Melyik a szebb és a gyöngébb nem? A nő létének legfőbb kiteljesedése a házasság és a gyerekvállalás? Az asszonynak az ura alatt és a konyhában a helye? Politikus vagy apolitikus a nő, vagy „dísznő”? Messziről indul a történet, de napjainkig ível.
A gyengébbik nem
Az őskorban a törzs nem a vadászatból, hanem a gyűjtögetésből szerezte élelme 70%-át, ezért a nők fontosabb tagjai voltak a közösségnek; az utódokról is ők gondoskodtak, az idősekről és a betegekről nemigen kellett, mert kevesen élték túl a gyermek- és a fiatal felnőttkort. A férfiakat sérülések és harcok, a nőket a szülés vitte el. A matriarchális társadalmakban nem voltak kifejezetten monogám kapcsolatok, ezért a leszármazást az anyán keresztül lehetett nyomon követni.
A fejlődő országokban a nők még ma is gyűjtögetnek, a fejlettekben pedig “aranyat ásnak”, azaz gazdag férfiakra vadásznak, ám a többség olyan monogám párkapcsolatot keres, amelyik biztonságot nyújt az anyagiak, a génállomány és a társas kapcsolatok terén.
A külső, az illat, a kémia, az intellektus, a krónikus betegségek hiánya kedvezően befolyásolhatják a választást és az utódok érvényesülési esélyit. Jó tudni, hogy a a szenvedélybetegségre, az agresszióra vagy a támogató viselkedésre való hajlam is öröklődik. Tehát nem mindegy, hogy ki az apa, kik alkotnak egy párt: “lelkes eggyé kik szaporodnak” (J.A.).
A szebbik nem
Az őskori termékenységszobrok, a 16. század barokk asszonyai, vagy az impresszionista Renoir nőalakjai gömbölydedek. A kövérség a jólétetet hirdette, a vastag csípő a termékenységet, a telt formák pedig az érzékiséget. Az ideálok koronként változtak, de sztenderd maradt a női szépség iránt támasztott elvárás. A férfiakkal ezen a téren megengedőbbek voltak, ha egy hajszállal jobban festettek az ördögnél, megütötték a mércét.
A vékonyság idealizálása a jóléti társadalmakhoz és Hollywoodhoz kötődik. Manapság az egészségtudatos életmód, a fittség a szép-hosszú-aktív élet ígéretével kecsegtet. Mivel nem csak szép testben lehet ép a lélek, terjed a testpozitivitás. Ez a mozgalom a a mentális egyensúlyt fontosabbnak tartja a karcsúságnál, a különféle testalkatok tiszteletét és elfogadását szorgalmazza. A csontsovány, serdülő testű manökenektől tehát eljutottunk a „plus size” modellekig vagy a vetkőző háziasszonyokig.
A nők felé nem jelenik meg elvárásként, hogy intelligensek is legyenek. Még ma sem, hiszen, ha a nő szép és okos is, akkor fölébe kerekedhet a férfinak, azaz fenyegeti a pozícióját. Márpedig a Biblia szerint: a férfi a család feje. Ezt a mondást a tapasztalat azért úgy egészítette ki, hogy a nő pedig a nyaka.
A diplomásabb nem
A lányok nagyon sokáig könnyített tananyagon nevelődtek. Ha pallérozták is őket, akkor is csak az elvárásoknak megfelelően, a szórakoztatás (tánc, zene, ének) és az asszonyi teendők (kézimunkázás, háztartástan, gyereknevelés) felé terelgetve.
Az ókortól a felvilágosodás koráig a nőkkel az apjuk, majd a férjük rendelkezett. A nők életstílusa, szabadságfoka és műveltsége attól függött, hogy milyen rétegbe, családba születtek. Meghatározta sorsuk a vallás és a földrajzi helyzet. Összességében tulajdonként, tekintettek rájuk, fel lehetett őket használni a kapcsolatépítésben, a vagyonszerzésben.
A pedofília engedélyezett formája a gyermeklányok kiházasítása volt. Shakespeare 16. századi tragédiájában Capuletné azt mondja, hogy Júlia korában ő már anya volt. Júlia ekkor 14 éves, anyja tehát maximum 27. Akik menstruáltak, azokat férjhez adták. De a fiúk sem rendelkeztek magukkal, főként a gazdagok. Ők is a család boldogulását szolgálták, egyéni érdekeiket háttérbe kellett szorítaniuk.
A nők hivatásukat csak feleségként és anyaként tölthették be a legtökéletesebben. Ha nem tudták őket kiházasítani, vagy meddőségük kiderült – mert a férfi nem lehetett terméketlen, csak a nő, akkor az szégyenbélyegként égette őt. Kosztolányi 20. századi regényében, a Pacsirtában egy tisztes polgárpár abba megy tönkre, hogy csúnya lányukat senki sem veszi el.
Mivel a nőket a magas tudományokba a 19. század második feléig nem avatták be, ezért munkavállalási lehetőségeik, kiszolgáltatott helyzetük nem szűnt meg. Apjuk, majd férjük függvényében tudtak a ranglétrán süllyedni vagy emelkedni. Számukra a párválasztás többnyire emelkedéssel járt, mert a nők felfelé házasodnak.
