A Szolnoki KKK 24 éves kajakozója, Csikós Zsóka idén berobbant a nemzetközi élmezőnybe, elképesztő sikereket ért el nyáron és kifejezetten fényes jövő előtt áll.
Nyáron mindenki megismerhette a szolnoki fiatal hölgy nevét, sorra nyerte a versenyeket és a kajak-kenu szakág egyik meghatározó alakjává nőtte ki magát. A Nemzetisport.hu egy hosszabb interjút készített Csikós Zsókával, ebből szemezgetünk most.
Három számban diadalmaskodott a racicei Európa-bajnokságon, a milánói világbajnokságról arany- és bronzéremmel tért haza, s a habot a tortán a győri maratoni vb-n elért rövid körös sikere jelentette.
– A sportolók általában tudják, mikor találkoztak először szeretett sportágukkal, mely élmény ragadta meg őket annyira, hogy ők is űzni kezdték. Csikós Zsóka emlékszik erre?
– Nekem inkább az az időszak van meg, hogy mennyire szerettem evezni az esztergomi Kis-Dunán, a Nagy-Dunán és a holtágon. Arra viszont tisztán emlékszem, hogyan kezdtem el kajakozni. Három testvérem van, én vagyok a legkisebb. Egyszer hazajött a nővérem, és elújságolta, hogy az egyik barátnője apukája kajak-kenu egyesületet alapított. A tesóim elkezdtek oda járni, így én is szerettem volna menni. Ez idő tájt hatéves voltam, és anya azt mondta, nem örülne, ha már akkor elkezdeném, mert még kicsi vagyok.
– A jelek szerint végül megkapta a szülői áldást.
– Igen, de előbb meg kellett tanulnom úszni. Papírra volt szükségem arról, hogy le tudok úszni ötven métert, enélkül nem vághattam bele. Megcsináltam, és a következő nyáron, hétévesen már kajakoztam.
– Önt mi tartotta a sportágban?
– Az eredmények, egyértelműen. Nyolcéves lehettem, amikor „felfelé” neveztek, nálam idősebb lányok közé, akik még mindig annyira fiatalok voltak, hogy nekik sem volt hivatalos korosztályuk. Tiszafüreden rendeztek nekünk versenyt, harmadik helyen végeztem. Megmaradt az érzés, hogy ennyire pici vagyok, mégis eredményt tudok elérni.
– Mikor jött el az a pont, amikor észrevette, érdemes több időt és energiát fordítania a kajakozásra?
– Azt hiszen, tizennégy éves koromban mondtak nekem először ilyesmit, akkoriban majdnem kijutottam az ORV-re, amelyet a tizenöt-tizenhét éveseknek rendeznek. Harmadik lettem a válogatón, az első kettő utazhatott. A nevelőedzőm, Pjatacsuk Vitalij sokat látott bennem, nem csak nekem, mindenkinek azt mondta, hogy nagy potenciál rejlik bennem, és olimpiai bajnok leszek. A következő évben mind a négy számomat megnyertem az országos bajnokságon, kétszáz, ötszáz és ezer egyesben is indulhattam az ORV-n.
– Kétezer-tizennyolcban elhagyta Esztergomot, Szolnokra költözött. Miért váltott?
– Kellett az a plusz húzóerő, ami Szolnokon megvan. Tizenhét évesen Hadvina Gergelyhez kerültem, és hirtelen igazi felnőtt szemléletmód vett körül. Ott volt Szabó Gabriella, Hadvina Dóra és Gál Péter is, az önállóság felé próbáltak terelni. Erős váltás volt, profi közegbe csöppentem. Mindent megadtak és megteremtettek ahhoz, hogy ki tudjam hozni magamból a legtöbbet. Farkas Gabriella is folyamatosan támogatott, Gergőékkel kétezer-huszonháromban kissé elfáradt a kapcsolatunk, ezért döntöttünk a váltás mellett, de nagyon sokat tanultam tőlük, és mindenért hálás vagyok.
– A racicei Európa-bajnokságon ötszáz és ezer egyesben, valamint ötezer méteren is aranyérmet szerzett, majd a milánói világbajnokságon ezer egyesben győzött, az olimpiai számban, ötszázon harmadik helyen végzett, és a szezont a győri maratoni vébén szerzett rövid körös aranyérmével zárta. Milyen polcra került Csikós Zsóka?
– Remélem, hogy magasra! Egyébként szerintem nem túl magasra, de feljebb, mint ahol tartottam. Nem gondoltam volna, hogy annyi ember örül és szurkol nekem, mint amennyi visszajelzést kaptam. Nyilván a mostani a legjobb évem, rengeteget tanultam magamról és a versenyzésemről is, szóval a személyiségfejlődésem szempontjából is rengeteget jelentett. (Kép: Nemzetisport.hu)
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
