Miközben pénteken délután a parlamentben a státusztörvénynek nevezett bosszútörvényről vitáztak, egy tanár letette a krétát Szolnok legrangosabb gimnáziumában. Az ország 49. legeredményesebb, legjobb intézménye a bosszútörvény miatt elvesztette egyik fontos pedagógusát.
Nem, nem a személy-és intézménynevek a fontosak, hanem az, hogy ilyen megtörténhet egy országban, egy városban, amit egy volt pedagógus vezet, kartöltve olyan országgyűlési képviselővel, aki szintén pedagógus volt. Miközben a múltba révedve a Horthy-korból előrángatott névvel a jövőről papolnak a fideszesek, az ország közoktatása, mint a felázott meddőhányó, úgy csúszik bele, minden útjába esőt elsodorva, a szakadékba.
Tanerők hada vész a semmibe, mert képtelenek egy öreg rendőrtiszt által megregulázott rendszerben szabadon alkotni. Nincs mit tenniük, szalutálnak ennek az embernek, és azt mondják, good bye, Szása! Szenvedj mással, de ne velünk!
Az immár volt pedagógus ezt írta többek között a közösségi oldalán:
“Nem bánok semmit, nem csalódtam semmiben, nem adtam fel semmit, és nem hiszek abban, hogy jó döntést hoztam. Itt nem volt jó döntés, csak számomra kisebb rossz. Itt nem volt bizakodás, amikor sztrájkoltam, polgári engedetlenkedtem, tüntettem, élőláncba álltam, itt csak annak teljesítése volt, amiről tudtam, hogy meg kell tennem, mert különben nem én lennék….
…Csak azt ne higgye senki, hogy nem volt vesztenivalóm, és hogy könnyű a helyzetem….
…Része akarok lenni a változásnak. Ha nincs változás, akkor nem akarok része lenni a rendszernek. Ha lesz változás, akkor visszajövök, de az már egy másik közoktatás lesz.”
Az angol irodalomból doktorált kiművelt emberfő ezentúl nem adja tovább diákok százainak tudását. Nem tanítja őket szabad gondolkodásra, a szabadság hőn áhítására. Hiszen a tanult, széles látókörű ember egyben szabad és független embert is jelent.
Tudjuk, ezt nem akarja, ettől retteg az orbáni rendszer.
Képünk illusztráció.