A magas műveltséghez való hozzáférés mindig kiváltságnak számított. Ki gondolta volna, hogy a közoktatás idején is igaz lesz az állítás. A művelt ember mindig autonómabb, és magasabb célok kitűzésére képes.
Magyarországon a lánynevelő intézmények a reformkorban jöttek létre. Brunszvik Teréz (1775-1861) alapította meg az első magyar nyelvű óvodákat és a Magyar Nemzeti Nőegyletet, ami jótékonysági szervezetként működött. Az elkötelezett feminista, Teleki Blanka (1840-1916) a nők társadalmi és politikai egyenlőségéért küzdött. Szerepet játszott a nők egyetemi tanulmányainak elősegítésében és a munkavállalási lehetőségeik bővítésében.
A 19. század második felében jelentek meg nők a felsőoktatásban, Magyarországon hivatalosan 1895-től szerezhettek diplomát. Gróf Zichy Mária 1897-ben a budapesti Pázmány Péter Egyetemen végezte el a jogot.
Az elmúlt évitizedekben a nők részvétele a felsőoktatásban növekedett, sőt, több országban már több nő tanul egyetemen vagy főiskolán, mint férfi. Bár többen szereznek diplomát, a társadalmi és anyagi megbecsülés terén van tennivaló. A nők ugyanis pont az alulfizetett szférákban vannak többségben: az egészségügyben, a közoktatásban, a szociális szférában, a humán területeken.
Az érzékenyebb nem
A konzervatív kormányok, amíg lehet ignorálják a nőjogi kérdéseket, mintha veszélyt látnának a szabad és intelligens nőkben, vagy csak nem érdeklik a küzdelmeik. Pedig ők nevelik gyermekeket, a majdani választókat. Magyarországon kevés politikus tervez hosszútávra – mondjuk Orbán Viktor igen. A család, a családpolitika mindig fontos téma. A hatalom legszívesebben a magánéletet is kisajátítaná, a nők teste fölött is átvenné az irányítást. Az abortusz tiltása-engedélyezése-korlátozása ezért örök téma, hiszen az élethez való jogot állítja szembe az anya saját teste feletti önrendelkezésének jogával; és egyik igényre sem mondhatunk nemet.
A nőket kizárólag anyaszerepben láttató családmodell – direkt vagy indirekt módon – elítéli a karrierben való kiteljesedést kereső nőket, illetve csak egy bizonyos határig engedi elmenni törekvéseiket. Általában ez a határ a középvezetői szint. És többnyire a nők is ennyire vállalkoznak, hiszen ők az otthon és a munka között egyensúlyoznak. Ebből fakad bennük a kognitív disszonancia: mindkét szerepben helyt akar állni.
Miért jó a nők és szavazók kiskorúságban tartása? A kormány erős, maszkulin, biztonságot nyújt, mégha elnyomó is. Egyelőre még nem kérik rajta számon, hogy keveset tesz a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévőkért és a nemek közötti esélyegyenlőség elősegítéséért. Mondjuk a gyerekvédelemben már ég a ház.
A látszat kedvéért a politikai palettán azért felmutatnak egy-két „mintanőt”, akinek van legalább három gyereke, makulátlan házassága, és még karrierje is, persze mindig egy férfi felügyelete alatt; és utólag a házasság is válással zárul.
Mintha nem lenne közös érdek a nőjogok mellett a leszakadók felzárkóztatása, a családon belüli erőszak feltárása és szankcionálása, a gyermekvédelem, az oktatás, az egészségügy és a tudomány területén lévő esélyegyenlőség növelése. A skandináv országokban a képviselők nemi arányát a kvótarendszer bevezetésével szabályozzák, nálunk leszavazták ezt az előterjesztést, ami valójában pozitív diszkrimináció.
Ahhoz, hogy a nők érdemben befolyásolni tudják a nőjogi és szociális kérdéseket, amihez érintettségük, empátiájuk és szociális kapcsolataik megélése miatt jobban értenek, minimum egyharmad arányban kellene a legfőbb törvényhozó testületben megjelenniük. Finnországban – ahol láss csodát – az oktatás is remekül működik, a képviselők több mint 45% nő.
Apolitikusabb nem
A politikuslét nem családbarát. Nem kiszámítható az időbeosztás, elmérgesedhet a hatalmi harc, a nőknek már a politikai színtéren való elinduláshoz sincs elég kapcsolati tőkéjük. Nehezen kapnak támogatást, mert a kutatások szerint Magyarországon nincs valódi igény a politikusnőkre, tehát rendkívül kicsi az esélyük a győzelemre. Számukra ez a pálya áldozatot követel, több őrlődést, stresszt és egészségkárosodást okoz, mint amennyi sikerrel és elismeréssel kecsegtet. A nők inkább nemet mondanak a politikusi szerepre. Nagyon kell égnie a háznak, amikor a nők erre – a nem számukra lejtő – pályára lépnek.
A nemzetközi nőnap a női egyenjogúság és a nők emberi jogainak napja. 1917 óta ünneplik világszerte március 8-án, Magyarországon 1948 óta. Éppen március 8. kiválasztását az befolyásolta, hogy 1857-ben ezen a napon tüntettek a nők New York utcáin: emberibb munkafeltételeket és magasabb fizetést követeltek.
Nyitókép: iStockphoto
Szerző: Artzt Tímea
