2014 óta szisztematikusan építette fel a háborús propagandát Vlagyimir Putyin Oroszországa, aminek az volt a legfontosabb célja, hogy a kellő agymosással még az EU-ban és leginkább Ukrajna szomszédságában a valóságtól elrugaszkodott látszatot keltsen és minél többen értsenek egyet az agresszióval.
A közösségi médiában terjed a következő írás, amit szabad fordításban tekinthetünk most meg. Reméljük, az a tévhit, hogy az orosz haderő a békét ment fenntartani Ukrajnában, már hosszú napokkal ezelőtt megdőlt, most nézzük a többit is.
“DEZINFORMÁCIÓ A JELENLEGI OROSZORSZÁG-UKRAJNA KONFLIKTUSRÓL – HÉT TÉVHIT TISZTÁZÁSA
Újabb nap, újabb hazugság Ukrajnáról és a jelenlegi feszültségekről az orosz-ukrán határokon. A Krím-félsziget 2014-es illegális annektálásától és az Ukrajna elleni folyamatos katonai agressziótól kezdve Oroszország tartós és összehangolt, államilag ellenőrzött dezinformációs kampányt folytatott az orosz lakosság, az Oroszországgal szomszédos országok, az Európai Unió és azon kívül is, különös tekintettel a nyilvánosság befolyásolására. Az államilag ellenőrzött média és a Kreml-barát média szélesebb „ökoszisztémájára” támaszkodó orosz hatóságok nem kímélték erőiket Ukrajna becsmérlésére, és úgy ábrázolják, mint aki a globális biztonságot fenyegeti, valamint támadja a nemzetközi közösséget az ukrán szuverenitás és területi támogatás miatt integritása és függetlensége nemzetközileg elismert határain belül. Az orosz kampány közvetlenül az Európai Unió és más szereplők, különösen a NATO szerepét is célba vette, félreértve őket Oroszország „jogos biztonsági aggályai” elleni állítólagos agresszív fenyegetésként. Oroszország közelmúltbeli katonai felépítése, amely 2021 tavaszán kezdődött az ukrán határnál és az illegálisan annektált Krím-félszigeten, csak fokozta ezt a dezinformációs özönt.Ebben az áttekintésben az orosz-ukrán konfliktussal kapcsolatos legelterjedtebb és legveszélyesebb mítoszokat – és gyakran nyílt hazugságokat – tekintjük át.
1. tévhit: „A jelenlegi feszültségek Ukrajna és nyugati szövetségesei tartós agresszív magatartásának az eredménye. Oroszország nem tesz mást, mint jogos érdekeit védi, és nem felelős ezért a konfliktusért”.Hamis. A tény az, hogy Oroszország továbbra is megsérti a nemzetközi jogot, valamint más, általa elkötelezett megállapodásokat. Oroszország, az ENSZ Biztonsági Tanácsának egyik állandó tagja a Krím-félsziget illegális annektálásával és Ukrajna elleni fegyveres agresszióval legalább 12 nemzetközi és kétoldalú szerződést sértett meg. Ide tartozik az ENSZ Alapokmánya, a Helsinki Záróokmány és a Párizsi Charta, amelyek garantálják az államok szuverén egyenlőségét és területi integritását, a határok sérthetetlenségét, az erőszakkal való fenyegetéstől vagy erőszak alkalmazásától való tartózkodást, valamint az államok választási vagy változtatási szabadságát. Más szóval, Oroszországnak Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó és fenyegető lépései, különösen Donbaszban, jogellenesek. Továbbra is fenyegetik az európai biztonsági rend lényegét, és veszélyeztetik a nemzetközi szabályokon alapuló rendet.Az áldozatok számát tekintve Ukrajna súlyos veszteségeket szenvedett az Oroszországgal folyó konfliktusban. Az orosz agresszió mintegy 14 000 ukránt ölt meg, és többen megsebesültek. A konfliktus több mint 1,5 millió lakost (menekültek az országon belül) is kitelepített a Krím-félszigetről és Kelet-Ukrajnából.
