A rendkívül szókimondó kormánykritikájáról elhíresült egykori gimnazista számított rá, hogy a Fidesz támadó propagandája gyorsan meg fogja találni őt is, ahogy kimondta véleményét. De arra a gátlástalan támadási össztűzre, amit kapott, nem készült fel előre.
Megnyerte a volt iskolája elleni pert az egykori pécsi gimnazista, Pankotai Lili, aki azt követően perelte be a ciszterci rend által működtetett Nagy Lajos Gimnáziumot, hogy kénytelen volt távozni az érettségi évében az intézményből. Szerinte ugyanis a pécsi katolikus gimnázium megsértette az emberi méltóságát, és zaklató környezetet teremtett körülötte politikai véleménye miatt.
Amint arról a Szabad Pécs beszámolt, Pankotai Lili és az őt képviselő TASZ véleményét osztotta a másodfokon eljáró Pécsi Ítélőtábla is, amely – megváltoztatva a Pécsi Törvényszék korábbi, elutasító határozatát – a volt diáklánynak adott igazat, és kimondta, hogy a gimnázium megsértette Lili emberi méltóságát. A Szabad Pécs a bírósági döntés után kereste meg és kérdezte Pankotai Lilit. Részletek a nagyinterjúból.
A friss hír miatt beszélünk, de menjünk vissza a kályhához, 2022-ig! Két fontos pillanat van: amikor megírtad a slam poetry verset, illetve amikor felkértek, hogy mondd el október 23-án. Megbántad bármelyiket?
Határozottan nem. Az, hogy én ebből a sok negatív dolog mellett összességében véve pozitívan tudtam kijönni, a mögöttem álló családomnak és a helyzetemnek köszönhető. Mindazonáltal ha nem is így történt volna, akkor sem bántam volna meg, mert az igazság kimondásának a megbánása nem lehet opció.
Eszedbe jutott a lehetőség, hogy a gimnázium, amelyet szeretsz, és ahová tartoztál, ellened fordul, és lesznek, akik elérik, hogy rosszul érezd magad? Eszedbe jutott, hogy egy egyházi fenntartású intézménynél nem fér bele sem a trágárság, sem az, hogy egy ilyen intézmény diákja szembe menjen egy olyan kormánnyal, amely az állami fenntartású iskolákhoz képest kiemelten bánik az egyházi intézményekkel?
Megmondom őszintén, nem gondolkodtam ennyit a következményeken. Úgy voltam vele, hogy a propaganda majd biztosan kikezd, de hogy ennyire, azt nem gondoltam. Ahogy akkoriban még nem tudtam azt sem, milyen lesz ténylegesen egy egész pályás letámadás a hatalom részéről. Az iskolai részére pedig szinte egyáltalán nem gondoltam. Mivel egy iskolán kívüli tevékenység volt, ezért nem hittem, hogy ebbe ők is be fognak szállni. Azt igen, hogy lesznek róla vélemények a sulin belül is, de arra, hogy a nyilvánosság előtt még rá is tegyenek egy lapáttal, vagy hogy ebből igazgatói elbeszélgetések és következmények legyenek – arra nem.
„Az igazság kimondásának a megbánása nem lehet opció.”
Arról nem is beszélve, hogy személyesen alakítsanak ki a négy fal között tűrhetetlen állapotot, és olyan szélsőséges eszközökhöz nyúljanak, mint amikhez nyúltak. Kinéztem egyesekből ezt a fajta viselkedést, hiszen előtte három és fél évig itt szocializálódtam, és történtek hasonló dolgok, de az, hogy a nyilvánosság is erről beszélt, az ennek a helyzetnek a „kezelését” durva szélsőségbe csúsztatta. Olyanba, amelynek ott, tőlük korábban csak kicsinyített, enyhébb verzióját láttam. Sejtettem, hogy az iskola vezetősége talán be van csatornázva a kormány egyes tagjaihoz, sőt talán nem túlzás, hogy ezt nyílt titokként kezelte kábé mindenki.
Emlékszem, egyszer TEK-esek jelentek meg az iskolában tanítás után, és lezárták az intézményt, ugyanis Bayer Zsolt és Kövér László tartott előadást a nagyteremben. Na most, ha ezek megszokott dolgok egy közösségben, akkor gondolni lehet arra, hogy politikai értelemben véve egy ilyen iskola nem engedheti majd meg magának, hogy a nyilvánosság által is ismert, és a médiában állandó jelleggel megjelenő Pankotai Lilik járjanak hozzájuk.
Számomra akkor egyértelműbb volt, hogy van szabad véleménynyilvánításhoz való jogom, amit az Alkotmány is biztosít. Ezért viszonylag lazán álltam hozzá, mondván, hogy jó, majd lesznek vélemények, de nekem meg vannak jogaim. Hát, utólag nézve egy kicsit naiv voltam, hogy ennyire alapnak vettem a jogaimat, ugyanis – mint kiderült – ez egyeseknek annyira nem alap.
Mikor merült fel benned, hogy nemcsak otthagyod az intézményt, hanem perelsz is? Saját döntés volt? Vagy megkerestek? Hogyan jött a TASZ? Ők mennyi esélyt adtak a győzelemre?
Már a beszéd másnapján megkeresett pár tapasztalt ember, hogy felkészítsenek arra, milyen következményei lehetnek ennek, és ezekre az esetleges következményekre adták meg a TASZ elérhetőségét. Amikor megkaptam az első e-mailt az igazgatótól, hogy hivatalosan is beszélni szeretnének velem, akkor már őket hívtam. Az igazgató úr az első megbeszélés előtt azt mondta, örülne, ha a TASZ jogásza nem jönne be velünk, mert baráti beszélgetést tervezett, amibe mi bele is mentünk. Viszont az ott tapasztaltak következményeként a második elbeszélgetésen már ragaszkodtunk hozzá, hogy a jogi képviselőnk is jelen legyen. Miután kijöttünk az ominózus utolsó megbeszélésről, mindenkinek egyértelmű volt – nekem is, édesanyámnak is és a TASZ jogászának is –, hogy ez egyértelműen perelhető és vérlázító.
„Fogalmam sincs, mikor leszek ezen túl, főleg azon, ami az elmúlt 2,5 évben zajlik körülöttem.”
Ezt követte egy másfél hónapos, hosszas gondolkodás a részemről. Kicsit mintha Stockholm-szindrómát éltem volna meg, hiszen mégiscsak ők „neveltek fel” részben, és bármi is történt, még mindig oda vágytam vissza, a barátaimhoz. De a személyes megélésemet túllépve, társadalmi példamutatás és jelzésértékű döntés alapján hoztam meg a végső elhatározást. A TASZ-nak ezúton is szeretnék még egyszer megköszönni mindent, amit tettek, és mindenkit arra kérni, hogy a jelenleg kialakult nehéz helyzetben támogassák őket, ugyanis lesznek még pankotaililik, akiknek szükségük lesz arra, amit én is kaptam tőlük: védelmet.
És az ítélet?
A jogerős döntést hozó Pécsi Ítélőtábla a határozatban azt is kimondta, hogy az iskolának az oktatási törvény alapján (is) éppenhogy védelmeznie kellett volna a diákját, és kiállni mellette akkor is, ha nem értettek vele egyet, és akkor is, ha voltak trágár kifejezések a 2022. október 23-án Budapesten elmondott szövegében. Az iskolának a bíróság döntése után egy közleményt kell megjelentetnie a honlapján, amelyben elismeri a jogsértést, meg kell fizetnie csaknem félmillió forint perköltséget, valamint Pankotai Lili számára egymillió forint sérelemdíjat.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
