Látszólag egyszerű dolgom van egy friss miniszterelnöki megszólalás kommentálásával. Csak felidézem, hogy csaknem 36 éve egy fiatal magyar liberális politikus, Orbán Viktor, Soros György pénzének segítségével Oxfordban tanulhatott, és mindenki bólogat. Ezen az oldalon, ebben a buborékban. Vagy valamelyik közös halmazban. Csakhogy, amennyiben ez is egy olyan vonal, amit eddig nem léptek át, akkor érdemes ezt komolyabban venni. És igen, ez MOST tényleg egy olyan.
Ezt az írást nem támogatta az Európai Unió, nem támogatta az USA, az egykori Deep State sem. Sőt, még Soros György sem. Az alábbiakban leírtak az én személyes véleményemet tükrözik, amiért felelősséget vállalok.
1989-ben az átlagbér bruttó 10 ezer forint volt. 2024-ben 637 ezer forint. A dollár árfolyama 60-67 forint között mozgott, átlagosan tehát 63,5 forint volt.
A bevezetőben azt sugalltam, hogy nem foglalkozom a 36 évvel ezelőtti történtekkel, mégis megteszem, mert érdemes, mégha nem is ez a lényeg. Sőt.
Orbán Viktor Fidesz-alapító, akkor még fiatal és liberális, és akkor is tehetséges politikus a számunkra sorsfordító évben juthatott el tanulni Oxfordba, Soros György alapítványának a pénzén. A híradások szerint 10 ezer dollárt nyert el.
És lényegtelen, mennyit használt fel belőle, mennyit tanult végül a világhírű angol egyetemen, vagy hogy tényleg leszedték-e a fotóját az oxfordi dicsőségfalról, amikor látták, mivé lett.
A lényeg: ott tanult, akkor, 1989-ben 635 ezer forintos külföldi támogatásnak köszönhetően. Ez az átlagbéreket összevetve jelenleg kb. 40 millió forint.
Orbán ma már nem liberális és nem demokrata, inkább tekintélyelvű, és már a magát modernizálni igyekvő szélsőjobbal is együttműködő politikus. És mint a minapi nyilatkozata mutatja, hajlandó még tovább menni ezen a úton.
Arról beszélt ugyanis kedden, hogySoros György és az amerikai Demokrata Párt politikai korrupciós(!!) hálózatot alakított ki, dollármilliárdokat szétosztva médiumoknak és nemzetközi szervezeteknek, többek között Magyarországon is. Viszont ennek vége van, nem lesz több “guruló dollár”, amivel a magyar “zsoldosaikat” kifizetik. Orbán Viktor előrevetítette annak a lehetőségét is, hogy akik részesültek ezekből a pénzekből, azokat ki is tilthatják Magyarországról. (Mellékszál csak, hogy a jogi egyetemet végzett Orbán arról beszélt a fideszes és KDNP-s képviselőtársainak, hogy alkotni kellene egy új törvényt (vagy egy korábbit módosítani) a múltban szerinte megtörtént események miatt, eljárást indítani az érintettek ellen, s ha bűnösök, akkor a még nem létező törvény alapján elítélni őket, és kitiltani az országból.)
A maga bevallása szerint üzleti (és családi üzleti) ügyekkel nem foglalkozó Orbán Viktor azt is megmagyarázta, miért is emlegetett korrupciót. Igazából politikai korrupciót, mint kiderült, ami szerinte annyit tesz, hogy valakit azért fizetnek, hogy azt írja vagy azt mondja, amit kérnek.
És e ponton szerintem minden józanul, ép ésszel gondolkodó ember egyet kell, hogy értsen a miniszterelnökkel. Magam is, teljes mértékben. Az tényleg színtiszta korrupció. Újságírás esetében pedig tájékoztatás és ellenőrzés helyett propaganda, ennek a hivatásnak a lábbal tiprása.
Persze, Orbán itt nyilván arról beszélt, hogy szerinte a külföldi (EU, Soros Alapítvány stb.) támogatásokért cserébe egyes újságok külföldi (és nem orosz) érdekek miatt és alapján írják cikkeiket, szerkesztik műsoraikat, készítik videóikat. És csak emiatt kapták ezt a pénzt, ők meg csak emiatt beszélnek folyton-folyvást a hatalom visszásságairól, közpénzek lenyúlásáról, hatalmon lévő politikusok családtagjainak közpénzeken történő gyarapodásairól és még hasonlókról. Olyanokról, amik a végén egyszer még az ő bukásukat jelenthetik.
Nem fogok elkezdeni megafonozni és NER-médiázni. Nem fogok elkezdeni mentegetőzni sem. Mert nagyon régóta mondom és mondjuk, hogy a magyar sajtóban még van szabad és független hang, de a 15 éve regnáló hatalom minden megtett, hogy a lehető legkevesebb egyéni, szabad és független hang és lap maradjon. Akik még itt vannak és maradtak, azok nem tudnak és nem is akarnak máshogyan dolgozni.
Értem én, hogy a politika a hatalom megszerzéséről és megtartásáról szól. Azt is, hogy vannak, akiket egyáltalán nem ráz meg, ha korábbi önmagukkal tökéletesen szembefordulnak. Ha korábbi politikai és ideológiai elveiket elvetik, sőt küzdenek ellene, ha nem válogatnak az eszközökben, ha a kezükben lévő hatalmat nem csak arra használják, amire való és amire kapták. Megértem, hogy a hatalom megtartása még fontosabb lehet akkor, ha fennáll a veszélye annak, hogy a politikai hatalom elvesztése akár a személyes szabadság elvesztését is jelentheti. Ha nem azért építenek kastélyt a pusztába, ha nem azért vásárolják fel a fél országot, hogy ne élvezhessék. Értem én, hogy talán ez is csak egy blöff. Hogy most másról kell szóljon a közbeszéd. Hogy talán akkor, ha erről beszélünk, másra nem figyelünk. Értem, hogy vissza kellene venni végre a politikai kommunikációs irányítást. És értem ezt akkor is, ha többről van szó. Értem, sőt akkor értem igazán, hogy miről van szó valójában. Értem, hogy a legjobb védekezés a támadás. Értem, hogy megijedtek. Értem, nagyon is értem, hogy félnek.
Nekem, nekünk azonban csak egyetlen egy, rövid kommentárunk van és lehet csak erre. És akkor is pont ennyi és pont ez, ha ez most trendi (tőlünk ugyancsak teljesen független) politikai jelszóvá vált: mi nem ijedtünk meg, mi nem félünk, és minket nem lehet megfélemlíteni.
Babos Attila
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