2. tévhit: „Az ukrajnai helyzet váltotta ki ezt a konfliktust. Bizonyíték van arra, hogy Ukrajna atrocitásokat követ el orosz ajkú lakossága ellen az ország keleti részén. Oroszországnak be kell avatkoznia, nem utolsósorban azért, mert Ukrajna és Oroszország „egy nemzet.” Ukrajna egyszerűen csak Oroszország „kiváltságos befolyási övezetébe” tartozik.Hamis. Abszurdak azok az állítások, amelyek szerint Ukrajna saját területét támadja, és saját állampolgárait üldözi. Az orosz katonai agresszió hazai támogatásának ösztönzése érdekében az orosz állami irányítású média fáradhatatlanul igyekezett becsmérelni Ukrajnát, állítólagos népirtással vádolva Kelet-Ukrajnában, megalapozatlan párhuzamot vonva a nácizmussal és a második világháborúval, és olyan történeteket gyártanak, amelyek célja a közönség negatív érzelmi befolyásolása.Sok példa van ilyen kitalált történetekre, amelyeket legjobban egy orosz televíziós riport híres példája illusztrál, amely azzal vádolja az ukrán erőket, hogy a konfliktus kezdetén keresztre feszítettek egy fiatal fiút Kelet-Ukrajnában. A tény ellenőrzés során gyorsan bebizonyították, hogy a sztori teljesen kitalált. Hasonló történetek továbbra is készülnek.Valójában nincs bizonyíték arra, hogy a kelet-ukrajnai orosz ajkú vagy etnikumú orosz lakosokat az ukrán hatóságok üldöztetése – nemhogy népirtás – fenyegette volna. Ezt az Európa Tanács, az ENSZ Emberi Jogi Főbiztossága és az EBESZ által közzétett jelentések is megerősítették.A gyakran használt állítás, hogy Ukrajna és Oroszország „egy nemzet”, az egyik legrégebbi és legmélyebben rögzült mítosz, amelyet Ukrajna ellen használnak. Ez az érv még hosszú távú történelmi távlatból sem állja meg a helyét. Noha közös gyökereik a Kijevi Ruszig nyúlnak vissza, amely a 9. századtól a 13. század közepéig létezett, egyszerűen nem igaz az a vita, hogy az ukránok és az oroszok egy nemzet 800 évvel később. A hosszú ideig tartó idegen uralom ellenére Ukrajna erős nemzeti kultúrával és identitással rendelkezik, és szuverén ország.A politikai határok nélküli „teljes orosz nemzet” fogalma a birodalmi időkig visszanyúló ideológiai konstrukció, és eszközként használták az ukrán szuverenitás és nemzeti identitás aláásására. 2014 óta az orosz kormány újult erővel műveli ezt a mítoszt, hogy racionalizálja és igazolja Ukrajna elleni katonai agresszióját.A „befolyási övezetek” fogalmának nincs helye a 21. században. Mint minden szuverén állam, Ukrajna is szabadon meghatározhatja saját útját, kül- és biztonságpolitikáját és szövetségeit, valamint nemzetközi szervezetekben és katonai szövetségekben való részvételét.Az orosz hatóságok és az államilag ellenőrzött média gyakran állítják, hogy Ukrajna nem „igazi” állam, hogy előmozdítsák azt az elképzelést, hogy Ukrajna Oroszország „befolyási övezetéhez tartozik”. Az államilag támogatott orosz propaganda megpróbálja hamisan ábrázolni a történelmet, hogy legitimálja azt az elképzelést, hogy Ukrajna Oroszország természetes érdekszférájához tartozik.
3. tévhit: „Ukrajnának minden esetben Oroszországhoz kell fordulnia, mert az EU-t és a Nyugatot nem érdekli az ország, és elhagyták”.Hamis. Az EU stratégiai partnerséget ápol Ukrajnával. Valójában Ukrajna az EU egyik legközelebbi partnerévé nőtte ki magát, az elmúlt években az EU–Ukrajna társulási megállapodás és a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi övezet által megszilárdított partnerség. Ma az EU Ukrajna legnagyobb kereskedelmi partnere, kereskedelmének több mint 40%-át adja. Az EU számos programot támogat Ukrajnában az EU keleti partnersége keretében, és támogatja Ukrajnát reformprogramja végrehajtásában. 2014 óta az EU 17 milliárd eurós kölcsönt és támogatást nyújtott Ukrajnának.Az EU 2014 óta határozottan támogatja Ukrajna szuverenitását, területi integritását és függetlenségét nemzetközileg elismert határain belül, és korlátozó intézkedéseket vezetett be Oroszország ellen Ukrajna szándékos destabilizálása miatt, beleértve a Krím-félszigetet is. Az EU támogatja Ukrajnát a dezinformációval és a kibertámadásokkal szembeni ellenálló képességének erősítésében is.
