaik (ResearchGate)
Kamaszkorban mindkét folyamat működése gyökeresen megváltozik, méghozzá ugyanabba az irányba, az esti aktivitás felé.
Egyrészt a serdülők idegrendszere jóval ellenállóbbá válik az alvásnyomással szemben, vagyis sok órányi ébrenlét után sem érzik magukat fáradtnak, másrészt a hormonális átalakulással párhuzamosan a természetes alvási hormont termelő mechanizmus, a melatoninszint esti csúcsa másfél-két órával későbbre tolódik.
Ez azt jelenti, hogy még ha a szülők be is parancsolják az ágyba a fiatalt este 9 vagy 10 órakor, az agya élettani okokból nem áll készen a pihenésre. Ebből következik az, hogy a belső éberség fennmarad, a mélyalvási szakaszok eltolódnak, a forgolódás aztán inszomniás tünetekhez vezet. Ördögi kör. Mivel a 14–18 éves korosztály egészséges fejlődéséhez napi 8 óra alvásra mindenképpen szükség lenne, a reggel 6 órás ébresztővel a diákok naponta átlagosan másfél-két órányi alvásdeficittel kénytelenek élni.
A tartós alváshiány ára messze túlmutat a reggeli ásítozáson, mindezen problémák közvetlen kapcsolatban állnak a depresszió, az érzelemszabályozási zavarok és a pánikbetegség kialakulásával, a kialvatlanság eközben rontja a gátlófunkciókat és a döntéshozatalt, ami ugrásszerűen növeli a szerhasználat, az impulzív döntések, a függőségek esélyét. Arról nem is beszélve, hogy amikor a szervezet belső ritmusa és a társadalmi időbeosztás tartósan szembekerül egymással, kialakul az úgynevezett szociális jetlag – a hétköznapokon felhalmozódó krónikus alvásadósságot a kamaszok hétvégén, akár délig tartó fekvéssel próbálják kompenzálni, ami vasárnap este még későbbi elalváshoz vezet.
A Nekem9 munkacsoportban dolgozó Simor Péter az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának oktatója, aki kollégáival, iskolapszichológusokkal, mentálhigiénés és gyermekvédelmi szakemberekkel közösen határozta el a hazai oktatási környezet állóvizének felrázását. Mint elmondta, a szakmai elkötelezettsége mögött személyes tapasztalatok is állnak.
Kamaszként rengeteget szenvedtem ettől, nagyon nehezemre esett korán elaludni, és borzasztóan nehéz volt felkelni, ráadásul messze is volt az iskola. Apaként a saját gyerekeimen szintén látom a problémát, alváskutatóként pedig húsz éve foglalkozom az alvásminőség és a mentális egészség összefüggéseivel.
Érzi, hogy a magyar közvéleményben mélyen él egyfajta reflexszerű elutasítás, ami jórészt az idősebbek és a fiatalok közötti generációs ellentétekből fakad. A legutóbbi írásuk alatti vélemények remekül leképezték ezt a hozzáállást, a megosztottságot.
Bernhard Keil – Young Girl Sleeping
Nagyon gyakori az a komment a közösségi médiában, hogy »én is korán keltem, mégis ember lett belőlem«. Erre mindig a XIX. század végén született nagyapám példáját szoktam felhozni, aki tizenkilenc évesen az első világháború poklában harcolt. Az ember valóban sok mindent kibír, de a társadalmi fejlődésnek éppen az a lényege, hogy kevesebb szenvedéssel, kevesebb mentális panasszal és egészségesebben élhessünk, mint az elődeink.
A kezdeményezés kritikusai gyakran felvetik, mivel a legtöbb munkahelyen reggel nyolckor indul a munkaidő, így a családok napi rutinját gyökeresen felboríthatja a csúsztatott csengetés. Miként oldható meg a gyermek felügyelete és iskolába indítása, ha az édesanyának vagy édesapának már jóval kilenc előtt a munkahelyén kell lennie? Nos, a válasz meglehetősen egyszerű, ami a Nekem9 ötletét illeti – a javaslatot szándékosan kizárólag a négy- és ötosztályos középiskolákra, azaz a 14 év feletti diákokra szabták. Egyrészt mert a biológiai fáziseltolódás ezt a korcsoportot érinti a legdrasztikusabban, másrészt az említett logisztikai okokból. A középiskolás fiatalok túlnyomó többsége már önállóan utazik, így a későbbi kezdés nem borítja fel a család reggelét.
Simor Péter kiemelte, a változtatást semmiképpen sem kívánják erőszakos, felülről leeresztett direktívaként bevezetni:
Nem akarjuk ezt a dolgot teljesen felülről lefelé irányulva erőltetni. Kutatói háttérrel rendelkező csapat vagyunk, a gyakorlati lépéseket és a társadalmi elfogadtatást átfogó tudományos felméréseknek kell megelőzniük.
A későbbi iskolakezdés nemzetközi szinten egyébként már rég nem az elméleti viták terepe. Az Egyesült Államok több tagállamában, valamint Svédországban, Dániában és Finnországban futó kísérleti programok egybehangzóan igazolták a csúsztatott kezdés előnyeit. A tanulók alvásideje kimutathatóan nőtt, a késések és az igazolatlan hiányzások száma zuhant, csökkent a reggeli közlekedési balesetek aránya és a diákok koffeinfogyasztása. Ráadásul a mérések szerint a későbbi kezdés a hátrányos helyzetű tanulók tanulmányi eredményeit javította a leglátványosabban.
A Nekem9 csapata jelenleg egy átfogó, etikai engedéllyel rendelkező országos kutatást végez, kérdőíves felmérés keretében gyűjtik a 14–18 éves középiskolások, a szülők és a pedagógusok tapasztalatait az alvásminőségről és a napi terhelésről. A távlati tervek között egy több intézményt bevonó, összehasonlító pilotprogram elindítása szerepel, amely a gyakorlatban, a hazai viszonyok között mérné fel a 9 órás iskolakezdés hatásait, kiegészülve egy diákoknak és szülőknek szóló alvásedukációs oktatási csomaggal.
Képek: Balázs Attila / MTI, iStockphoto, Wikimedia Commons/Bernhard Keil
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
