1993. október 19-én halt meg a magyar solymászat kiemelkedő alakja, Lelovich György, akit madarászként, állatidomárként és természetbúvárként is tisztelt a szakma.
A madarakkal kapcsolatos megfigyeléseiről számos írott anyagot hagyott hátra: feljegyzéseket, cikkeket (a többi között írt a Nimródnak is) és levelezést.
Ezeket a megfigyeléseket Vönöczky Schenk Jakab, a Magyar Királyi Madártani Intézet igazgatójának kezdeményezésére, 1942-ben rendes megfigyelői oklevéllel díjazták.
Elsők között írt a túzokvédelemmel kapcsolatos problémákról, a túzok kontra róka kérdésről. Idomított madaraival közreműködött Homoki Nagy István Szárnyas vadászmesterek című könyvének illusztrálásában, majd a háború után – amely során egyébként megjárja a Don-kanyart is – Fegyverneken létrehozott egy állami ragadozómadár-kísérleti állomást.
Ebben a munkájában Homoki Nagy István Szederjei Ákos és ifj. Tildy Zoltán is segítségére volt. Homoki Nagy és Kollányi Ágoston kérésére folyamatosan foglalkozott a különböző állatok idomításával, amelyek olyan filmekben működnek közre, mint a Vadvízország, a Gyöngyvirágtól lombhullásig, vagy a Kati és a vadmacska.
Mindemellett alapító tagja volt a Magyar Madártani Egyesületnek. Elsőként kapta meg – Bástyai Lóránttal együtt – az MME Solymász Szakosztályának Solymászatért kitüntetését.
Forrás: Nimród Vadászújság Facebook