4. tévhit: „A jelenlegi válság a NATO és a Nyugat hibája. Ha betartották volna azt az ígéretüket, hogy nem bővítik a szövetséget, Oroszország nem érezné magát fenyegetve.”Hamis. Ilyen ígéretet soha nem tettek, és nem is kértek a NATO-tól. Az orosz állami irányítású média gyakran állítja, hogy Mihail Gorbacsov szovjet vezetőnek „szóban” ígéretet kapott, hogy a NATO nem terjeszkedik túl az újraegyesített Németországon. Valójában maga Gorbacsov cáfolta ezt az állítást egy 2014-es interjúban, mondván, hogy „a „NATO-bővítés” témája egyáltalán nem került szóba, és nem is került szóba azokban az években sem. Ezt teljes felelősséggel mondom. Egyetlen kelet-európai ország sem vetette fel a kérdést, még a Varsói Szerződés 1991-es megszűnése után sem.”Ezek az úgynevezett szóbeli megállapodások fikciók. A NATO-tagok soha nem vállaltak semmilyen politikai vagy jogilag kötelező erejű kötelezettséget arra vonatkozóan, hogy nem terjesztik ki a szövetséget az újraegyesített Németország határain túlra.Az az állítás, hogy a NATO megígérte, hogy nem bővíti ki, alapvetően hamisan mutatja be a szövetség természetét. A NATO, mint védelmi szövetség, nem „terjeszkedik” az imperialista értelemben. A NATO-tagsággal kapcsolatos döntéseket minden egyes jelentkező és a jelenlegi 30 NATO-szövetséges dönti el. Minden szuverén állam megválaszthatja a maga útját, és a szomszédos államoknak – jelen esetben Oroszországnak – nincs joga beavatkozni.
5. tévhit: „A NATO agresszív terjeszkedése miatt Oroszországot most „ellenségek veszik körül”, és meg kell védenie magát.Hamis. Egyetlen ország vagy szövetség sem tervezi Oroszország megszállását. Senki sem fenyegeti Oroszországot. Valójában az EU és Ukrajna elkötelezett hívei a kialakult európai biztonsági rendnek. Ne feledje, hogy Oroszország földrajzilag a világ legnagyobb országa, több mint 140 millió lakosával, és a világ egyik legnagyobb fegyveres ereje, amely a legtöbb atomfegyverrel rendelkezik. Abszurd Oroszországot akut fenyegetett országként ábrázolni. Földrajzi szempontból Oroszország szárazföldi határának kevesebb mint egy tizenhatoda van a NATO-tagokkal. Az Oroszországgal határos 14 ország közül csak öt tagja a NATO-nak. Nincs olyan érv sem, amely azt sugallná, hogy a katonai erő az egyetlen megoldás. Számos nemzetközi szervezet, kétoldalú megállapodás és formátum létezik, ahol Oroszország együttműködő és békés párbeszédet folytathat – például az EBESZ keretrendszerében és a fegyverzetellenőrzési rendszerekben. Az EU Oroszországgal folytatott kommunikációs csatornáit nyitva tartja az EU öt vezérelvből álló Oroszország-politikájának szerves részeként. A kialakult kommunikációs formátumokban nincs hiány. Szuverén országként azonban Ukrajnának minden joga megvan arra, hogy megválassza politikáját és szövetségeit. Az az elképzelés, hogy Oroszországnak vétójoggal kellene rendelkeznie Ukrajna szuverén döntései felett, alaptalan. E tekintetben sem az EU, sem a NATO nem állítja, hogy vétójoggal rendelkezik abban, hogy mely államok lehetnek a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének tagjai, mivel az EU és a NATO nem részese ennek a szerződésnek.
