A T-SUN Yacht Clubban történt július végi tömegverekedés – ahol székekkel és lapátokkal felfegyverzett férfiak rontottak be egy Missh-koncert kellős közepén – újra reflektorfénybe helyezte a szolnoki éjszakai élet kérdését. Az eset hatalmas felháborodást váltott ki, a polgármester megerősített rendőri jelenlétet ígért, a klub pedig sietve elhatárolódott. A történtek után úgy döntöttünk, személyesen keressük fel többek között a Tisza-part, a Szapáry utca és a Jubileumi tér környékét, hogy megkérdezzük a szórakozókat, vajon érzékelnek-e változást az utóbbi időben a szolnoki partikultúrában, és valóban ennyire eldurvult volna a helyzet?
A válaszok alapján nem rajzolódik ki egyértelmű trend, sokkal inkább eltérő nézőpontok keverednek. Három harmincas éveiben járó férfi szerint Szolnok mindig is ilyen volt. „A klubok tele vannak konfliktusra váró emberekkel. Itt vezetik le a feszültséget.” Ők már nem járnak a mainstream szórakozóhelyekre, inkább a Bowling Centerben találkoznak ismerőseikkel.
Hasonló állásponton voltak más megkérdezettek, akik szerint nem meglepőek a problémák, csak most videó is készült róluk.
Egy fiatalabb, huszonéves srác ezt mondta: „Itt mindig is voltak kétes alakok, de ha nem foglalkozol velük, nincs semmi. Mostanában a Dokk Teraszra járok, ahol a biztonságiak mostanában jobban figyelnek, nem úgy, mint más helyeken.” Kiemelte, hogy a megfelelő biztonsági jelenlét meghatározza, mennyire érzi magát nyugodtan egy szórakozóhelyen: ő azt tapasztalta, a Dokk Teraszon érezhető a szigorúbb kontroll, illetve a konfliktusok a legtöbbször elkerülhetők, ha az ember tudatosan viselkedik, de ehhez elengedhetetlen a határozott, látható biztonsági személyzet jelenléte.
Ez a megközelítés több válaszadó esetében is megjelent: egyre többen nemcsak a zene vagy a társaság alapján választanak helyet, hanem az alapján is, mennyire érzik ott magukat biztonságban.
Egy tinédzser fiútársaság egyik tagja azt mondta: „Rengeteget járunk a Yacht clubba és a Boomerangba, nekünk nem volt bajunk a hellyel.” Szerinte – és barátja szerint is – a szolnoki klubok rendszeres, heti látogatása során csak ritkán fordul elő kellemetlen helyzet és azt is békésen oldják meg, biztonsági őrök bevonása nélkül. Tapasztalatuk alapján a helyi bulik jól szervezettek, a DJ-ket kedvelik és úgy érzik, van közösségi élet a városban.
Más hangon szólalt meg egy tinédzser lány, aki szerint viszont vannak bajok. „Főleg a férfiakkal. Az idősebbek hajtanak a fiatalokra, aztán nekik áll feljebb, ha visszautasítják őket. Mindegyik szolnoki klubban voltak ilyenek.” Ez a megjegyzés rámutat egy olyan jelenségre, amelyről ritkábban esik szó, de nem kevésbé fontos: a nőket érő nyomás és a szórakozóhelyi zaklatás. A fizikai erőszak mellett tehát más, kevésbé látványos, de ugyanolyan problémás viselkedésformák is jelen vannak a szolnoki éjszakában.
Egy rockzene iránt rajongó tinédzser fiú arról panaszkodott, hogy a klubok kínálata zeneileg túl szűk: „Metál vagy rock zene nincsen képviselve. Néha retro diszkóra megyünk a Bowling Centerbe, de ott meg inkább idősek vannak. Ezért általában inkább csak kiülünk a Tisza-parta és itt iszogatunk.” A különböző zenei ízlésekre való nyitottság hiánya tehát sokakat kizár az aktív klubéletből, de minimum háttérbe szorít.
Az összkép alapján nem az a kérdés, hogy történt-e változás, hanem inkább az, hogy a problémák látványosabbak lettek-e, vagy egyszerűen csak nehezebb már őket ignorálni. A Missh-koncerten történt verekedés egy extrém példa, de nem egyedi. A háttérben meghúzódó feszültségek, a klubok gyakori túltelítettsége és a konfliktuskezelés hiánya már régóta ismerős probléma.
Egy másik cikkünkhöz szerettük volna megszólaltatni a fiatalok által legkedveltebb, szóban forgó szolnoki klubokat, hogy nyilatkozzanak biztonsági intézkedéseikről, arról, hogyan készülnek fel az ilyen helyzetek megelőzésére vagy kezelésére, ám sajnálatos módon egyikük sem válaszolt a megkeresésre.
A fiatalok válaszai viszont azt mutatják, a bulira és a közösségi élményekre valami nyitottság nem veszett el, sőt, sokan továbbra is ragaszkodnak a szolnoki éjszakai élethez, legyen szó nosztalgikus retró bulikról vagy modern DJ-szettekről, ugyanakkor válaszaikban tetten érhető
Ha valóban cél a biztonságosabb és befogadóbb klubélet, akkor kommunikációra, önreflexióra és nyitottságra lenne szükség a klubok, a városvezetés és a vendégek részéről egyaránt.
Képek: Vajó Levente
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
