Hamarosan felavatják Kozák László Grófo bronz mellszobrát Szolnokon. Az autentikus cigányzene magyarországi nagykövetének, a 2020. december 3-án elhunyt nagy Grófonak – kis Grófo édesapjának – mellszobrát az Aba-Novák Agóra Kulturális Központban, az Erkel Ferenc terem előtt állítják fel. Pedig nagy Grófo volt az, aki annak idején “lázadásával” a nagy reményű Barna Gyöngyök együttes első nagyon komoly válságát okozta. De ezt már sokan elfelejtették.
Már akkor is a profizmus érdekelte Kozák László Grófot, amikor még az amatőr szolnoki Barna Gyöngyökben lépett színpadra. A tehetséges együttest a város és a megye is a tenyerén hordozta, dédelgette, óvta, egyengette az útját. Aztán Grófo profi akart lenni, mert az együttessel elszaladt a ló.
Ezt a kijelentést egyébként nem más, mint Farkas Flórián tette 1988. szeptemberében.
Grófo korábban kijelentette a Néplap munkatársának, Jurkovics Jánosnak, hogy:
“Tagja vagyok a pesti Kalyi Jag (Fekete Tűz) nevű profi együttesnek is. Emiatt persze sokan neheztelnek rám, talán irigykednek is. A Barna Gyöngyökben egyértelműen megromlott a hangulat. Miután én vagyok a csoport vezetője, úgy döntöttem, hogy feloszlatom a társaságot. Régi vágyam, hogy a testvéreimmel alakítsak egy öttagú együttest, amely nagyjából ugyanazt a stílust művelné, mint a Barna Gyöngyök.”
Ehhez hozzátette:
“Én a táncra tettem fel az életem, tánccal szeretnék mindent kifejezni. Az amatőrségnek is egyszer véget kell érnie, ideje lenne már profivá válni.”
Grófo bejelentéséből óriási vihar keletkezett.
Összeültek hát azok, akik a Barna Gyöngyök útját egyengették.
A kerekasztal-megbeszélésen jelen volt Kovács Mihály, a művelődési központ igazgató-helyettese, Kollár József, a Megyei Cigány Koordinációs Bizottság titkára. Farkas Flórián, az Országos Cigánytanács titkárságának tagja, az együttes gazdasági vezetője, Czikkely Anna, a művelődési központ munkatársa, a csoport patrónusa. Az együttest — jóllehet minden tag meghívást kapott — csupán Kozák István képviselte. Kozák László Grófo, művészeti vezető egy órát késett.
Ebben a beszélgetésben jelentette ki Farkas Flórián:
“A kialakult helyzet okai oda vezethetők vissza, hogy az együttesben akadnak olyan kiemelkedő táncosok, akik ismertek lettek, s nyomukba akarnak szegődni a többiek is. Látják például, hogy Kozák László járja a külföldet, és pénzt is keres.”
Kollár József erre úgy reagált, hogy:
“Ez mind szép, csakhogy az együttes felét sem teljesíti annak, amit vállalt. A próbákra például félórás késéssel érkeztek, gyakran nem is próbáltak, mondván: ők már mindent tudnak. Az előadásokon azonban rendre elfáradtak, kimerültek. Egyébként jellemző az is, hogy a mostani megbeszélésre is csak egyetlen tag jött el.
“Farkas Flórián így reflektált:
“Nekem is az a véleményem, hogy az együttessel elszaladt a ló, helyre kell tenni néhány dolgot. Például világosan látni kell, hogy a Barna Gyöngyöket a Kozák család tartja kézben. Ezt nem ártana nagyító alá venni.”
Kovács Mihály megerősítette ezt:
“Működött már korábban nálunk egy tisztes sikereket elérő együttes, amely széthúzások miatt megszűnt. Éppen három évvel ezelőtt, 1985. augusztus 15-én kezdtünk el a Barna Gyöngyökkel foglalkozni. Kezdettől fogva magas színvonalon dolgozott az együttes; sok örömet szereztek maguknak, nekünk is. Teltek az évek, s az az érzésem, hogy az együttes sorsa, válsága jól példázza cigánypolitikánk gyengeségeit. A tehetséges tagokra felfigyeltek profi cigányegyüttesek, amelyek vendégként meghívták a gyerekeinket, akik megfordultak a pesti Vigadóban, Bécsben, és még sorolhatnám. Ezek a srácok jószerével be sem fejezték az általános iskolát, és máris a mélyvízben találták magukat. A siker megrészegítette őket.”
Hozzátette:
“A szakadás a művelődési központ mint fenntartó, és a Barna Gyöngyök között akkor következett be, amikor tavaly decemberben a tagok kijelentették, hogy nem hajlandók felmenni a fővárosba a néptánc antológiára, mert ők profik akarnak lenni. Mi azonban így nem tudjuk felvállalni az együttest, mert többek között nem áll módunkban béralapot teremteni, de hadd ne soroljam tovább. Inkább amatőrökkel foglalkozunk szívesen;egyébként ez a ház egyik feladata is.”
Kollár József közölte:
“Mi azt szeretnénk az amatőrséget választó „maggal” megértetni, hogy a profizmus iránt vonzódó Kozák Lászlóék nélkül is jó lehet ez az együttes. A jövőt illetően az lenne az egyik elképzelés, hogy ismét válogatnánk Raffael László és Kozák István mellé olyan tehetséges kisgyerekeket. akikkel lehet dolgozni.”
Időközben befutott Grófo is, ezt mondta:
“A profizmusról annyit, hogy miért ne kapjunk pénzt, ha táncolunk?! Úgy érzem, van lehetőség arra. hogy kétévi próba után levizsgázzunk, s aztán pénzt keressünk.”
Farkas Flórián ezt így reagálta le.
“Nekem az a véleményem, hogy a profi út elzáródott, mert nincs pénz erre, nem akad olyan „dörzsölt” menedzser, aki tudna futtatni benneteket.”
Kovács Mihály pedig ezt mondta:
“Az elhatározás következményeivel számolni kell. Ugyanis aki profi akar lenni, abból kell megélnie. Ti azonban nem ismeritek a piac szabályait, s az istennek se akarjátok megérteni. hogy mi nem vonhatjuk el a pénzt az amatőröktől. Meg aztán azon is ildomos lenne elgondolkodni, hogy a profi élethez elsősorban munkafegyelem és szerződési fegyelem tartozik: bármelyiknek a megszegése bukással jár.”
Kozák László Grófo így zárta le a beszélgetést:
“Mégis azt mondom, egy darabig legyünk amatőrök, aztán majd megpróbálkozunk a profi élettel.”
Nos, most annak az embernek, aki az együttes első mély válságát okozta és komoly válaszút elé állította, szobrot állítanak ott, ahol pedig annak idején a tenyerükön hordták Grófot (és a többieket), aki ezt – lényegében mondhatni – profivá válásával “hálálta” meg.
Az avatóünnepség június 29-én, csütörtökön, délelőtt 11 órakor lesz.
Egyébként teljesen visszás a helyzet, hiszen miközben avatnak, eltűnt Lukács József, a város és az Alföld népszerű prímásának emlékét őrző tábla arról a Szapáry utcai házról, ahol élt, és amit a közelmúltban felújítottak…
Fotó: Kis Grófo Facebook
