A klímaváltozás a Föld minden részén érzékelhető, az extrém hőmérsékleti viszonyok mellett több egyéb módon is.
A tavaszi hidegbetörések és zordabb időjárás alkalmával biztosan többen gondolnak arra, hogy talán nem is olyan nagy baj a globális felmelegedés, és az, ha mediterrán típusú időjárás lesz miatta a Kárpát-medencében. A hő- és vízellátottságon alapuló Feddema-osztályozást alkalmazó kutatás szerint a korábban Európán belül csak a kontinens délebbi részein előforduló melegebb és szárazabb klímák megjelenése várható a Kárpátok térségében a század végére.
A helyzet azonban jóval bonyolultabb, mint hogy “felkúszik” Magyarországra a kellemes(nek gondolt) mediterrán éghajlat.
Az éghajlatváltozás hatásai Európán belül egyik legjelentősebb mértékben a mediterrán régiót sújtják. A térségben a felmelegedés mértéke várhatóan 20%-kal lesz nagyobb, mint a globális átlag, és emberi léptékben mérve most megszokott hőmérsékleti viszonyok északabbra tolódhatnak. A gond ezzel csupán az, hogy az egész Föld éghajlati időutazáson vesz részt, tehát nem egy egyszerű északra tolódásról van szó.
Ha a jelenlegi kibocsátások mentén haladunk tovább, már a 21. század közepére a szárazföld egy részén, beleértve Európa egyes területeit, olyan éghajlat várható, amit több millió éve nem tapasztalt a bolygó, a mostani emberi civilizáció pedig soha.
A PNAS folyóiratban megjelent kutatás szerint a 21. század második felére egyes Egyenlítő környéki régiókban már olyan éghajlat lesz tapasztalható, amelyhez hasonló nem fordult elő a földtörténet elmúlt 50 millió évében.
A városok esetén, ahol már most az emberiség több mint fele él, az esetek 20%-ban olyan éghajlat várható a század végére, ami egy másik város jelenlegi klímájára sem jellemző. A földtörténet jelen szakaszában nem tapasztalt új klímatípusok megjelenése először az alacsony szélességi körökön és az alacsony tengerszint feletti magasságú területeken várható, ahol már most a legsérülékenyebb társadalmi csoportok laknak.
A kutatások rávilágítanak, hogy minden tized fokos növekedés elkerülése számít a felmelegedés mérséklése során, ahhoz, hogy egyáltalán még legyen lehetőség alkalmazkodni a várható hatásokhoz. Az IPCC legújabb jelentésében is megmutatta, hogy gyorsan zárul a biztonságos jövőre néző ablak, de az azonnali, és jelentős kibocsátáscsökkentéssel megállíthatjuk a további felmelegedést. A 2020-as évtized döntései határozzák majd meg, hogy a következő generációk egy teljesen új éghajlati állapottal néznek-e majd szembe vagy sikerül stabilizálnunk az éghajlatot, hangsúlyozza a Másfélfok cikke.
Fotó: Dunántúli Napló/Löffler Péter
