Szolnok vendéglátása, éttermeinek, kávézóinak kínálata az elmúlt évtizedekben, szoros összefüggésben az országos gazdasági és turisztikai folyamatokkal, többször átalakult. A szocialista retro kultikus helyeit felváltotta a rendszerváltás utáni vállalkozói hullám, majd a 2010-es évek lassú zsúgorodása, végül a pandémia és a megnövekedett költségek okozta új kihívások okoztak felfordulást a területen. A hírportálunkon sajnos számos alkalommal olvashattak róla az utóbbi években, éppen melyik belvárosi étterem, kávézó, bisztró zár be: ezúttal ezeket összegezzük.
Aligha találhattak olyan évtizedet a vállalkozó szellemű hazai vendéglátós szakemberek a rendszerváltás óta, amikor minden tekintetben megfelelő és biztos talpakon álló gazdasági környezetben indíthatták el saját projektjüket. A ’90-es évek gyors terjeszkedése és a piacnyitás okozta hurráoptimizmus legkésőbb a 2008-as gazdasági válság során tört le, majd a 2020-as COVID-járvány és a 2022–2023-as energiaválság és infláció rostálta meg erősen a szektort.
Egyesek úgy vélik, a talpra állás már elkezdődött, de a válság nyomai, a munkaerőhiány, a vidéki kínálat elsorvadása tovább érezteti a hatását. Sokatmondó országos adat, hogy a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) szerint 2024 végén 43,6 ezer vendéglátóhely működött Magyarországon, míg öt évvel ezelőtt ez a szám még több mint 51 ezer volt. Mindez azt jelenti, 2019 óta majdnem nyolcezer egység szűnt meg, főként kisebb falusi kocsmák és családi éttermek.
Liliomfi, Centrum, Medvetáncoltató, Heaven, Lajka, Agóra Bisztró, Gólya: néhány szolnoki vendéglátós még bírja, mások viszont már feladták.
Súlyos csalódást jelentett a megyeszékhelyen minőségi étel-ital párosítást kedvelők számára, hogy az Ötvös Béla és csapata által vezetett Medvetáncoltató lehúzta a rolót. Ők azzal érveltek, a kiadások áradata – az adók és különféle járulékok sorozatos terhe, amelyeket fizetniük kellett, legyen az áfa, egészségügyi hozzájárulás vagy a turizmusfejlesztési adó – végül megroppantotta őket, illetve ezen túlmenően a mindennapi kihívások is fokozatosan elviselhetetlenné váltak: a meghibásodó hűtő, a javításra szoruló eszközök, az emelkedő alapanyagárak és a mindennapokban lassan tönkremenő emberi sorsok.
A beszállítói megerősítések alapján Ötvös megkeresésünkre elmondta, a kisebb vállalkozások folyamatosan zárnak be, azoknak az éttermeknek, amelyek nem évtizedes múltra tekintenek vissza, egész egyszerűen nincs esélye Szolnokon. Nem adnak el egy nap háromszáz adag menüt, és tény, hogy rengeteg plusz rendezvényt vállaltak, a hétköznapok veszteségét ez nem igazán tudta mérsékelni.
„Nincs élet Szolnokon, és ezt nem merik felvállalni, nem merik kimondani” – mondta, hozzátéve, hogy nincs turizmus, nincs élet a belvárosban, így pedig nem lehet fennmaradni. A Medvetáncoltató bezárása mellett egyébként Ötvös másik érdekeltsége, a Beer & Burgers kettő étterme is összevonásra került a rezsiemelkedés miatt. A Reptárral szemben, a Mártírok útja 43. szám alatt található bázisuk maradt meg, azaz a Tószegi úti egységüknek búcsút kellett inteni.
Szolnok híres vendéglátóhelye, a Szapáry úton található Stage Pizza & Bar sem bírta tovább, egy éve zártak be. A tulajdonost akkor telefonon értük utol az okok miatt érdeklődve – Szűcs László elmondta, az épület eladásra került, az új tulajdonossal pedig nem sikerült megegyeznie.
Az év elején hasonló sorsra jutott a Centrum Önkiszolgáló Étterem. „Szeretnénk megköszönni Önöknek, hogy 2012 óta megtiszteltek bennünket bizalmukkal, és igénybe vették a Centrum Önkiszolgáló Étterem szolgáltatásait. Mindig arra törekedtünk, hogy a legjobb kiszolgálást és minőséget nyújtsuk, és reméljük, hogy ezt sikerült is megvalósítunk és elégedett vendégeink voltak” – búcsúztak a Facebookon.
Ha az éttermektől egy kicsit távolodunk, az összkép akkor sem túl rózsás. A megyeszékhely egyik legkülönlegesebb kávézója és kulturális tere, a Lajka Kultúrművek szintén nem tudta kitermelni a fennmaradáshoz szükséges összeget. A galériával rendelkező Lajka hétköznap kávézóként, hétvégén pedig bárként, kortárs galériaként, zenés szórakozóhelyként funkcionált. Ahogy tavalyi beszámolónkban írtuk, a vidéki diszkókra jellemző talpalávalót itt nem hallhat a tömeg, cserébe a népzenétől a jazzen át az elektronikus vonalig, minden mást igen. Aktív, szolnoki kötődésű művészeti csoportosulás bázisa lett az elmúlt másfél évben a Lajka.
A tulajdonos, Barhács László elmondása szerint célja az volt, hogy hogy megvalósítsa egy régóta dédelgetett álmát: létrehozni egy olyan vendéglátóhelyet, amely nemcsak tükrözi az ő és csapatának szemléletét a vendéglátásról, hanem aktívan hozzájárul Szolnok kulturális életének gazdagításához. Sajnos eddig tartott mindez.
Szolnok nem különleges példája, vagy bármilyen szempontból kiemelkedő település a hazai vendéglátás tekintetében, nagyjából az történt, ami mindenhol máshol: a ’90-es években sokan hittek abban, hogy a szabadpiac megteremti a stabil fejlődés lehetőségét, mára mégis kiderült, hogy a szektor folyamatos és állandó alkalmazkodásra kényszerül, a sikerhez – és ezen belül a megélhetéshez – nem elegendő egy jó, innovatív ötlet, vagy minőségi kínálat.
A válságok, a növekvő költségek, a munkaerőhiány és a vidéki turizmus visszaesése olyan környezetet teremtett, amelyben kevesek tudnak talpon maradni. És hol van még a vége?
Ha nosztalgiázni szeretnénk:
Ha pedig a sok bezárás és rossz hír után egy nyitásról is szeretnénk olvasni:
Képek: Vajó Levente
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