6. tévhit: „Oroszország semmilyen esetben sem felelős a jelenlegi ukrajnai feszültségekért. Ukrajna szándékosan megsértette a minszki megállapodásokat, a Nyugat pedig tovább fegyverzi Ukrajnát. Oroszországnak gyorsan kell reagálnia határai védelmével. A provokáció nyugatról jön.”Hamis. Valójában Oroszország 140 000 katonát és felszerelést gyűjtött össze Ukrajna határain, beleértve az illegálisan annektált Krím-félszigetet is.Oroszország részese a minszki megállapodásoknak, és ezek a legfrissebb hivatalos dokumentumok, amelyekben Oroszország megerősítette Ukrajna szuverenitását és területi integritását. Oroszország azonban nem teljesítette a minszki megállapodás végrehajtását. Az orosz fél és meghatalmazottjai nem tudták végrehajtani a tűzszünetet, nem vontak vissza minden nehézfegyvert, nem hajtottak végre politikai fogolycserét, és nem biztosították a humanitárius segítségnyújtás nemzetközi mechanizmuson alapuló szállítását. Ellenkezőleg, Oroszország erősíti az illegális fegyveres alakulatokat Kelet-Ukrajnában. Oroszország továbbá sem teszi lehetővé az EBESZ SMM-figyelőinek korlátlan hozzáférését, beleértve az ukrán-orosz határt, ahol a (nagyon korlátozott) megfigyelő misszió az orosz vétó miatt 2021 nyarán megszűnt. A tűzszünet teljes körű végrehajtása, a nehézfegyverek visszavonása, valamint az EBESZ megfigyelő missziójának minden területre való teljes bejutásának engedélyezése nélkül nehéz megvitatni a Minszk II politikai részeinek végrehajtását. Mindazonáltal Ukrajna a minszki megállapodások közül annyit végrehajtott, amennyit ésszerűen meg lehet tenni, miközben nem gyakorolta az ellenőrzést a terület felett, és minden ponttal foglalkozott. Elfogadta – és megújításokkal meghosszabbította – a különleges jogállásról és az amnesztiáról szóló jogszabályt (2014), valamint előkészítette a helyi választásokról szóló törvénytervezetet (2014). Ukrajna alkotmánymódosításokat fogadott el annak érdekében, hogy nagyobb autonómiát biztosítson a jelenleg ellenőrzésén kívül eső területeknek (2015).
7. tévhit: „Az EU minden esetben gyenge és irreleváns. Miért kell egyáltalán foglalkozni az EU-val?”Hamis. Az orosz politikai berendezkedés keményen dolgozott, hogy meggyőzze a világot arról, hogy az EU gyenge, és nem érdeke a nemzetközi béke és biztonság előmozdítása. Az orosz tisztviselők és az állami média rendszeresen úgy állítják be az EU-t, mint aki irreleváns és nem tudja kezelni a válságokat, legyen az orosz-ukrán konfliktus vagy bármilyen más nemzetközi kérdés. 2022 januárjában Szergej Lavrov külügyminiszter odáig ment, hogy „impotenciával” vádolta az EU-t.Az a tény, hogy Európa a második világháború vége óta békét élt, elegendő bizonyíték ennek az állításnak a cáfolására. Az EU az ENSZ-szel, a NATO-val, az EBESZ-szel, az Európa Tanáccsal, a G7-tagokkal és más nemzetközi partnerekkel együttműködve kézzelfoghatóan hozzájárult a békéhez és a biztonsághoz a tágabb európai régióban és azon túl is, beleértve Ukrajnát is.
Az EU egyben a világ legnagyobb integrált gazdasági övezete és Ukrajna legnagyobb kereskedelmi partnere. Az EU és Ukrajna közötti ambiciózus társulási megállapodás közelebb hozza egymáshoz Ukrajnát és az EU-t az ukrajnai reformok támogatásával, az EU egységes piacának megnyitásával, valamint a törvények, szabványok és szabályozások harmonizációjával a különböző ágazatokban.”
