Könnyek az ágyon, elalvás, szorongás vagy éppen a férfi terapeutákkal kapcsolatos sztereotípiák. Sok olyan téma, amiről a legtöbb helyen szemérmesen hallgatnak, a szolnoki Tófenék úton működő Levi’s Station alapítója viszont nyíltan beszél róluk. Sándor Levente amellett, hogy jócskán átdolgozza az izomcsomókat, az online térben épített, több tízezres követőtáborának azt is megmutatja, milyen lelki terheket, elfojtásokat és tartós készenléti állapotot raktároz el a testünk. Vele beszélgettünk arról, miért nem a fájdalomtűrés a jó masszázs mércéje, hogyan lehet biztonságos közeget teremteni egy meglehetősen védtelen helyzetben, és miként jut el valaki Szolnokra még a határon túlról is egy videó hatására.
Mikor és hogyan indult el a szakmai pályafutásod? Hogyan emlékszel vissza az első szolnoki vendégeidre?
2021 szeptemberében indult el a szakmai utam Szolnokon. Az elején minden új volt: nemcsak maga a munka, hanem az is, hogyan épül fel egy bizalmi kapcsolat egy olyan helyzetben, ahol a vendég testi közelségbe kerül velem, és közben sokszor fejben is próbál lelassulni. Az első vendégeim bizalma sokat jelentett. Ők adták az első visszajelzéseket, az első történeteket és az első megerősítést abban, hogy ennek a munkának valóban van helye.
Ma is emlékszem arra az izgalomra, amikor valaki először érkezett hozzám. Az ember ilyenkor nemcsak arra figyel, hogy szakmailag rendben legyen a kezelés, hanem arra is, hogyan tudja a másik jól érezni magát, és hogyan tud olyan légkört teremteni, ahol nem kell feszengeni. Azóta sok vendég megfordult nálam, és különösen jó érzés, amikor valaki visszatér, vagy ajánl engem másnak. A bizalom számomra ma sem magától értetődő: minden alkalommal meg kell dolgozni érte.
Testi és lelki feltöltődést kínál a Levi’s Station
A posztjaid, videóid jóval túlmutatnak az átlagos masszázshirdetéseken: idegrendszeri összefüggésekről, határokról, mentális megkönnyebbülésről írsz. Honnan jött a gondolat, hogy a mélyére ásol ennek a területnek és nyíltan beszélsz a laikusokat foglalkoztató kérdésekről?
A kezelések alatt hamar kiderül, hogy az emberek ritkán csak egy fájó vállal vagy feszes háttal érkeznek. Sokszor ott van mögötte a kialvatlanság, a folyamatos készenlét, a munkahelyi nyomás, egy veszteség, vagy egyszerűen az, hogy valaki már régóta nem engedte meg magának, hogy megálljon. Nem kell mindezt rögtön kimondani ahhoz, hogy a testen érezhető legyen, mennyi mindent cipel az ember.
Ezért kezdtem el a masszázson túl is beszélni a stresszről, az idegrendszerről, a határokról és a pihenésről. Nem azért, mert egy masszőr meg tudja oldani valaki minden problémáját, hanem mert szerintem hasznos érteni, hogyan hat ránk a tartós feszültség, és miért nem mindig elég annyit mondani magunknak: „nyugodj meg”. Nem diagnosztizálok, és nem helyettesítek pszichológust vagy orvost. Azt szeretném, hogy a vendégeim és azok is, akik a tartalmaimat követik, bátrabban figyeljenek a testük jelzéseire, és ne szégyelljék, ha néha segítségre vagy pihenésre van szükségük.
Szintén gyakran nyúlsz olyan témákhoz, amikről az emberek általában szégyellnek beszélni, gondolok itt a kezelés közbeni sírástól és elalvástól kezdve egészen a férfi masszőrökkel kapcsolatos sztereotípiákig. Mennyire tabu ez a közeg a magyar emberek számára általánosságban, mennyi tévhit él még a fejekben?
Szerintem sokan nyitottabbak lettek, de a szégyen és a félreértések még mindig ott vannak. Sokan úgy érzik, hogy nem illik beszélni a kimerültségről, a szorongásról vagy arról, ha egy kezelés közben elérzékenyülnek. Mintha mindig mindent kézben kellene tartani, és csak akkor lenne „jogos” segítséget kérni, amikor már nagyon nagy a baj.
A masszázst is sokan leegyszerűsítik: azt gondolják, hogy csak az izmok átgyúrásáról szól, vagy hogy a vendégnek ki kell bírnia a kellemetlenséget, mert „annak úgy kell lennie”. Ez nem így van. A jó kezelés nem erőfitogtatás, és a vendégnek nem kell bizonyítania, mennyit bír. A férfi masszőrökkel kapcsolatban is élnek sztereotípiák, és az intimitás miatt érthető, ha valaki először bizonytalan.
Én inkább beszélek ezekről egyenesen, mert a tiszta kommunikáció sok felesleges feszültséget és félreértést megelőz.
Hogyan épül fel ma a Levi’s Station csapata, és milyen szempontok alapján választasz magad mellé kollégát?
A Levi’s Station számomra nem egyszerűen egy név vagy egy hely, hanem az a szemlélet is, ahogyan a vendégekhez fordulunk. Ha valakit magam mellé választok, a szakmai felkészültség alapfeltétel, de önmagában nem elég. Ugyanilyen fontos, hogy figyelmes, megbízható és tisztelettudó legyen, tudjon normálisan kommunikálni, és értse, mennyire komoly dolog az, amikor valaki rábízza a testét és a személyes terét.
