A köztársasági elnök elég biztos abban, hogy a legnehezebb év következik, de milyen jó is lenne, ha tevékenyen tenne is valamit azokért az értékekért, amiket beszédjében kiemelt. A Fidesznél például összefogásról beszélni megmosolyogtató. Ahogy a pedagógusok elismerését sem csak szavakkal kellene megemlíteni, hanem tettekkel is segíteni.
“Isten csodája, hogy még áll hazánk!” – ezzel a Petőfi Sándor idézettel kezdte Novák Katalin az újévi beszédét, a költő születésének 200. évfordulójára is emlékezve. Lényegében egy fohásszal folytatta: “Szeretnénk, ha a jövő év könnyebb lenne, mint amilyen az idei volt. Ha könnyebb nem is, akkor legalább nehezebb ne legyen! Ha mégis nehezebb lesz, akkor legalább tudjuk, hogyan kell megküzdenünk. Ha már tudjuk hogyan, kapjunk hozzá erőt és segítséget!”
Novák szerint “talán nehezebb” évnek vágunk neki (bár Orbán Viktor úgy véli, 2022 volt a rendszerváltás utáni legnehezebb év), és jó lenne, ha a gondokat mindenki letehetné.
A nehézségek nem szűnnek meg egy csapásra újévkor, azonban Novák szerint van mire építeni, majd példákat sorolt arra, hogy a nehezedő körülmények ellenére kik maradtak talpon és sokszorozták meg erőfeszítéseiket a menekülés helyett.
A drávaiványi dinnyeszedőkkel kezdte, és a kelebiai határvédőkkel zárta a sort (jó érzékkel nyilván, hiszen ők épp a hazájukból menekülőket tartóztatják föl).
Novák szerint “erős, küzdő, válságálló nemzet vagyunk. Kemény fából faragtak minket. Huzatos vidéken, népek útkereszteződésében élünk. Ahol nem elég a tehetség, a fifikás magyar észjárás, a népmesékből ismert leleményesség. Szorgalommal, kemény munkával kell megdolgoznunk az eredményekért. A történelem arra is megtanított minket, hogy legnagyobb gyengeségünk a széthúzás, legnagyobb erősségünk az összefogás.”
Éppen ezért szerinte most nem a csüggedés, hanem az összekapaszkodás ideje jött el, “most lehet tenni azért, hogy a legmagányosabbak is érezzék: nincsenek egyedül”.
Ahogy egy emberként fogtunk össze a kárpátaljai magyarokért és az ukrán menekültekért, úgy állhatunk most oda azok mellé, akiknek közülünk segítség kell a holnaphoz. Közben azt várjuk a döntéshozóktól, hogy tegyék könnyebbé ezt a küzdelmet. Legyen szó a gyermeknevelés segítéséről, az áremelkedések mérsékléséről, a fiatalok és nyugdíjasok támogatásáról, a pedagógusok méltó elismeréséről vagy a jó gazdasági döntésekről.
Ezután az újévet egy újszülöttel hasonlította össze, akit az édesanyja először vesz kézbe, tele reménységgel, várakozással, szeretettel, mosollyal. Azt javasolta, “így vegyük most együtt kézbe a 2023-as esztendőt, és adjunk a mosolyunkból a mellettünk állónak is.”
A beszédét azzal zárta, hogy “legyen úgy, ahogy a székely népének kívánja: „adjon Isten minden jót ez új esztendőben, vegye el mind a nem jót, ez új esztendőben; mitől félünk, mentsen meg, amit várunk, legyen meg, ez új esztendőben!”
A beszéd végén koccintott vendégeivel a Sándor-palotában. A beszédet feliratozták, ezúttal ugyanis nem volt mellette Weisz Fanni.
