Fülöp Zita Budapest kertvárosi részén nőtt fel, de mindig érdekelte a természet. Nem véletlen, hogy a továbbtanulást is ebben az irányban képzelte el, Gödöllőn végzett a vadgazda mérnök szakon, ahol jobban belemélyedhetett az ökológiába, vadbiológiába, vadgazdálkodásba.
Nem emlékszem, melyik volt előbb, a fotózás vagy a természetszeretet. Ez nálam ugyanolyan kérdés, mint a tyúk és a tojás dilemmája. Az biztos, hogy kicsi gyerekként, amint el tudtam sütni a fényképezőgépet, elkértem szüleimtől, s onnantól én voltam a család fotósa. Persze nem őket fotóztam, hanem a természetet
– mesélte Zita a Sokszínű Vidéknek.
A fiatalasszony varázslatos fotóiból már több kiállítást is szerveztek, amelyek anyagát vagy egyénileg, vagy közös fotós kirándulás alkalmával, illetve saját, klubos madaras les rejtekében készített.
Kezdetben a madarak viselkedésének bemutatása volt a kedvenc témája, ám amikor lehetősége volt, emlősöket kezdett fotózni, és ez újabb kihívást jelentett számára.
A mérnök-fotós a fővárosból indult, és Tiszazugban talált férjével egy tanyát. A kis családi birtok hamar benépesült, a rengeteg teendő azóta is helyhez köti a fiatalokat. Zita élete irigylésre méltó, hiszen ma már többnyire helyben ötvözi kedvenc elfoglaltságait. Örömmel foglalatoskodik a haszonállatokkal, és mellette a fotózás is nagy szerelem maradt számára.
Nem tudom, honnan ered a haszonállattartás iránti érdeklődésem, de Budapesten mindig nagy fájdalmam volt, hogy nem tudok – elsősorban – baromfit tartani. Most ott tartunk, hogy különböző fajtájú tyúkokon, gyöngytyúkokon, egy pár pulykán túl vannak magyar óriás nyulaink, ouessant törpebirkáink, valamint egy pár pávánk és egyszem aranyfácánunk
– sorolta a vadgazda
Az alföldi tanya őrzését a kutyusok végzik, a rágcsálók elleni küzdelmet pedig egy macskával veszik fel a birtokosok.
A pompázatos aranyfácán kakas története cseppet sem mindennapi. A főváros XVII. kerületében találták egy kertben, ahol fél lábán bukdácsolt. Zita segédkezett a befogásában és rövid szervezés után a sérült madár baromfiudvaruk újdonsült lakója lett. A fiatal kakas azóta teljesen beilleszkedett, a törpe tyúkokkal egészen jól kijön, a tollazatát is leváltotta és elképesztő színekben pompázik.
Hogy hogyan vesztette el fél lábát és honnan szökött meg, azt nem sikerült kiderítenünk. A cicát is befogadtuk miután megmentettük az út mellől. Nyílt törés volt a lábán, sínbe tettük, orvoshoz vittük, és a rögzítés olyan jól sikerült, hogy végül nem kellett műteni. Az autókat időközben megtanulta elkerülni, reméljük, sokáig vendégeskedhet nálunk.
Nyár végén egy törpebirka páros is érkezett a tiszazugi tanyára. A közel 7000 négyzetméteres kis birtok része néhány sor szőlő is, Zitáék abban reménykednek, hogy a birkák sorközi fűnyíróként rendben tartják majd a tőkéket. Egy nappal a páros megérkezése után a gazdák legnagyobb meglepetésére a jerke igencsak furán viselkedett.
Öt perc múlva azon kaptam magam, hogy éppen segítek neki világra hozni a bárányát. Először aggódtam, hogy a szállítás miatt esetleg valami bajt okoztunk neki, de amikor negyedórán belül lábra állt a kisbárány, megnyugodtunk. Nem számítottunk arra, hogy ilyen hamar növekszik a létszám. Azóta további hat birka költözött hozzánk, miután egy ismerősünk úgy döntött, felszámolja az állományát
– fűzte hozzá Zita.
