A rosszmájú megjegyzések szerint a MÁV rosszabb napjain most is annyi, de a helyzet alapvetően sokat javult az akkori gőzvontatású szerelvényekhez képest. Az ország második vasútvonalát 1847. szeptember elsején adták át az akkor még nagyon gyér forgalomnak.
A száguldó „gőzszekerek” angliai megjelenése felvillanyozta a technikai újdonságokra érzékeny reformnemzedéket Magyarországon. Az első vasutak a magántőke bevonásával épültek az országban. Az egyik ilyen vasúttörténeti mérföldkő hazánkban az 1847. szeptember 1-jén megnyitott Pest–Szolnok vonal volt, amely a váci után a második átadott szakasz volt Magyarországon – írja a Múlt-kor.hu
A Magyar Középponti Vasút bő egy évvel az első, váci vonal után, 1847. szeptember 1-jén átadta a második, 99 km hosszú, gőzvontatású Pest–Szolnok vasútvonalat. A vonalon kilenc közbenső állomást létesítettek: Vecsés, Üllő, Monor, Pilis, Albert, Irsa (ebből később Albertirsa lesz), Bercel, Cegléd és Abony. Klasszikus állomásépületeket csak Cegléden és Szolnokon építettek, a többi megállón felvételi épületeket létesítettek.
Az elsőhöz viszonyítva háromszor hosszabb pálya felavatására majd’ háromszor annyi, körülbelül 700 meghívott sereglett össze. A Pestről induló, 16 kocsiból álló szerelvény katonazene és ágyúdörej közepette futott ki a pályaudvarról szeptember 1-jén, és 3 óra 15 perc alatt ért a szolnoki indóházhoz. A szerelvényt húzó, József nádor fiáról, István főhercegről elnevezett „István” nevű mozdonyt virágok díszítették. (Borítókép: IHO)
