Strasbourgban, az Európai Parlament plenáris ülésén adták át 2025-ben a gondolatszabadságért járó Szaharov-díjat. Az idei elismerést két bebörtönzött újságírónak ítélték oda. A díjátadó egy nyilvános kiállás a sajtószabadság mellett, és határozott állítás arról, hogy az igazság kimondása nem tehető bűncselekménnyé, még autoriter rendszerekben sem.
Az Európai Parlament által évente odaítélt Szaharov-díj az Európai Unió egyik legfontosabb emberi jogi elismerése.
A kitüntetést 1988-ban hozták létre, és Andrej Szaharov szovjet atomfizikusról, Nobel-békedíjas tudósról és politikai disszidensről nevezték el, aki életének jelentős részét a szólás- és gondolatszabadság védelmének szentelte. A díj célja kezdetektől fogva az volt, hogy reflektorfénybe állítsa azokat a személyeket, csoportokat vagy szervezeteket, akik súlyos személyes kockázatot vállalva lépnek fel az emberi jogokért, a véleménynyilvánítás szabadságáért és a demokratikus értékekért. Az elismeréssel 50 ezer eurós pénzdíj is jár, ám a Szaharov-díj valódi súlya nem az összegben, hanem a politikai és erkölcsi üzenetben rejlik.
A korábbi kitüntetettek között szerepelt többek között Nelson Mandela, a Riporterek Határok Nélkül, a Belarusz Újságírók Szövetsége, valamint olyan szerkesztőségek és újságírók, akik háborús környezetben vagy autoriter rezsimek nyomása alatt is ragaszkodtak a független tájékoztatáshoz.
A díj így mára a sajtószabadság egyik legfontosabb európai szimbólumává vált.
Ezt a hagyományt folytatta a 2025-ös díjátadó is, amelyet Strasbourgban, az Európai Parlament plenáris ülésének keretében tartottak meg, a Szol24 pedig lehetőséget kapott részt venni az eseményen.
A kitüntetettek ugyanakkor nem lehettek jelen: Andrzej Poczobut és Mzia Amaglobeli jelenleg is börtönben ülnek saját hazájukban, ezért a díjat képviselőik vették át.
Andrzej Poczobut belarusz újságíró, esszéista a Belaruszban élő lengyel kisebbség tagja. Írásaiban rendszeresen foglalkozott az emberi jogok helyzetével, valamint nyíltan bírálta Lukasenka rendszerét. Tevékenysége miatt többször letartóztatták, 2021 óta pedig folyamatosan fogva tartják. Nyolc év börtönbüntetésre ítélték, egészségi állapotáról alig jut ki információ, családja nem látogathatja. A Szaharov-díjat lánya, Jana Poczobut vette át a nevében. Beszéde személyes hangvételével erős kontrasztot teremtett a hivatalos parlamenti környezettel, amikor arról beszélt, mit jelent egy család számára az évek óta tartó bizonytalanság és hallgatás.
Jana Poczobut felszólalásában egy másik eltűnt belarusz ellenzéki, Mikalaj Sztatkevics ügyét is megemlítette, hangsúlyozva, hogy a nevek kimondása önmagában politikai cselekedet. Amikor az Európai Parlament figyelmet szentel ezeknek az eseteknek, akkor nem statisztikákról, hanem emberekről beszél. Ez a gondolat többször is visszaköszönt a díjátadó során, és jól illeszkedett az EP korábbi állásfoglalásaihoz, amelyekben a belarusz politikai foglyok szabadon bocsátását, a szankciók szigorítását, valamint a független média és a demokratikus ellenzék támogatását sürgették. A Parlament már 2020-ban is a belarusz demokratikus erőknek ítélte oda a Szaharov-díjat, és Poczobut ügyében 2023-ban külön állásfoglalást fogadott el.
A másik díjazott, Mzia Amaglobeli a grúziai független média egyik legismertebb alakja. A Batumelebi és a Netgazeti online médiumok alapítójaként és vezetőjeként hosszú évek óta a korrupció, a hatalommal való visszaélések és az emberi jogi jogsértések feltárásán dolgozott.
2025 januárjában tartóztatták le, majd később két év börtönbüntetésre ítélték. Ő lett Grúzia függetlenné válása óta az első női politikai fogoly. Nevében munkatársa, Irma Dimitradze vette át a díjat, és felolvasta Amaglobeli üzenetét a képviselőknek.
A grúz újságírónő beszéde egyértelmű vádirat volt a hazai politikai viszonyokkal szemben. Szavai szerint az általa képviselt díj nem egyéni elismerés, hanem minden grúz újságírónak szól, akik a jelenlegi körülmények között is igyekeznek megőrizni a szakmai és etikai normákat. A beszéd külön kitért arra is, hogy a hatóságok miként próbálják ellehetetleníteni a civil társadalmat és a független médiát, miközben „külföldi ügynökökként” bélyegzik meg a kritikus hangokat.
Grúziával kapcsolatban az Európai Parlament az elmúlt időszakban több alkalommal is aggodalmát fejezte ki.
A képviselők elítélték a demokratikus normák visszaszorulását, a sajtószabadság korlátozását és a békés tüntetések erőszakos feloszlatását. A 2024 októberi választások után az EP a voksolás megismétlését is felvetette, és személyes szankciókat sürgetett az erőszakos cselekmények felelőseivel szemben. Mindezek ellenére a Parlament tovább támogatja Grúzia uniós törekvéseit, de ezt egyértelműen reformokhoz és a jogállamiság tiszteletéhez köti.
A díjátadó nemcsak a két újságíróról szólt. Az idei jelöltek között szerepeltek szerb diákmozgalmak, palesztin újságírók és humanitárius segélymunkások, valamint civil kezdeményezések is, ezzal a strasbourgi esemény tágabb kontextusba helyezte a sajtószabadság és a polgári ellenállás kérdését, különösen Kelet-Európában és a posztszovjet térségben.
A 2025-ös Szaharov-díj átadása egyszerre volt emlékeztető és figyelmeztetés. Emlékeztető arra, hogy a sajtószabadság nem magától értetődő, és figyelmeztetés azok számára, akik politikai eszközökkel próbálják elhallgattatni a kritikus hangokat. Andrzej Poczobut és Mzia Amaglobeli történetei világosan mutatják, hogy az újságírás egyes országokban ma is személyes szabadsággal fizetendő hivatás.
Képek: Európai Unió, Committee to Protrect Journalists
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
