Habár az első zsidó családok 1830 körül telepedtek le Szolnokon, a szolnoki izrealita hitközösség csak 1850-ben alakult meg. Az első betelepülők kereskedelemmel foglalkoztak, de hamarosan kialakult az értelmiségi és hivatalnokréteg, tisztviselők, ügyvédek, orvosok, vállalkozók éltek itt. Végül 1898-99-ben elkészült a zsinagógájuk, ami a belvárosban található, nem messze a Tiszától. Az építkezés Lechner Ödön és Pártos Gyula tanítványa, Baumhorn Lipót tervei alapján zajlott.
A telket díszes kerítéssel vették körül, a zsinagóga mellé pedig téli imaterem és irodák is épületek. Az eklektikus, egyesek szerint túldíszített, romantikus-mór stílusú épület Baumhorn harmadik zsinagógája volt, és alkotó itáliai tanulmányútját, illetve Lechner Ödön hatását viseli magán.
Az épület a szolnoki izraelita hitélet központjaként működött egészen a negyvenes évekig, majd a háborút követően egy ideig a deportált zsidók lakásaiban maradt bútorok raktározására használták. Idővel állaga teljesen megromlott; a megfogyatkozott, az elszegényedett hitközség képtelen volt helyreállítására.
A hatvanas években a város megvette a templomot, és hozzákezdett a rekonstrukciójához. Az épületet jelentős mértékben átalakították és eltávolították belőle a vallási szimbólumokat. Eltűnt a Dávid-csillag a kupoláról, a tóratáblák a bejáratról, a kézmosó az előcsarnokban, persely, felirati táblák, a tórafülke és előterének gazdag díszítésű rácsozata, kandeláberek, és egyéb berendezési tárgyak. Az épület jelenleg a Damjanich János Múzeum, képzőművészeti gyűjteményének ad otthont. Állandó kiállítás a Szolnoki Művésztelep tárlata, valamint időszakos kiállításoknak is rendszeresen ad otthont.
Az építész, Baumhorn Lipót mellszobra a zsinagóga épülete előtt áll, mely Simon Ferenc alkotása.
Kiemelt kép: Az “új szolnoki zsinagóga” a díszes kerítésével.
Forrás és képek: kitervezte.hu
