Egy különös, zöldes-sárgás telep bukkant fel a szolnoki Tiszán: a vasúti híd fölött készült felvétel olyan találgatásokat indított el, hogy végül szakemberek vizsgálták meg a képet. A válasz nemcsak a kíváncsiságot csillapítja, hanem rávilágít egy kevéssé ismert, mégis itthon is előforduló vízi élőlényre.
„Valamilyen édesvízi szivacs lenne?” – kérdezte a fotós, és a kapott visszajelzés alapján jó nyomon járt: a szakértők szerint valóban édesvízi szivacs látható a felvételen. A Pecaverzum beszámolója úgy fogalmaz, nagy valószínűséggel a nálunk többfelé megtalálható tavi szivacsról, a Spongilla lacustrisról van szó.
A szivacs szó sokaknak tengert idéz, pedig vannak rokonai édesvízben is: ezek álszövetes állatok, amelyek nem úszkálnak, hanem egy felülethez rögzülve élnek. A tavi szivacs kéregszerű alapról indul, majd elágazó, bokorszerű telepeket növeszt. Leginkább sekélyebb vizekben jelenik meg, gyakran nádasok víz alá merült szárán, uszadékon vagy más víz alatti tárgyak felületén kapaszkodva – ezért is tűnhet fel hirtelen ott, ahol korábban nem figyelt rá senki.
Színe sokszor zöldes, mert szimbióta algákkal él együtt; árnyékosabb részei inkább sárgásbarnák. A leírások szerint jellegzetes, fokhagymára emlékeztető szagot is áraszthat. Testét pórusok szövik át: ezeknél szűri át a vizet, és a benne sodródó szerves törmeléket, parányi élőlényeket sejtjei segítségével kiszűri. Vázát a spongin nevű fehérje és kova váztűk adják.
Aki a parton sétál, könnyen algás bevonatnak vagy mohás csomónak nézheti, főleg ha a telep vízszint-ingadozás miatt a felszín közelébe kerül.
Ilyenkor a legjobb, ha nem bolygatjuk: egy fotó sokszor többet ér, mint egy lekapart kis darab. A mostani eset is azt mutatja, hogy egyetlen felvétel alapján is lehet azonosításig jutni, a folyó élővilágának részeként.
A faj nem ritkaság, sőt kozmopolita: nagyobb természetes és mesterséges állóvizekben egyaránt előfordulhat, és ahol megtelepszik, hosszabb ideig ugyanazon a helyen marad. A kedvezőtlen időszakokat gyöngysarjakkal, úgynevezett gemmulákkal vészeli át, amelyek a telet átvészelve tavasszal új telepek alapjai lehetnek. Magyarországon emellett ismert a Balatonhoz kötődő balatoni szivacs (Eunapius carteri balatonensis) is, amely helyi, endemikus forma.
Kép: Pecaverzum
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
