Sokan talán nem is tudják, hogy mennyien ápolják, őrzik a magyar ipartörténet ma már különlegesnek mondható darabjait. De nem csak Dutra-, Hoffer-, Csepel- és Pannónia-gyűjtők vannak, hanem sokan olyanok is, akik az egykori szocialista tábor technikáját becsülik meg. GAZ- és UAZ-gyűjtők, Praga-, Ural- és Jawa-szerelmesek meglepően sok helyen élnek szerte az országban.
Mezőtúron is él egy szenvedélyes gyűjtő, aki ilyen gépek szerelmese. Nem véletlen persze a technika iránti vonzalma, hiszen Fekécs Gábor gépész végzettségű.
Lapunk érdeklődésére a gyűjtő elárulta, hogy nem most kezdődött ez a szenvedélye. Vasútgépészként végzett Szegeden, dízelmozdony-szerelőként. Ezt követően végezte el a mezőtúri főiskolát, majd következett a katonaság. Ezután az olajiparban helyezkedett el.
Elárulta, hogy a sereg fertőzte meg, ott tetszettek meg neki a Csepelek. Csakhogy akkor még nem volt pénze ilyen járművekre. Aztán eljutott oda nagyjából 10 éve, hogy egy gulyáságyút megvásárolt. Ezzel kezdődött minden.
Ezzel egyébként rendre megjelent különböző rendezvényeken, hatalmas sikert aratva. Ez a siker pedig mind a mai napig tart, széles körben népszerű ez a szerkezet.
Jött persze a következő kívánság, hogy a gulyáságyút húzni is kellene valami autentikus járművel, és hát mi lehet az, ha nem egy Csepel. Nagyjából 7 éve vett is egy OT-minősítésű bódés (EZF felépítmény) Csepelt.
De nem csak a mozgó szerkezeteket szereti, hanem a helyhez kötött egységeket is. Van is gyűjteményében több kisebb aggregátor, egynek érdekessége, hogy bár cirill betűs felirat van rajta, de idehaza gyártották. Nem maradtak ki a sorból a katonaruhák és a különböző alkatrészek és egy hivatalosan fegyvermetszet AMD 65-ös géppisztoly sem.
A bódés Csepelt egy jelentős darab, egy katonai aggregátor követte. Hogy ez mire jó? – kérdeztük, bár egy gyűjtőnek nem érdemes ilyen buta kérdéseket feltenni. Azt felelte ugyanis, hogy ha a cégénél, amit irányít, néha áramszünet van, akkor befogják, egyébként meg van – nevette el magát.
Ezek a gépek nem csak eszmeileg, de pénzben is sokat érnek, igazi gyűjtői darabok.
Ezt követte egy platós Csepel, amit Cserkeszőlőről vett meg.
Ezek a gépek egyébként már kiadnak egy autentikus honvédségi oszlopot: a gulyáságyút húzza a bódés Csepel, az aggregátort meg a platós.
De ez még nem volt elég, mert venni akart egy nagyobb harcjárművet, persze magyart.
Itt jött a képbe egy PHSZ vagy egy FUG, de kiderült, hogy egy mezőtúri barátjának már van egy FUG-ja. Akkor vett egy BTR-t egy gyűjtőtől. Ennek a BTR 60-asnak mindenhol nagy sikere van, ahol megjelenik vele különböző eseményeken.
Merthogy ezek a járművek nem csak állnak a színben, hanem megy is velük különböző találkozókra. Főleg úgy, hogy többen összefognak hasonló gyűjtők és elmennek eseményekre.
Volt már így Dunakeszin, Kunszálláson, Szarvason – itt egyébként május elsején hatalmas dzsemborikat tartanak – , de átment vele Túrkevére is, ahol iskolai bemutatón, vagy gyereknapon vett részt gyűjtőtársaival együtt.
A BTR egyébként olyan népszerű, hogy a mezőtúri laktanyában 56-os emlékfilmet forgattak vele jászalsószentgyörgyi fiatalok.
A BTR után felmerült benne, hogy még mindig nincs elég “lom” a portán, ezért vett egy motort, egy oldalkocsis Uralt. Ez 1969. február 8-i gyártású. Mai napig üzemképes, forgalomban van. Ez a jármű is hatalmas sikert arat a bemutatókon, nagyon szép állapotnak örvend.
Az Ural után egy kis kitérő következett, hiszen egy Trabanthoz jutott hozzá, melyet ajándékba kapott a volt főiskolai tanárától, dr. Dávidházy Gábortól, azzal a céllal, hogy őrizze meg a következő nemzedékeknek.
És akkor arra gondolt, hogy egy Dutra még csak hiányzik a gyűjteményéből. Három-négy éve sikerült is vennie Zalaegerszegről egy traktort. De volt neki RS-09-ese is, de ezt időközben már eladta.
Ezt a Dutrát egyébként nemrég “röffentették be”. Két évig csak állt, most jutott rá ideje, és lényegében egy pöccre beindult.
Gábor elárulta, hogy amellett, hogy “ilyen hülyeségeket gyűjt” – ő fogalmazott így viccesen -, még hobbi állattartó is. Van egy bivalya és egy szürkemarhája, egy kisebb birkanyája, pónilovai, és egy komplett baromfiudvara is. Ezeknek pedig szénára van szükségük, ennek rendsodrásába fogná be az amúgy veterán Dutráját, ami saccolások szerint az 1960-as években készült.
Alapvetően működőképes szerkezeteket vásárol, és ezek nem csak a saját gyönyörködtetésre szolgálnak. Ahogy említettük, eljár velük gyűjtőtársaival találkozókra, különböző események fényét emelik járműveikkel, az ezekre kilátogatók nagy-nagy örömére.
A gyűjtők összetartó társaság, szerencsére Mezőtúron is vannak jó néhányan, példának említette Kovács Attilát. De más helységből is vannak – többek között Dunakesziről is- ismerősei, barátai, akikkel, ha csak tehetik, összejönnek és mivel ezek a járművek bírják a terepet, kimennek velük a szabadba és élvezik a természetet, egymás társaságát. A baráti társaság tekintélyes menetoszlopot képez a járművekkel, ilyenkor az autósok megállva, szinte tátott szájjal gyönyörködnek a gyűjtői darabokban.
Mint megtudtuk, több szerkezetet már nem szándékozik vásárolni, már csak azért sem, mert ezek a gépek kiszorítják a fedett, zárt helyről azokat a járműveiket, amikkel a nagyméretű gázmotorok felújításával is foglalkozó Fekécs-Team Kft. kenyerét keresik.
De hát egy gyűjtemény pont azért gyűjtemény, mert a gyűjtő ezeket nagyobb becsben tartja bárminél.
Bár egy ponyvás UAZ-ra sokáig nagyon fájt a foga, csakhogy ezeknek úgy felment az ára az utóbbi évben, hogy szinte megfizethetetlenek a maguk 4 millió forintos árukkal. Így egyelőre ez a vágya erősen jegelve van.Azt is elárulta még, nagy szívfájdalmuk a már említett Kovács Attilával, hogy nem maradt Mezőtúr város tulajdonában az a két Hoffer, amik a helyi főiskolán voltak egykoron.
Az egyik egy szobor Hoffer, vagyis egy emlékmű, a volt Tanüzem udvarán állt, a másik viszont működőképes, amit volt főiskolai hallgatók tettek azzá. Ma ezek egy magánszemély tulajdonában vannak, így már nem a város rendelkezik a volt főiskola egyik szimbóluma felett.
Fotó: TEKE Facebook és Gábor Fekécs Facebook