Nem az érdekel, hogy valaki tökéletesnek mutassa magát. Inkább az, hogy legyen benne alázat a szakma iránt, tudjon kérdezni, tanulni, és vállalja, ha valamiben még fejlődnie kell. A vendégeknek nem nagy ígéretekre van szükségük, hanem arra, hogy figyelmet, korrektséget és kiszámítható bánásmódot kapjanak. Ebből nem szeretnék engedni a csapatépítésben sem.
Szolnoki szolgáltatóként több tízezres követőtábort építettél fel az online térben. Milyen arányban látogatnak el hozzád helyiek, illetve vannak-e az ország távolabbi pontjairól kizárólag a videóid és írásaid hatására érkező vendégek?
A szolnoki és környékbeli vendégek adják a helyi bázist, de az online tartalmaim révén jóval messzebbre is eljut az, amit csinálok. Pontos százalékot nem mondanék, mert nem szeretnék hasraütésre számot mondani. Azt viszont látom, hogy sokan először a videóimat vagy az írásaimat látják, és csak utána keresnek meg.
A világ különböző pontjairól is érkeznek hozzám külföldön élő magyarok, amikor hazalátogatnak. Eddig a legtávolabbról kifejezetten hozzám utazó vendégeim egy erdélyi magyar pár voltak. Ez különösen jólesett, mert azt mutatja, hogy egy személyes hangú videó vagy egy őszinte írás nagy távolságból is bizalmat építhet.
A jó kezelés nem erőfitogtatás, és a vendégnek nem kell bizonyítania, mennyit bír – mondja Sándor Levente
A közösségi média szakmai együttműködésekhez is hozzásegít. Dolgozhatok együtt például masszázsolaj-márkával, illetve más masszőrökkel is; ezek új ötleteket és színeket hoznak a munkámba. Nyitott vagyok további közös lehetőségekre is: ha valaki lát bennem fantáziát, örömmel veszem, ha megkeres. Szeretek olyan együttműködésekben részt venni, amelyekből mindkét fél és a közönség is valódi értéket kap.
Te az emberek kimerültségét, bánatát, felgyülemlett stresszét is kezeled a szobában. Mennyire terhel ez meg, és neked mi a saját megoldásod arra, hogy újratöltődj egy-egy nehezebb, intenzív munkanap után?
Nem lenne őszinte azt mondanom, hogy ez soha nem érint meg. Ha valaki megoszt velem valami nehezet, vagy láthatóan nagyon kimerülten érkezik, azt nem lehet teljesen gépiesen fogadni. Közben viszont tudnom kell, hol vannak a saját határaim. Meghallgatom a vendéget, jelen vagyok vele, de nem teszek úgy, mintha minden problémáját nekem kellene megoldanom. Egy masszázs lehet fontos pihenő és kapaszkodó, de nem helyettesíti azt a segítséget, amire valakinek más területen van szüksége.
A feltöltődéshez nekem az kell, hogy a munka után legyen időm letenni a napot: lelassulni, csendben lenni, és nem azonnal a következő feladatra ugrani. Ha minden vendég történetét hazaviszem magammal, előbb-utóbb nem tudok úgy jelen lenni, ahogy szeretnék. A saját határaim tartása nem közöny, hanem annak a feltétele, hogy másnap is figyelmesen tudjak dolgozni.
A masszázs egy nagyon intim szolgáltatás, hiszen a vendég levetkőzik, kvázi védtelen helyzetbe kerül. Hogyan építed fel a bizalmat, hogyan választod ki, kivel és mit forgatsz le úgy, hogy a vendég komfortérzete ne sérüljön? Mennyire nehéz ilyen vendégeket találni?
A bizalom nem ott kezdődik, amikor a vendég felkerül a kezelőágyra, hanem már az első üzenetváltásnál vagy beszélgetésnél. Fontos, hogy tudja, mire számíthat, és kérdezhessen, ha valamiben bizonytalan. Kezelés közben is figyelek a visszajelzéseire: ha valami kellemetlen, túl erős vagy egyszerűen nem komfortos, azt nyugodtan jelezheti. Nem kell csendben tűrnie, és nem kell megfelelnie semmilyen elképzelt elvárásnak.
Sok vendégnek az első alkalom a legnehezebb, különösen, ha korábban még nem járt masszázson, vagy rossz tapasztalata volt. Ilyenkor a nyugodt, egyértelmű kommunikáció számít a legtöbbet. A vendég komfortja nem mellékes részlet, hanem a kezelés alapja. Az ilyen vendégeket nem lehet siettetni: időt kell adni nekik, hogy kérdezzenek, és érezzék, hogy nálam tiszteletben tartják a határaikat.
Milyen irányba szeretnéd továbbfejleszteni a Levi’s Stationt a jövőben? Tervezel nagyobb stábot, műhelyt, esetleg saját kurzusokat, workshopokat indítani?
Szeretném úgy továbbépíteni a Levi’s Stationt, hogy ne csak a kezelésekről szóljon, hanem arról a tudásról és szemléletről is, amit az évek során összegyűjtöttem. Érdekelnek a workshopok és a kurzusok, főleg olyan formában, ahol az emberek közérthetően tanulhatnak a testükről, a pihenésről, a stresszről és arról, hogyan tudnak jobban figyelni magukra. Nem hangzatos ígéreteket szeretnék adni, hanem használható tudást.
A nagyobb stúdió vagy egy saját műhely is vonzó lehetőség, de nem szeretnék csak azért növekedni, hogy nagyobb legyen a hely vagy a csapat. Akkor van értelme fejleszteni, ha közben megmarad az, amiért az emberek most is hozzám jönnek: a személyesség, az őszinte kommunikáció és az, hogy a vendég ne egy futószalag következő állomásának érezze magát.
Képek: Levi’s station FB
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
