A (Vár)megye Védőnője díjat napokkal ezelőtt ítélték oda, amely a kormányhivatal által üzemeltetett portál szerint óriási kitüntetés és tisztelet a díjazottnak. A hírből megtudhattuk, ki a mélyen tisztelt kormányhivatal főigazgatója, a díjazottról azonban semmit nem sikerült írni, még a nevét sem.
Másik forrás után kellett néznie annak, aki meg szerette volna tudni, hogy Urbán Antalné részesült a rangos elismerésben, ez ugyanis a hírben egyáltalán nem szerepelt. A szöveg három nappal elteltével is változatlan maradt. “Átadták Szolnokon a Vármegye Védőnője Díjat”
“Folyamatosan változó világunkban, amelyben a technológia szinte naponta új kihívásokat hoz, különösen felértékelődik az emberi kapcsolatok szerepe. A védőnő nem csupán egészségügyi szakember, hanem az édesanyák támogatói életük legérzékenyebb szakaszában. Az idei ünnepségen is átadták a Vármegye Védőnője Díjat, amely kitüntetés egyben mély tisztelet kifejezése a védőnői hivatás iránt. Az eseményen Dr. Katona Károly, kormányhivatalunk főigazgatója köszöntötte a jelenlévőket” – írták.
Mi azért kiegészítenénk, hogy végül is kit illetett meg a díj. A MESZK tudósításában szerencsére már a díjazottal is foglalkoznak. “A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara Jász-Nagykun-Szolnok Területi Szervezet által megalapított díjat idén Urbán Antalné vette át, aki 1947.október 28-án született Nagyivánon.
Urbán Antalné 1968-tól a védőnőképző elvégzése után dolgozott hivatásában, majd védőnői diplomáját 1983-ban vehette át. Pályakezdőként Kunmadarason dolgozott, majd 1969 novemberétől visszatért szülőfalujába. Jelenleg is itt a Nagyiváni Védőnői Szolgálatnál látja el a feladatait. Hivatása mellett aktív társadalmi életet él. A Magyar Vöröskereszt helyi szervezetével bekapcsolódott a véradás szervezésébe. Iskolai szinten csecsemőgondozó és elsősegélynyújtó tanfolyamokat szervezett és vezetett sikeresen. Az általa felkészített csapatok a járási, megyei versenyeken többször is részt vettek. Segítette és támogatta a „Nagyiváni Nőklub” megalakítását.
Munkáját többször ismerték el: így 1975-ben Dicsérő oklevél, 1980-ban Miniszteri Dicséretben részesült. 2015-ben Pro Sanitate díjat vehetett át. Saját körzete mellett mindig szívesen és felelősséggel vállalt helyettesítést: Tiszaőrsön, Tiszaigaron. Több éve 3 településen végzi feladatait a gondozottak nagy megelégedésére. Azon szerencsés védőnők közé tartozik, aki a gondozottak 3-4 generációjának a nevelkedését is segíteni tudta. Fontosnak tartja az önképzést, munkatársaival kiváló kapcsolatot ápol. Lelkes munkavégzése, aktivitása példaértékű. Az egész életpályáját átható hivatástudata kimagasló, az emberi kapcsolatai pedig követendő példa valamennyi kolléganő számára.”
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
